Üdvözöljük a „Kommunikáció kapcsolati erőszak esetén” című 3. modulban! Ebben a modulban a kapcsolati erőszak kezelése kapcsán folytatott kommunikáció legkritikusabb szempontjaival foglalkozunk. A kapcsolati erőszak nyilvánosságra hozatalának összetettsége miatt kiemelkedően fontos ennek megértése, a hatékony kommunikációs stratégiák alkalmazása és a megfelelő válaszok kidolgozása a kapcsolati erőszakot átélt áldozatok átfogó ellátásához.
Tanulási célok
+ Annak megértése, hogy mi akadályozhatja az egyéneket abban, hogy feltárják a kapcsolati erőszakot.
+ Képessé válni a kapcsolati erőszakos esetek sajátos kihívásaira szabott kommunikációs stratégiák alkalmazására.
+ Elsajátítani a szűrő kérdések alkalmazását a kapcsolati erőszak eseteinek azonosítására.
+ Képessé válni megfelelő és empatikus módon reagálni a kapcsolati erőszakról szóló bejelentésekre, biztosítva, hogy az áldozatok úgy érezzék, támogatást kapnak és megértéssel viszonyulnak hozzájuk.
+ Megtanulni megérteni és alkalmazni a vizuális kommunikációs módszereket a kapcsolati erőszak eseteiben a kommunikáció javítása érdekében.
+ Megérteni, hogy mi a következő lépés, amikor az áldozat áldozatok erőszakról számolnak be.
1. A megosztás akadályai
A kapcsolati erőszakot átélő személyek különböző kihívásokkal szembesülhetnek, amelyek megnehezíthetik számukra, hogy nyíltan beszéljenek helyzetükről.
Kérjük, kattintson az ábrán szereplő egyes kifejezések alatti keresztekre, így további információkhoz jut néhány gyakori akadályról.
Ne feledjük! A kapcsolati erőszak áldozatai mindenféle társadalmi, kulturális, gazdasági és vallási háttérrel rendelkező, különböző életkorú, nemű és szexuális irányultságú emberek, beleértve a fogyatékkal élőket is. Az erőszaknak ez a formája bármilyen társadalmi-gazdasági háttérrel és iskolázottsági szinttel rendelkező embert érint. Fontos megérteni, hogy NEM létezik „tipikus áldozat”.
2. Kommunikációs stratégiák
Az átélt erőszakról folytatott, tiszteleten alapuló és bizalmat sugárzó kommunikáció elősegítése érdekében biztosítsunk az áldozat számára egy olyan privát teret, ahol nincsenek jelen az őt kísérő személyek(partner, gyermekek, más családtagok vagy nem családtag gondozók), hogy az érintett kötetlenül és nyugodtan beszélhessen. Általában véve hasznos és tanácsos az „én-üzenetek” használata. Az ilyen, egyes szám első személyű mondatok kifejezetten alkalmasak az áldozat ambivalenciáinak feloldására a tanácsadás során vagy abban az esetben, ha a tanácsadásra csak kevés idő áll rendelkezésre.
“Sohase feltételezz és mindig kérdezz!”
The Royal Australian College of General Practitioners (RACGP)1 (Ausztráliai Királyi Általános Orvosi Kollégium)
További információk találhatók az alábbi ábrán az egyes kifejezések alatti keresztekre kattintva.
Alapvető fontosságú, hogy a kapcsolati erőszak kapcsán olyan szűrő kérdéseket tegyünk fel, amelyekkel nem fokozzuk az áldozatok és gyermekeik sérülésének kockázatát.
Nyelvi nehézségek esetén mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szűrés a kliens által preferált nyelven történjen, és a szűrési folyamat során fel kell ismerni az esetleges kulturális akadályokat.
Tegyünk fel olyan, a viselkedéssel összefüggő kérdéseket, amelyek inkább a viselkedés leírását kérik, ahelyett, hogy kizárólag a viselkedés hatására vagy jelentésére összpontosítanának.
A kérdéseket nyugodtan, tényszerűen tegyük fel! Ha a válaszok nem egyértelműek, további rövid kérdésekkel igyekezzünk pontosítani.
Mindig fejezzük ki hálánkat a kapott információkért.2
Ne feledjük! Ismerkedjünk meg többféle megközelítéssel is, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet, és gondoljunk arra is, hogy minden áldozat másképpen reagálhat a különböző módszerekre.
Kezdje általános kérdések feltevésével
Használjuk az ilyen és hasonló mondatokat arra, hogy szóba hozzuk az erőszak témáját, mielőtt közvetlen kérdéseket teszünk fel erre vonatkozóan. Nyitott, azaz kiegészítendő kérdéseket kell feltenni, hogy az áldozatot igennel vagy nemmel való válaszadás helyett beszélgetésre ösztönözzük.
Kerüljük az olyan kérdéseket, amelyek az áldozatra hárítják a felelősséget.
Példák a felhasználható kérdésekre.
Érdemes használni
“Hogy mennek a dolgok otthon?”
“Hogy jön ki a partnerével”
“Tudom, hogy sok ember számára nehézséget jelent az, hogy erőszakkal szembesül partnere, más családtagjai vagy valaki más részéről, akivel együtt él. Lehetséges, hogy ez az ön esetében is így van?”
Ne használjuk!
“Tapasztal ön erőszakot a családján belül?”
“Volt már példa arra, hogy valaki, aki közel áll Önhöz, áldozatként használta Önt?”3
A kérdés keretezése
Teremtsünk csendet és nyugalmat, hogy az illetőnek legyen ideje összeszedni a gondolatait. Mutassunk türelmet és őrizze meg nyugodtságunkat! Adjuk jelét, hogy figyelmesen hallgatunk, akár bólogatással, akár szóbeli jelzésekkel, például „hmm….”. Hagyjuk érvényesülni az érintett érzéseit, és bátorítsuk, hogy a számára kényelmes tempóban mesélje el a történteket!
Érdemes használni
“Nem tudom, hogy ez önnek is problémát jelent-e, de sok áldozatom bántalmazó kapcsolatok miatt szenved. Néhányan túlságosan félnek vagy zavarban vannak ahhoz, hogy beszéljenek erről, ezért rutinszerűen rá szoktam kérdezni újabban.”4
“Az erőszak sok családot érint. Az otthoni erőszaktevés fizikai és érzelmi problémákat okozhat Önnek és gyermekének. Mi szolgáltatásokat kínálunk mindazoknak, akik aggódnak a családjukban jelenlévő erőszak miatt.”5
Ne használjuk!
“Azért kérdezem önt az erőszakról, mert csakis nők szoktak áldozatul esni erőszaknak.”
Tegyen fel közvetlen kérdéseket
Íme néhány egyszerű és közvetlen kérdés, amellyel kezdheti. Ezekből kiderül, hogy kíváncsi vagy a problémáikra. A válaszaiktól függően folytassa a kérdések feltevését és hallgassa meg a történetüket. Ha a kérdések bármelyikére igennel válaszolnak, ajánljon fel támogatást. Ne mondja az áldozatnak, hogy nem olyan rossz a helyzet, és ne bagatellizálja el a fájdalmat.
Érdemes használni
“Szokott-e félni/félt-e már valaha is az otthonában vagy a párkapcsolatában?”
“Fenyegette-e valaha a partnere vagy valaki más otthonában azzal, hogy bántja vagy fizikailag bántja Önt valamilyen módon? Ha igen, akkor mikor történt ilyesmi önnel?”
“Próbálja-e a partnere vagy valaki más otthon irányítani Önt, például nem engedi, hogy pénzhez jusson vagy kimozduljon a négy fal közül?”
További példák
“Nyomást gyakoroltak Önre, vagy rávették, hogy szexuálisan tegyen meg valamit, amit nem akart?”6
“Megütötte, megrúgta, ütlegelte, vagy más módon bántotta-e önt valaki az elmúlt egy évben? Ha igen, akkor ki volt az?”
“Úgy érzi-e, hogy nincs biztonságban a jelenlegi párkapcsolatában?”7
“Van-e olyan partnere egy korábbi kapcsolatból, aki miatt jelenleg nem érzi magát biztonságban?”8
“Érezte-e már úgy, hogy valaki, aki közel áll önhöz, irányítja vagy elszigeteli?”9
“Van-e olyan biztonságos hely, ahová mehet vészhelyzet esetén?”10
“Próbálta-e a partnere vagy valaki más otthon valaha is úgy irányítani Önt, hogy azzal fenyegetőzött, hogy bántani fogja Önt vagy a családját?”11
“Előfordult-e már, hogy valaki, aki közel áll Önhöz, megpofozta, meglökte vagy lökdöste?”
Ne használjuk!
“Miért él együtt még mindig a partnerével/rokonával, aki így bánik Önnel?”
Soha ne alkalmazzuk tolmácsként az áldozat valamelyik rokonát vagy barátját!
Lehetőleg olyan hivatásos tolmácsot vegyünk igénybe, akit kiképeztek a kapcsolati erőszak kezelésére, vagy kérjük fel egy helyi, kapcsolati erőszakra szakosodott szervezet képviselőjét.
Válasszunk az áldozattal azonos nemű tolmácsot, és lehetőleg írassunk alá vele titoktartási nyilatkozatot a magánélet védelme és a bizalom megőrzése érdekében.
A tolmácsokkal való együttműködésre vonatkozó útmutatások elérhető a következő linkeken:
A kapcsolati erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok feltárása mások előtt egyéni döntés kérdése, és a kapcsolati erőszak áldozatai különféle okokból, például a biztonságukkal összefüggő aggodalmak, a lehetséges következményektől való félelem vagy a bizalom hiánya miatt is dönthetnek úgy, hogy nem beszélnek a velük történtekről a szakemberekkel. Abban az esetben, ha egy áldozat megnyílik és beszélni kezd a kapcsolati erőszakról, előnyös a kliensközpontú megközelítés alkalmazása az egyén és családja számára nyújtott támogatás során. A szakemberek a kapcsolati erőszak áldozatainak szószólóiként léphetnek fel, építve saját rugalmasságukra és erősségeikre.13
Ismertető: A videó bemutatja, hogyan reagáljunk kapcsolati erőszak esetének bejelentésére.
Amikor valaki megnyílik, hallgassuk végig aktívan, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy megoldásokat kínálnánk, és adjunk teret az érintettnek, hogy kifejezhesse szükségleteit! Miközben kérdésekkel próbálhatjuk tisztázni a helyzetet, összpontosítsunk arra, hogy lehetővé tegyük az érintett számára, hogy megossza velünk érzéseit. Figyeljünk oda a kimondott és kimondatlan jelzésekre! A következő technikákkal segítsünk az érintettnek megfogalmazni szükségleteiket, így biztosítva a helyzet pontosabb megértését.
Az egyén felhatalmazása
Az áldozatot segíteni kell abban, hogy felismerje és kifejezze szükségleteit és aggodalmait. Hagyjuk, ha hallgatni szeretne! Ha pedig sírva fakad, adjunk neki elegendő időt a regenerálódásra!
Ebben a helyzetben nem szabad „miért”-tel kezdődő kérdéseket feltenni!
.
Használandó kifejezések
“Megtudhatnám, mit jelent az ön számára az, amikor mint korábban mondta, hogy a partnere/családtagja rátámadt önre [vagy bármilyen viselkedést tanúsított, amelyet leírt]?”14
“Van valami, amire szüksége van, vagy ami miatt aggódik jelenleg?”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Miért csinálta ezt?”
“Miért bosszantotta fel a partnerét/családtagját?”
“Ne próbáljuk meg befejezni az áldozat gondolatait/félbehagyott mondatait helyette.”15
Bizalomépítés és az empátia kimutatása
Biztosítsuk a kommunikáció egyértelműségét azáltal, hogy megismételjük/összefoglaljuk az áldozat által elmondottakat, hogy megerősítsük benne az érzést, hogy megértésre talált!
Reflektáljunk az áldozat által kifejezett érzelmekre, és foglaljuk össze az általa kifejezett aggodalmakat! Kerüljük a szuggesztív kérdések használatát a beszélgetés során!
Használandó kifejezések
“Említette, hogy nagyon frusztráltnak érzi magát.”
“Ez úgy hangzik, mintha dühös lenne emiatt…”
“Úgy tűnik, mintha azt mondaná ezzel…”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Gondolom, ez felzaklatja önt, ugye?”
“Ne nézzen az órájára, és ne beszéljen túl gyorsan! Ne vegye fel a telefont közben, ne bámulja a számítógépet, és ne írjon!16
Érzelmek érvényesítése
Biztosítsuk a másik személyt arról, hogy érzelmei tipikusak, teremtsünk olyan környezetet, amelyben biztonságban érezheti magát annyira, hogy megossza az érzéseit, és hangsúlyozzuk, hogy joga van az erőszak- és félelemmentes élethez. Az érzelmek elismerése magában foglalja az odafigyelő meghallgatást, a megértés kifejezését, annak megerősítését, hogy hitelt adunk az elhangzottaknak, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy feltételeket támasztanánk.
Használandó kifejezések
“Ez nem az ön hibája. Nem ön a hibás.”
“Csak nyugodtan beszéljen erről.”
“Elérhető a segítség.” [Csak akkor mondjuk ezt, ha valóban így van!]
További példák
“A történtekre nincs mentség sem pedig kifogás.”
“Senki sem érdemli meg, hogy a párja vagy más családtagja megverje.”
“Nincs egyedül ezzel. Sajnos sokan mások is szembesültek már ezzel a problémával.”
“Fontos az élete, az egészsége. Ön értékes ember.”
“Mindenki megérdemli, hogy biztonságban érezze magát a saját otthonában.”
“Aggódom amiatt, hogy ez hatással lehet az egészségére.”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Ne érezze olyan rosszul magát, ez lehetne rosszabb is.”
“Ez az érzés el fog múlni, ne aggódjon!”
Támogatás felajánlása
Ügyeljen arra, hogy ne ítélkezzen! Ne adjon tanácsokat! Jelezze, hogy az erőszakos viselkedésre nincs mentség. Vegye komolyan az áldozatot! Legyen empatikus! Értékelje az áldozat tapasztalatait! Segítsen neki felismerni és megfogalmazni a szükségleteit és aggodalmait.
Használandó kifejezések
“Tudom, hogy erről nehéz beszélni, de velem nyugodtan megoszthatja a történteket.”
“Nincs egyedül. Én itt vagyok önnel.”
“Nem ön a felelős azért, ami történik.”
További példák
“Az erőszak sohasem helyes, és ön nem érdemli ezt meg.”
“Köszönöm, hogy bízik bennem és megosztja velem az érzéseit.”
“Van valami, amire szüksége van vagy ami aggodalommal tölti el?”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Mindenképpen el kellene válnia.”
“Úgy vélem, ez megfelel a tipikus „férfi/nő” viselkedésnek, és nem kell túlreagálni a dolgot.”
“Ne meséljük el az érintettnek valakit másnak a történetét, és a saját problémáinkról se beszéljünk neki.”17
Kerüljük a konfrontációt!
Ha az áldozat nem hajlandó beszélni a helyzetről, ne erőltessük! Ismerje fel a megfelelő pillanatot, és tájékoztassa erről az áldozatot. Hagyjuk abba a nyomásgyakorlást!
Használandó kifejezések
“Azért vagyok itt, hogy segítsek önnek, és a rendelkezésére állok, még akkor is, ha megértem, hogy most nem szeretne erről beszélni.”
“Ne feledje, hogy nincs egyedül. Itt leszek önnek, amikor készen áll rá..”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Még ha kényelmetlenül is érzi magát, akkor is jobb, ha beszél róla. Ezért kérem, válaszoljon a kérdéseimre!”
Hagyjuk, hogy az érintett maga hozza meg döntéseit!
Ne ítéljük meg az áldozat döntési képességét, mert ezzel megelőzhetjük, hogy elveszítsük belénk vetett bizalmát. A bátorítás és a kérés a kulcs.
Használandó kifejezések
“Mit tehetek azért, hogy támogassam önt?”
“Hogyan segíthetek önnek megőrizni a biztonságát?”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Én az ön helyében elmennék a rendőrségre és feljelentést tennék.”
A segítségnyújtás lehetőségeinek biztosítása
Tájékoztassuk az érintettet a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szakszolgálatokról, amelyek szakmai támogatást nyújthatnak neki. Kerüljük az elítélő vagy kritizáló kijelentéseket!
Használandó kifejezések
“Itt van a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szervezet/ segítő szakember száma. Ők tudnak segíteni önnek menedékhellyel és tanácsadással.”
“Szeretné, hogy segítsek önnek kidolgozni egy biztonsági tervet?”
“Szeretnék segíteni abban, hogy Ön (gyermeke stb.) egészséges legyen és egyúttal biztonságban is érezze magát. Szeretném megosztani önnel a tájékoztató anyagokat, mint minden áldozatommal. Mindenkinek kettőt adok belőlük, hogy önnek is meglegyen az információ, és egyet odaadhasson egy barátjának. Mindannyian ismerünk valakit, aki küszködik, és akinek szüksége lehet támogatásra.”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Mindenképpen hívja fel ezt a számot, és azonnal hagyja el az elkövetőt!”
“Miért nem hagyta el ezt az embert már régen?”
“Ha korábban jött volna, akkor jobban tudtam volna segíteni önnek.”
A következő lépések:
Beszéljünk az áldozattal a biztonsági intézkedésekről és a kockázatértékelésről! Ehhez további információk találhatok itt: Find further information in 5. modul: Kockázatértékelés és biztonsági tervezés.
A kapcsolati erőszak nyilvánosságra kerülése után tájékoztatni kell az áldozatot a szociális szolgáltatások által kínált segítség lehetőségeiről. További információk találhatók erről itt: 4. Modul: Support services of the social sector.
További információk a rendőrségen tett feljelentést követő büntetőeljárásokról itt.
5. Gyakran felmerülő kérdések a kapcsolati erőszakkal összefüggésben
Az alábbiakban néhány olyan kérdésre adunk választ, amelyek felmerülhetnek a kapcsolati erőszak áldozataival foglalkozó egészségügyi szolgáltatókban.18
“Mit tehetek, ha csak kevés erőforrásom és időm van?”
Ez nem feltétlenül időigényes feladat, és nem is igényel további erőforrásokat: néha egyetlen mondat is elég ahhoz, hogy az áldozat tudja, hogy nincs egyedül, hogy az erőszak sohasem lehet opció, és hogy segítséget kaphat, amennyiben ezt szeretné. Emellett megismerheti az egészségügyi ellátórendszerben és a közösségben rendelkezésre álló erőforrásokat, amelyek segíthetnek az áldozatoknak.
“Miért ne adjunk tanácsot?”
Fontos az áldozat számára, hogy meghallgassák, és lehetőséget kapjon arra, hogy egy empatikus személynek mondhassák el történetüket. Az áldozatok többsége nem akarja, hogy megmondják neki, mit tegyen. Valójában az odafigyelő meghallgatás és az empatikus reagálás sokkal hasznosabb, mint gondolnánk. Talán ez a legfontosabb dolog, amit tehetünk. Az áldozatoknak meg kell találniuk a saját útjukat, és maguknak kell meghozniuk a döntéseiket. A beszélgetés segíthet nekik ebben.
Ugyanakkor tájékoztatni kell őket (pl. szórólapokon keresztül) a rendelkezésre álló forrásokról (pl. pénzügyi támogatás, menhely elérhetősége).
“Miért nem hagyja el az áldozat a bántalmazót?”
Számos oka lehet annak, hogy az áldozatok nem szakítják meg a kapcsolatot a bántalmazóval. Fontos, hogy ne ítélkezzünk felettük, és ne sürgessük a kapcsolatból való kilépésüket, távozásukat! Ezt a döntést nekik maguknak kell meghozniuk, amikor eljön az ideje. A kilépés elmaradásának több oka is lehet:
Pénzügyi/társadalmi stb. függőségben élnek. Egyesek kénytelenek a gondozóikra hagyatkozni.
Vannak, akik azt gondolhatják, hogy az erőszak teljesen normális egy kapcsolatban, és hogy minden partner/családtag erőszakossá és irányítóvá válik, és úgy gondolják, hogy ők ezt érdemlik.
Félelem amiatt, hogy a távozásuk/elköltözésük szélsőséges és erőszakos reakciót vált ki a bántalmazóból.
Úgy érzik, hogy nincs hova menniük, vagy nincs kihez fordulniuk támogatásért.
A kapcsolati erőszak dinamikájáról további információk találhatok itt Module 1.
“Hogyan kerülhetett ez a személy ebbe a helyzetbe?”
Fontos elkerülni az áldozathibáztatást ne tegyük felelőssé az áldozatot a történtekért! Ha mégis őt hibáztatjuk, ez megakadályozza azt, hogy megfelelő ellátást nyújthassunk neki. Az erőszak soha, semmilyen helyzetben nem helyes. Az erőszakra nincs mentség és semmi sem igazolhatja. Senki sem szolgált rá arra, hogy bántalmazzák.
“Minket nem így és nem erre tanítottak.”
Emberi szempontokra kell fókuszálnunk azáltal, hogy meghallgatjuk, azonosítjuk az áldozat szükségleteit és aggodalmait, erősítjük a szociális támogatásukat és fokozzuk a biztonságérzetüket. Emellett segíthetünk nekik abban, hogy lássák és mérlegeljék a lehetőségeiket, és hogy úgy érezzék, van elég erejük és lehetőségük is meghozni és végrehajtani fontos döntéseket.
“Mi van akkor, ha úgy döntenek, hogy nem tesznek bejelentést a rendőrségen?”
Tartsuk tiszteletben az ilyen értelmű döntésüket! Tudassuk az illetővel, hogy később is meggondolhatja még magát! Adjuk értésükre, hogy van valaki, akivel beszélgethetnek a lehetőségeikről, és aki segíthet nekik a feljelentés elkészítésében, ha mégis emellett döntenek.
“Hogyan ígérhetnék titoktartást, ha a törvény szerint jelentenem kell az esetet a rendőrségnek?”
Ha a törvény előírja, hogy munkakörénél fogva jelentenie kell az erőszak megtörténtét a rendőrségnek, akkor erről a körülményről tájékoztatnia kell az érintettet. Mondhatja ezt például: “Amit most elmond nekem, az bizalmas természetű, és ez azt jelenti, hogy senki másnak nem fogom elmondani, amit megosztott velem. Az egyetlen kivételt ez alól az jelenti, hogy…”
Tájékozódjon az idevágó törvényi szabályozásról és a feltételekről, amelyek esetén jelentési kötelezettsége van (a törvény kötelezheti például a nemi erőszak vagy gyermekbántalmazás megtörténtének bejelentésére). Biztosítsa az érintettet arról, hogy ezen a kötelező bejelentésen kívül az engedélyük nélkül senki másnak nem fogja elmondani, amit megtudott tőle. A különböző országokban érvényes releváns törvényi szabályozásról további információkat találhatók itt: Module 7.
“Mi van, ha az érintett sírva fakad”
Adjunk neki időt erre! Mondhatjuk ezt: “Tisztában vagyok vele, hogy nehéz erről beszélni. Semmi sem sürget!”
“Mi van akkor, ha erőszakra gyanakszom, de az illető nem ismeri el a megtörténtét?”
Ne próbáljuk kényszeríteni, hogy nyíljon meg! (A gyanúnk téves is lehet.) Így is ellátásban részesíthetjük és további segítséget nyújthatunk az érintettnek.
“Mi van, ha az érintett azt szeretné, hogy beszéljek a partnerével/valamelyik családtagjával/gondozójával?”
Nem jó ötlet felvállalni ezt a fajta felelősséget. Ha azonban az áldozat úgy érzi, hogy ez biztonságos megoldás, és nem fog eszkalálódni az erőszak, akkor hasznos lehet, ha beszél vele valaki, akit tisztel – esetleg egy családtag, egy barát vagy egy vallási vezető. Figyelmeztessük az érintettet, hogy ha erre nem kellő körültekintéssel kerül sor, az további erőszakhoz vezethet.
“Mi van akkor, ha a partner/családtag/gondozó is áldozat?”
Nagyon nehéz továbbra is találkozni mindkét féllel, ha erőszakos cselekmény történt kettejük kapcsolatában. A legjobb megoldás az, ha valamelyik kollégánk foglalkozik az egyikükkel, és gondoskodunk róla, hogy az áldozat által elmondottak továbbra is bizalmasan kezelt információk maradjanak.
“Mi van akkor, ha attól tartok, hogy az áldozatot megölheti a partnere/családtagja/gondozója?”
Őszintén ossza meg ezzel kapcsolatos aggodalmait az áldozattal, magyarázza el, miért gondolja, hogy komoly veszélynek van kitéve, és fejezze ki, hogy szeretné átbeszélni vele a lehetőségeket a biztonsága érdekében. Ebben a helyzetben különösen fontos olyan biztonságos alternatívák meghatározása és felajánlása, amelyekkel az áldozat élhet.
Készüljön fel az ilyen helyzetekre, és tartson a keze ügyében egy szórólapot a megfelelő telefonszámokkal (pl. egy menedékhely elérhetőségével)! Gondoskodjon róla, hogy ez a lista naprakész legyen!
Az adott ország jogi helyzetétől függően előfordulhat, hogy a rendőrségnek is be kell jelentenie a potenciális veszélyt.
Nézzen utána, hogy van-e olyan megbízható személy, akit bevonhat a megbeszélésbe, és akit figyelmeztethet a veszélyre.
“Mi van, ha nem vagyok képes kezelni, amit hallok?”
Az ön igényei és szükségletei ugyanolyan fontosak, mint az ön által gondozott áldozaté. Előfordulhat, hogy erős reakciókat vagy érzelmeket vált ki önből, amikor végighallgatja az áldozatok beszámolóit, vagy beszél az erőszakról az áldozatokkal. Ez különösen akkor érvényes, ha ön is megtapasztalt már bántalmazást vagy erőszakot – vagy jelenleg is ki van téve ilyesminek.Legyen tisztában az érzelmeivel, és használja ki a lehetőséget arra, hogy jobban megismerje önmagát.
Tegye meg a lépéseket, hogy megkapja a szükséges segítséget és támogatást! Az öngondoskodással kapcsolatos további információk a 9. Modulban találhatók.
6. Vizuális kommunikáció
A kapcsolati erőszaknak kitett személyek számára gyakran kihívást jelent a hozzáférés az információkhoz vagy támogató szolgáltatásokhoz. A vizuális kommunikációnak döntő szerepe van a kapcsolati erőszakkal összefüggő tudatosság erősítésében. A várótermekben, nyilvános mosdókban és más látható helyeken stratégiailag elhelyezett plakátok (pl. QR-kódokkal), szórólapok vagy brossúrák használata kulcsfontosságú. Helyezzünk el a támogató szolgáltatásokra vonatkozó információkat a mosdókban (megfelelő figyelmeztetésekkel, hogy ne vigyék haza, ha az elkövető megtalálhatja őket náluk).
Ezek a vizuális segédeszközök azt kommunikálják, hogy a létesítmény biztonságos hely a kapcsolati erőszak megbeszélésére, és láthatóvá teszik az áldozatokat támogató szolgáltatásokat. A kapcsolati erőszakkal nyíltan foglalkozó vizuális környezet kialakításával nagyobb valószínűséggel bátoríthatjuk az érintetteket arra, hogy nyíljanak meg és kérjenek segítséget. Ez a proaktív megközelítés hozzájárul a kapcsolati erőszakot körülvevő hallgatás megtöréséhez és a támogató légkör kialakításához az egészségügyi intézményekben.
Ne feledjük:
Használjunk inkluzív vizuális anyagokat, amelyek megjelenítik az erőszaknak kitett emberek sokféle tapasztalatát (minden neműek, sztereotípiák nélkül).
Amennyiben lehetséges, használjunk több nyelven elérhető információkat, tájékoztató anyagokat.
Válasszunk hatásos képeket, amelyek pozitív üzenetet közvetítenek. Kerüljük az olyan káros hatású vizuális anyagokat, mint a fizikai erőszak megjelenítése (mivel a nemi erőszak nem csak fizikai természetű), az áldozatok-túlélők szexualizált ábrázolása, valamint a kizárólag bizonyos demográfiai csoportokhoz köthető képek.
Az alábbiakban néhány példa a különböző figyelem felhívó anyagokra:
Kattintson ide! A linken elérhető video bemutatja, hogyan használhatjuk ezt a jelzést egy videohívásban anélkül, hogy digitális nyomot hagynánk magunk után.
Ez egy nemzetközileg elfogadott félkezes gesztus, amellyel a kapcsolati erőszakra hívhatja fel a figyelmet az áldozat. Olyankor alkalmazható, ha a segítségre szoruló személy valamilyen okból nem szólalhat meg hangosan, például azért, mert az elkövető a közelben van (ugyanabban a járműben vagy otthon stb.).
“A jelzéshez az egyik kezet felfelé tartva, a hüvelykujjat a tenyérbe rejtjük, majd a négy másik ujjat behajtjuk, jelképezve, hogy a hüvelykujjat csapdába ejti a többi ujj.”19
Szórólap
Adjon információs anyagokat a kapcsolati erőszakról vagy elérhető támogató szolgáltatásokról. Ideálisan azt válasszal, amelyik helyben elérhető és anonim online tanácsadást kínál.
Névjegykártya
Ha nem érzi biztonságosnak, hogy szórólapot adjon az érintettnek, jó ötlet lehet egy névjegykártyát adni, és azon feltüntetni további támogató telefonszámokat és címeket.
Más
Ezek a jelek azt tükrözik az áldozat felé, hogy ez egy biztonságos helyszín a kapcsolati erőszak tapasztalatának megosztására.
Rhodes, K. V., Frankel, R. M., Levinthal, N., Prenoveau, E., Bailey, J., Levinson, W. (2007). „You’re not a victim of domestic violence, are you?” Provider patient communication about domestic violence. Ann Intern Med., 147(9), 620-7. doi: 10.7326/0003-4819-147-9-200711060-0000 ↩︎
Ashur, M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur, M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur, M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur, M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Rhodes, K. V., Frankel, R. M., Levinthal, N., Prenoveau, E., Bailey, J., Levinson, W. (2007). „You’re not a victim of domestic violence, are you?” Provider patient communication about domestic violence. Ann Intern Med., 147(9), 620-7. doi: 10.7326/0003-4819-147-9-200711060-0000 ↩︎
Thackeray, J., Livingston, N., Ragavan, M. I., Schaechter, J., Sigel, E.; COUNCIL ON CHILD ABUSE AND NEGLECT, & COUNCIL ON INJURY, VIOLENCE, AND POISON PREVENTION (2023). Intimate Partner Violence: Role of the Pediatrician. Pediatrics, 152(1). https://doi.org/10.1542/peds.2023-062509↩︎
