Modul 4: Segítő szolgáltatások a szociális szektorban

A gyermekek és serdülők is átélhetnek válságokat. Gyakran előfordul, hogy az ezekre az élményekre adott reakcióik olyan regresszív viselkedésformákkal járnak, amelyekből korábban már kinőttek. A gyerekek például visszatérhetnek az ujjszopáshoz, az ágybavizeléshez vagy a szülőkkel való együttalvásban keresnek vigaszt. Hasonlóképpen, a serdülők viselkedésük változásával reagálhatnak, például visszahúzódhatnak vagy elszigetelődhetnek, vagy impulzív, agresszív viselkedést fejthetnek ki, akár önmaguk, akár mások ellen.

Bár a viselkedésbeli változások különböző okokra vezethetők vissza, fontos lépéseket tennünk, ha kapcsolati erőszak gyanúja merül fel. Tudjon meg többet a gyermekek és serdülők gyakori, erőszakhoz kapcsolódó jelzéseiről a 2. Modulban

• A krízisszolgálatok támogatást nyújtanak az akut mentális egészségügyi problémákkal küzdő egyének számára. Jellemzően rövid távú segítséget nyújtanak, de kivételes esetekben hosszabb távú támogatást is biztosíthatnak. A szolgáltatások igénybe vehetőek ambulánsan vagy mobil kríziscsoportok révén, amelyek az érintetteket otthonukban keresik fel.
• Az egészségügyi szolgáltatók szociális / pszichiátriai szolgálatai tanácsadást és támogatást nyújtanak a mentális és szociális kihívásokkal küzdő egyének számára. Könnyen hozzáférhető támogatást nyújtanak, beleértve a krízisintervenciót is. Felmérhetik a helyzetet, helyszíni segítséget nyújthatnak, és további lépéseket kezdeményezhetnek.

• A segélyvonalak elérhető támogatást nyújthatnak felnőttek, valamint gyermekek és serdülők számára.
• Összekapcsolják a kapcsolati erőszakot átélő áldozatok számára nyújtott információkat, tanácsadást és támogató szolgáltatásokat.
• Működhetnek a bűnüldözési és egyéb segélyszolgálatoktól függetlenül, illetve  azokkal párhuzamosan.

Az online szolgáltatások számos lehetőséget kínálnak az érintettek számára, mind a kommunikáció, mind az információadás terén.

Online kommunikációs szolgáltatások:

• Sokan könnyebbnek találják, ha inkább írásban számolnak be a helyzetükről, mintha személyesen beszélnének róla.
• Számos online kommunikációs szolgáltatás áll rendelkezésre a krízishelyzetben lévők számára, például e-mail és WhatsApp támogató szolgáltatások. Ezek a platformok azonnali és elérhető támogatást tesznek lehetővé.
• Emellett számos helyi tanácsadó és konzultációs központ kínál bizalmas online tanácsadást, különösen a kapcsolati erőszak áldozatai számára. Ez magában foglalja a chatbotokon, e-maileken és élő chatszolgáltatásokon keresztül nyújtott támogatást.

Online információszolgáltatók:

• A helyi szolgáltatások mellett számos online információszolgáltató kínál átfogó segítséget. Ezek közé tartoznak a kormányhivatalok és más állami szervek honlapjai.
• Az ilyen webhelyek értékes információkat és iránymutatásokat adnak különböző témákban, többek között a válságkezeléssel, kapcsolati erőszak támogatásával kapcsolatban. Ezek a szolgáltatások gyakran szélesebb közönség számára is elérhetőek, nem korlátozódnak a lokalitásra.

• A pszichoszociális szolgáltatások és tanácsadó központok krízisintervenciót és támogatást nyújtanak.
• Weboldalaikon vagy telefonvonalaikon tájékoztatást nyújthatnak szolgáltatásaikról és szakterületeikről, beleértve a kapcsolati erőszak áldozatainak nyújtott speciális támogatási formákat is.

• A pszichiáter és a pszichológus szakemberek hivatali időben segítséget nyújtanak. Tanácsot adnak, szükség esetén gyógyszeres kezelést és akut kezelést biztosítanak.
• A háziorvosok, ápolók és szülésznők a kapcsolati erőszak áldozatai számára fontos első kapcsolódási pontként szolgálnak, ellátják a sérüléseket és útmutatást adnak a további lépésekhez. Döntő szerepük van az áldozatok erőszak elleni központokba irányításában és az alapos orvosi dokumentáció biztosításában is. Utóbbi elengedhetetlen ahhoz, hogy a bírósági eljárásokban elegendő bizonyítékot szolgáltassanak.

A különböző ambulanciák, köztük a trauma, erőszak elleni, gyermekvédelmi és pszichiátriai ambulanciák azonnali segítséget nyújtanak vészhelyzetekben:

• A trauma ambulanciák elsősorban pszichoterápiás támogatást nyújtanak a traumát átélt személyek számára. Vannak trauma ambulanciák felnőttek, valamint gyermekek és serdülők számára is.
• Az erőszak elleni ambulanciák lehetőséget nyújtanak az erőszak áldozatainak arra, hogy sérüléseiket igazságügyi orvosszakértő vizsgálja meg és dokumentálja. Erre anélkül is sor kerülhet, hogy a bűncselekményt a rendőrségen jelentették volna.
• A gyermekvédelmi ambulanciák kivizsgálják a gyermekek elleni fizikai vagy pszichés erőszak, elhanyagolás és szexuális erőszak akut és krónikus eseteit, szükség esetén további segítség felé irányítják a gyermekeket.
• A pszichiátriai ambulanciák és a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ambulanciák a helyi pszichiátriák részét képezik, és akkor lépnek működésbe, ha más pszichiátriai vagy pszichoterápiás kezelés nem áll rendelkezésre.

• A menedékházak biztonságos otthont nyújtanak a kapcsolati erőszak áldozatai számára, különösen akkor, ha akut erőszak veszélye áll fenn.
• Külön menedékházak biztosítottak nők, férfiak, lányok és fiúk számára. Egyes országokban speciális menedékházak állnak rendelkezésre a nem bináris és transznemű személyek számára is.
• A befogadás és a menedékházban való tartózkodás önkéntes alapon történik. A menedékház címe általában nem nyilvános. Ez azonban nem minden országban van így.
• Általában éjjel, nappal bármikor hívhatják a szállásokat és kérhetnek menedéket. Egyes régiókban külön irodák koordinálják az adott térségben található menedékházakban való elhelyezést.
• A menedékházak biztonságos helyet jelentenek az áldozatok számára, ahol stabilitást találnak, időt szakíthatnak arra, hogy átgondolják, hogyan tovább.

• A „trauma” ógörög eredetű szó, amely sebet vagy sérülést jelent. A pszichológiában a trauma súlyos lelki sérülésre utal.
• A trauma gyakran olyan élményekből ered, amikor az ember jelentős fenyegetettségnek és kiszolgáltatottságnak van kitéve. Az ilyen helyzetek  megfigyelése is traumatikus lehet.
• Amikor a gyermekek ilyen jelentős fenyegetéseknek vannak kitéve és traumát élnek át, azt a köznyelv gyermekkori traumának nevezi.Ha ez megzavarja a gyermek fejlődését, akkor fejlődési traumának nevezhetjük. Ha a fenyegetés egy közeli személytől származik, az kötődési traumát is előidézhet.
• Különösen a súlyos, hosszan tartó vagy ismétlődő fenyegetettség esetén nő a valószínűsége annak, hogy az érintetteknél trauma alakul ki.
• A trauma a következő generációt is érintheti, amit transzgenerációs átörökítésnek nevezünk. Úgy vélik, hogy a trauma nem egyszerűen öröklődik, hanem a traumatizált szülők bizonyos pontokon másképp érintkezhetnek gyermekeikkel, mint a nem traumatizált szülők.

• Azok az egyének, akik jelentős fenyegetettségnek voltak kitéve, gyakran küzdenek az élményeik feldolgozásával. Az élmények azonnali vagy akár évekkel később pszichés vagy fizikai szenvedéshez vezethetnek. A trauma tünetei sokfélék lehetnek, de bizonyos jellegzetes tünetek gyakran együttesen jelentkeznek. Ilyen esetekben az orvosok vagy pszichoterapeuták traumával kapcsolatos rendellenességet diagnosztizálhatnak.
• A kapcsolati erőszak áldozatainál pszichés traumával összefüggő rendellenességként kialakulhat a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) néven ismert állapot. Súlyos traumatikus élmények esetén a traumával kapcsolatos zavarok disszociatív zavarhoz is vezethetnek.
• Az átélt traumákból más zavarok is adódhatnak, mint például kényszerbetegség, evészavarok, szorongásos zavarok, depresszió vagy alkoholfüggőség. A fájdalomzavarok vagy a szexuális problémák is lehetnek trauma következményei.
• Néha az átélt trauma tünetei kevésbé láthatóak, és az áldozatok szenvedése árnyaltabban – például visszahúzódásban vagy alacsony önbizalomban – nyilvánul meg. Ezek a kevésbé észrevehető hatások nem csökkentik a trauma súlyát. Az átélt élmények következményei abban is megnyilvánulhatnak, hogy az érintettek nehezen tudnak egészséges kapcsolatokat fenntartani, vagy nem képesek teljes mértékben kibontakozni a tanulásban vagy a munkában.

• A Poszttraumás Stressz Szindróma (PTSD) egy traumával kapcsolatos rendellenesség, amely akkor alakulhat ki, ha valaki rendkívüli fenyegetésnek van kitéve. A PTSD tipikus jellemzői közé tartozik a fenyegetés ismételt átélése tolakodó emlékeken vagy álmokon keresztül, valamint a fokozott idegesség.
• Komplex PTSD akkor alakulhat ki, ha valaki ismételt vagy hosszan tartó fenyegető eseményeknek van kitéve. A kapcsolati erőszak elszenvedése traumához és így PTSD-hez vezethet.
• A PTSD fent említett tipikus jellemzőin kívül a komplex PTSD-t az érzelmek szabályozásának nehézségei, a más emberekkel való kapcsolattartás problémái és az értéktelenség érzése is jellemzi.

• A disszociatív zavar a trauma egyik lehetséges következménye.
• A „disszociáció” kifejezés a latinból származik, jelentése „szétválasztani” vagy „szétválni”. A pszichológiában olyan állapotra utal, amikor a gondolatok, érzések, emlékek és cselekedetek egymástól elválasztva érzékelhetőek.
• Sok ember tapasztalja a disszociáció enyhe formáit, például álmodozás vagy önmagán „kívül” való érzés. A disszociatív zavar azt jelenti, hogy ezek a tünetek elég súlyosak ahhoz, hogy megzavarják a mindennapi életet.
• A disszociációról úgy gondolják, hogy súlyos fenyegetések esetén védi a pszichét. Ilyenkor az egyének gyakran nem emlékeznek teljes mértékben a fenyegető helyzetre, ezt a jelenséget disszociatív amnéziának nevezzük. A disszociáció tehát a trauma egyik tünete lehet.
• A mindennapi életben a disszociáció akkor fordulhat elő, amikor valami tudat alatt emlékeztet a fenyegető helyzetre. Ez egy olyan stratégia, amelyet az agy a további stressz elkerülésére használ.
• A legsúlyosabb esetekben az érintetteknél disszociatív identitászavar (DID) alakulhat ki, amikor a szélsőséges és hosszan tartó trauma következtében többféle identitás vagy személyiségállapot jelenik meg. A DID gyakran az erőszak nagyon súlyos formáinak megtapasztalása miatt következik be.

• Retraumatizáció akkor következik be, amikor egy korábban átélt trauma újra előjön, és az áldozat újra átéli a fenyegetettség és a tehetetlenség érzését. Ez a mindennapi életben is megtörténhet, például amikor valaki hall vagy lát valamit, ami a korábbi fenyegető helyzetre emlékezteti.
• A retraumatizáció a nyomozás vagy a bírósági tárgyalás során is előfordulhat, amikor az áldozatot emlékeztetik a traumatikus eseményre.
• A retraumatizáció a pszichoterápia során is előfordulhat. A traumatikus eseménnyel való foglalkozás nagyon hasznos lehet, de az időzítést és a folyamatot gondosan meg kell tervezni.

• A terápiának vannak speciális kezelési módszerei, ha traumával kapcsolatos zavar áll fenn. Az ilyen kezelési módszerek a traumatikus esemény emlékének feldolgozására összpontosítanak. Ezt nevezik „traumafeldolgozásnak”. Amikor ezeket a kezelési módszereket a traumatikus események feldolgozására használják, a pszichoterápiát a köznyelv „traumaterápiának” nevezi.
• A traumaterápia általában feltételezi, hogy nincs aktuális veszély, például folyamatos kapcsolat az elkövetővel. Ha az aktuális fenyegetés fennáll, a nem traumaközpontú pszichoterápia még mindig nagyon hasznos lehet.
• A Poszttraumás Stressz Zavar (PTSD) vagy disszociatív zavar kezelésével pszichoterapeutákhoz vagy pszichiáterekhez kell fordulni. Aa szakemberek egyéni kezelési tervet készítenek, és támogatják az áldozatokat az átéltek feldolgozásában, beleértve a korai figyelmeztető jelek felismerését és az „itt és most”-ba való visszatérés stratégiáinak gyakorlását.

• A kezdeti szakaszban a tanácsadóknak meg kell beszélniük a helyzetet a tanácsot kérő személlyel, lehetővé téve számára, hogy kifejezze érzéseit és megfogalmazza a problémáit.
• Együtt kell feltárniuk a rendelkezésre álló lehetőségeket és megtervezni a következő lépéseket, képessé téve az áldozatokat arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. Ez magában foglalhatja, hogy felmérik a további támogatás szükségességét és azonosítják a megfelelő erőforrásokat.
• Emellett a tanácsadó központok gyakran kiterjedt hálózattal rendelkeznek a régióban, szükség esetén megkönnyíthetik az orvosi, pszichológiai vagy jogi segítségnyújtás elérését.

• A gyanúval érkezők számára a tanácsadóknak útmutatást kell adniuk a további, megfelelő  lépésekről.
• Segítséget kell nyújtaniuk a hatóságokkal való kapcsolatfelvételben, és akár el is kísérhetik az érintetteket a találkozókra. Ez különösen akkor hasznos, ha olyan szervekkel kell kapcsolatba lépniük, mint az ifjúságvédelmi hivatal vagy a rendőrség.
• Azonnali támogatásért az érintettek speciális segélyvonalakat is igénybe vehetnek.

Számos tanácsadó központ a kapcsolati erőszakot átélt nők vagy férfiak, lányok vagy fiúk sajátos szükségleteire szabja a szolgáltatásait. Emellett vannak olyan tanácsadó központok, amelyek mindenki számára, kortól vagy nemtől függetlenül rendelkezésre állnak.

Egyes központok a bevándorló és/vagy menekült státuszú áldozatok támogatására szakosodtak. Ezek a központok gyakran rendelkeznek tolmácsokkal, és több nyelven is nyújthatnak szolgáltatásokat.

Egyes szolgáltatásokat a fizikai vagy szellemi fogyatékkal élő, például tanulási nehézségekkel küzdő áldozatok igényeihez igazítanak. Ezek a központok figyelembe veszik a fogyatékkal élők sajátos életkörülményeit, pl. kerekesszékkel megközelíthető létesítményeket biztosítanak, és könnyen érthető nyelven vagy jelnyelven nyújtanak támogatást. A fogyatékkal élő áldozatok számára is rendelkezésre állnak olyan, sorstárs tanácsadási szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik, hogy támogassák egymást és megosszák egymással tapasztalataikat.

Számos központ meghatározott regionális ellátási területen belül működik, és finanszírozási megállapodásuk alapján bizonyos városok vagy körzetek lakosainak nyújtanak szolgáltatásokat. A központok honlapján vagy a közvetlen kapcsolatfelvétel által tisztázhatjuk, hogy egy adott területen belül tudnak-e támogatást nyújtani. Sok központ hajlandó megoldást találni olyan áldozatok számára, akiknek a közelében nincs megfelelő alternatíva.

A tanácsadó központok gyakran értékes forrásként szolgálnak a kapcsolati erőszakra irányuló információk megszerzéséhez.

Különösen a speciális tanácsadó központok kínálnak széles körű tájékoztatást. Hasznos tippeket adnak a gyermekek védelmére vonatkozóan, és útmutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell tenni, ha felmerül a kapcsolati erőszak gyanúja.

Ezen túlmenően számos tanácsadó központ szervez kifejezetten a kapcsolati erőszakkal foglalkozó képzési műhelyeket. Ezek a foglalkozások különösen fontosak a gyermekekkel és serdülőkkel szorosan együttműködő intézmények számára. Céljuk, hogy a szakembereket felvértezzék a kapcsolati erőszak felismeréséhez szükséges ismeretekkel és készségekkel, és biztosítsák a veszélyeztetett személyek biztonságát.

A szakosodott tanácsadó központok gyakran alkalmaznak pszichoterápiás ismeretekkel rendelkező szakembereket. Ezek a szolgáltatások általában ingyenesek, és könnyebben hozzáférhetőek lehetnek, mint a pszichoterápia, különösen a várakozási idő szempontjából. Az áldozatok e központokon keresztül juthatnak pszichoterápiához, illetve bizonyos esetekben ezek a tanácsadási alkalmak is elegendőek lehetnek.

A tanácsadó központok bizalmasan és igény esetén általában névtelenül is dolgoznak. Továbbá nem kötelesek jelenteni az információkat a bűnüldöző szerveknek vagy az ifjúságvédelmi hivataloknak. Ez azt jelenti, hogy az áldozatok szabadon megoszthatnak bármilyen problémát anélkül, hogy félniük kellene a kötelező jelentéstételtől. Ez azonban nem biztos, hogy minden európai tanácsadó szolgálatra érvényes. Ha az áldozatok a gyermek jóllétét fenyegető akut veszélyről osztanak meg információkat, a tanácsadóknak együtt kell működniük velük a gyermek biztonságának biztosításához szükséges lépések megtétele érdekében.

Anna, egy 34 éves nő és két kisgyermek édesanyja, az elmúlt négy évben kapcsolati erőszak áldozatává vált férjétől, Sebastian-tól. A bántalmazás fokozatosan eszkalálódott a lelki erőszaktól a fizikaiig. A Sebastiantól való anyagi függősége, valamint a gyermekei biztonságáért érzett félelme és a közeli családja támogatásának hiánya rendkívül megnehezítette számára, hogy elhagyja a bántalmazó helyzetet.

A fordulópontot az jelentette, amikor egy aggódó szomszéd, akit a gyakori nyugtalanság és a bántalmazás látható jelei aggasztottak, segített Annának felvenni a kapcsolatot egy helyi tanácsadó központtal. Catherine, a helyi tanácsadó központ szociális munkása találkozót szervezett Annával. Beszélgetésük során Anna megosztotta az őt ért bántalmazás mértékét, beleértve a fizikai sérüléseket, a fenyegetéseket és a pszichológiai manipulációt. Catherine észrevette Anna fokozott félelmét, ami arra utalt, hogy ő és gyermekei is veszélyben lehetnek.

Alaposan felmérte Anna helyzetét, és megállapította, hogy Anna nem volt tisztában a törvényes jogaival és a rendelkezésére álló erőforrásokkal.

Catherine prioritásként tűzte ki egy biztonsági terv kidolgozását, amely magában foglalta Anna sürgősségi elérhetőségének megadását, Anna és gyermekei számára egy helyi anyaotthonban való ideiglenes elhelyezés megszervezését, valamint Anna tájékoztatását a jogi lehetőségeiről.

A következő hetekben Catherine rendszeres látogatások és a helyi anyaotthonnal való koordináció révén folyamatos támogatást nyújtott Annának. Anna és gyermekei tanácsadásban részesültek, hogy segítsen nekik feldolgozni az élményeiket.

Feladat a reflexióhoz
1) Melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Anna úgy érezte, csapdába esett a bántalmazó kapcsolatában? Hogyan tudta Catherine kezelni ezeket a beavatkozás során?
2) Mennyire fontos a kölcsönös bizalom a szociális munkás és a kapcsolati erőszak áldozata között? Milyen stratégiákat alkalmazhatna Catherine, hogy ezt a bizalmat kiépítse Annával?

A pszichoterapeuták általában egy adott módszerre specializálódnak. Ezek közé tartoznak a következők:

• A viselkedésterápia a negatív viselkedésmódok és gondolkodási minták megváltoztatására összpontosít.
• A mélylélektani alapú pszichoterápia a mögöttes pszichológiai folyamatokat tárja fel.
• Az analítikus pszichoterápia a múltbéli élmények és tudattalan folyamatok feltárására törekszik.
• A felnőtteknek szóló, rendszerszemléletű terápia az egyéni problémákat a kapcsolatok és rendszerek összefüggésében vizsgálja.

A traumát átélt kliensek speciális terápiás módszerei közé tartozik a traumaközpontú kognitív viselkedésterápia vagy a szemmozgásos deszenzibilizáció és újrafeldolgozás (EMDR). Az EMDR irányított szemmozgások segítségével támogatja a traumatikus élmények feldolgozását. Egyéb terápia típusok közé tartozik a beszélgetéses pszichoterápia, a Gestalt-terápia és a testorientált terápia.

Azoknál, akik a közelmúltban vagy akár a régmúltban kapcsolati erőszakot éltek át, vagy az érintett személyhez közel állóknál olyan tünetek jelentkezhetnek, amelyeket kifejezetten pszichoterápiával lehet kezelni. A terápia segíthet feldolgozni a traumát közvetlenül az esemény után vagy akár évekkel később is. Hasznos lehet azok számára, akik alvászavarokat, flashbackeket (a traumatikus események élénk újraélését), a napi feladatokkal való boldogulás nehézségeit vagy munkahelyi kihívásokat tapasztalnak. A pszichoterápia megfelelő lehetőség lehet, ha a közeli kapcsolatok konfliktusosak, ha jelen van a félelem és a szorongás érzése.

A gyermekek és serdülők gyakran különböző és egyedi módon reagálnak a kapcsolati erőszakra. A kisgyermekek viselkedése visszafejlődhet, például hüvelykujjszopás, ágybavizelés állhat fenn, vagy pl., hogy a szüleikkel szeretnének aludni. Előfordulhat, hogy szélsőségesen ragaszkodnak a szüleikhez, vagy a lelki szorongást olyan fizikai tünetekkel fejezik ki, mint a hasfájás és a fejfájás. A hangulati ingadozások, a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás, az ingerlékenység és a dühkitörések gyakori reakciók. A korábban kezelhető helyzetek szorongás és túlterhelés forrásává válhatnak, ami az iskolai teljesítményben észrevehető visszaeséshez vagy esetenként váratlan javuláshoz is vezethet. Néhány serdülő az intenzív belső stresszel való megbirkózás részeként önkárosításba kezdhet.

Ezeket a tüneteket nem kizárólag a kapcsolati erőszak tapasztalatai okozhatják, más eredetűek is lehetnek.

A pszichoterápia azonban rendkívül hasznos lehet, ha a gyermekek vagy serdülők szorongással, a mindennapi interakciókban jelentkező nehézségekkel, iskolai kihívásokkal vagy az életük más aspektusaival küzdenek.

A terápia megkezdése előtt az érintettek előzetes konzultációs üléseken vesznek részt. Ezek az ülések történhetnek ugyanabban a rendelőben vagy máshol is. Céljuk annak felmérése, hogy a terápia alkalmas-e a támogatást igénylő személy számára. Ezeken az üléseken a páciensek megbeszélik pszichés tüneteiket, és azt, hogy azok hogyan befolyásolják mindennapi életüket. A pszichoterapeuta tájékoztatást nyújt a különböző terápiás módszerekről és kezelési lehetőségekről, kitér az esetleges kérdésekre vagy aggályokra.

A terápia nem mindig kezdődik meg azonnal a kezdeti konzultáció után. A páciensek azonban kihasználhatják ezt a lehetőséget annak feltárására, hogy a terápia alkalmas-e számukra, és meghatározhatják a megfelelő módszereket.

Az ülés végén a páciensek írásos ajánlásokat kapnak, amelyekben felvázolják az ajánlott segítségnyújtás típusát, például pszichoterápiát, kórházi kezelést, tanácsadást vagy önsegítő csoportban való részvételt.

Ha egy páciens súlyos krízissel küzd, pszichoterapeutája az első konzultációt követően további időpontokat ajánlhat, vagy tovább utalhatja. Ezt a beavatkozást akut kezelésnek nevezzük, és célja, hogy segítsen az egyéneknek az akut pszichológiai krízisek leküzdésében. Ezeken az üléseken a terapeuta megbeszéli a pácienssel a következő lépéseket, mérlegelve az olyan lehetőségeket, mint a járóbeteg- vagy a (részleges) fekvőbeteg ellátás.

A kezdeti konzultációt követően azok a betegek, akik úgy döntenek, hogy folytatják a pszichoterápiát, próbaüléseken vesznek részt.

Ezeknek a próbaüléseknek az elsődleges célja, hogy mind a páciens, mind a terapeuta kialakítsa a kölcsönös bizalmat, mivel ez fontos a terápia sikeréhez. A pácienseknek ezeken az üléseken figyelniük kell az érzéseikre, és fel kell tenniük minden kérdésüket. Ezalapján fel kell mérniük, hogy megfelelő támogatást és kényelmet éreznek-e gondolataik és aggodalmaik megosztására. Ha nem, akkor lehetőségük van arra, hogy más rendelőt keressenek fel.

Ezzel párhuzamosan ezek az ülések lehetővé teszik a terapeuta számára, hogy felmérje a páciens szükségleteit és személyre szabott kezelési tervet dolgozzon ki.

A rövid távú terápia általában két fázisból áll. Ha a kezdeti fázis elégtelennek bizonyul, a pácienseknek lehetőségük van további üléseket kérni. Sőt, ha szükséges, a rövid távú terápia zökkenőmentesen átmehet hosszú távú terápiába.

A hosszú távú terápia viszont a terápiás megközelítéstől függően jelentősen eltérő időtartamú. Akut esetekben további terápiás órák indokoltak és kérhetők.

A fekvőbeteg-ellátás során a beteget egy klinikára veszik fel, ahol folyamatos ellátásban részesül. Ez az ellátási mód általában súlyos mentális betegségben szenvedő betegek számára szükséges, vagy ha a járóbeteg-ellátás hatástalannak bizonyul. Krízis esetén azonnali hozzáférést biztosít, és lehetővé teszi az intenzív terápiás beavatkozást.

A fekvőbeteg- ekvivalens kezelés a hagyományos fekvőbeteg-ellátáshoz hasonló szintű ellátást nyújt, de a beteg otthonában történik. Ez a megközelítés segít a betegeknek abban, hogy megkapják a szükséges támogatást, miközben fokozatosan visszailleszkednek a mindennapi életbe, csökkentve ezzel a hazatérés utáni visszaesés kockázatát.

A félig bentlakásos és nappali ellátásban részesülők a napot egy klinikán töltik, este pedig hazatérnek. Ez a lehetőség átfogó ellátást biztosít napközben, miközben lehetővé teszi a betegek számára, hogy megőrizzék kapcsolatukat az otthoni környezetükkel. Ez megkönnyítheti a kezelést követően a mindennapi életbe való zökkenőmentesebb visszatérést.

A büntetőjog alapján az állam, amelyet a rendőrség és az ügyészség képvisel, bírósági eljárást folytat az elkövetővel szemben. Ha elegendő bizonyíték van arra, hogy bűncselekményt követtek el, az ügyészség vádat emel, a bíróság pedig elítéli az elkövetőt. A büntetőjog fő célja a bűncselekményt elkövető fél felelősségre vonása és az igazságszolgáltatás a társadalom nevében. Emellett a büntetőeljárás gyakran védelmi intézkedésekhez és az erőszak intézményi elismeréshez vezet, amit sok áldozat fő okként jelöl meg, amiért feljelentést tesz. Ezekben az eljárásokban az áldozat elsősorban tanúként vesz részt.

A polgári jogban az áldozat maga is felléphet az elkövetővel szemben. A cél itt az, hogy az elkövetővel szemben követeléseket támasszon, például kártérítést vagy fájdalomdíjat kérjen. A sértett ahelyett, hogy tanúként szerepelne a perben, itt a peres felek egyike. Ez azt jelenti, hogy joga van fellépni az elkövetővel szemben, jellemzően jogi képviselet, például ügyvéd segítségével, és közvetlenül az elkövetőt perelni.

A büntetőeljárás összetett és igen időigényes lehet, gyakran több hónapig vagy akár évekig is eltarthat a bűncselekmény jelentésétől számítva. Ez az időtartam még hosszabb lehet olyan ügyekben, amelyek régen elkövetett bűncselekményeket érintenek, vagy amelyekben számos tanú van jelen.

Számos európai országban a kapcsolati erőszak áldozatai állami ellátásban részesülhetnek, ha károsodott az egészségük. Ez magában foglalhatja a terápiák, az orvosi rendelésekre való utazás és a szükséges segédeszközök költségeit. Az áldozatoknak járó ellátások mértékét törvény szabályozza, és nagymértékben függ az egészségügyi problémáik súlyosságától és időtartamától.

A lehetséges ellátások közé tartozhatnak:

• Gyógyhatású és egészségügyi kezelések, beleértve a pszichoterápiát is.
• Nyugdíjellátás, az egészségre és a jövedelemre gyakorolt hatás súlyosságától függően.
• Segélyezések, például munkaügyi kiegészítés, szociális gondozás, a háztartás fenntartásához és a megélhetési költségekhez nyújtott támogatások.
• Egészségügyi és rehabilitációs programokon való részvétel.

A kapcsolati erőszak áldozatai rokkantsági nyugdíjra lehetnek jogosultak, ha egészségügyi problémáik miatt nem tudnak dolgozni. Ez magában foglalja a fizikai erőszakból eredő egészségkárosodást is. Az erre a nyugdíjra való jogosultság attól függ, hogy milyen mértékben károsodott a munkaképességük.

Számos európai országban a bűncselekmények áldozatai pénzügyi támogatást kaphatnak alapítványoktól vagy áldozatsegítő intézményektől.

Az önsegítés, ahogy azt a neve is mutatja,  „segíts magadon” alapon működik, gyakran a mindennapi életre vonatkozó gyakorlati tanácsok megosztásával. Az önsegítő csoportok lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, vagy hasonló kihívásokkal néznek szembe. A kapcsolati erőszak sok áldozata tapasztalja, hogy a csoportban nem egyedül van a tapasztalataival, és hogy mások is ténylegesen megértik őt. A helyzetük megvitatása a társaikkal segít nekik abban, hogy lássák, mások hogyan kezelik a hasonló stresszt és kihívásokat.

Az önsegítő csoportokban a hangsúly gyakran inkább a traumatikus élményekből eredő stresszre, mint magukra a traumatikus eseményekre helyeződik. Egyes csoportokban még olyan irányelvek is lehetnek, amelyek visszatartják az erőszakos élmények részletes megosztását, hogy elkerüljék a többi, érzelmileg kitett résztvevő bevonódását.

Bár az önsegítő csoportok jelentős támogatást nyújtanak, nem helyettesítik a professzionális tanácsadást, illetve a terápiát.

Az önsegítő csoportok résztvevői rendszeresen találkoznak, a részvétel mindig önkéntes és általában ingyenes. Költségekkel járhat azonban, ha a csoportnak helyet kell bérelnie az ülésekhez.

Egy fontos szabály minden csoportra vonatkozik: a csoportban megbeszéltek bizalmasak maradnak, és nem oszthatók meg a csoporton kívül.

Az önsegítő csoportokat a terápia mellett vagy attól függetlenül is lehet látogatni, és különböző formában működnek. Egyes csoportoknak van moderátora, míg másoknak nincs. Ez a moderátor lehet áldozat vagy olyan szakember, akit esetleg nem érint a kapcsolati erőszak. A csoportdinamika a formától függően változhat, ezért fontos megérteni, hogyan működik a csoport, és hogy szemlélete összhangban van-e az áldozat igényeivel.

Nem mindenki talál azonnal megfelelő csoportot. Egyes áldozatok úgy döntenek, hogy saját önsegítő csoportot indítanak, ezzel ők maguk teremtik meg a támogatói környezetet.

Az általános és speciális tanácsadó központok információ nyújtással és a helyi csoportokkal való összekötéssel segíthetnek a kapcsolati erőszak áldozatainak abban, hogy a megfelelő önsegítő csoportot találják meg.

Bár nem minden területen vannak kifejezetten a kapcsolati erőszakra specializálódott csoportok, néhány csoport pl. a traumával foglalkozik. Fontos, hogy érdeklődjünk az egyes csoportok sajátos fókuszáról.

Online önsegítő csoportok

Sokan kezdetben könnyebbnek találják, hogy olvassanak vagy írjanak a tapasztalataikról, mint személyesen beszéljenek róluk. Az online önsegítő csoportok bármikor és bárhol elérhetőek, folyamatos támogatást nyújtanak. Lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy mások tapasztalatairól olvassanak, mielőtt megosztanák sajátjaikat. Az internetes fórumokon a résztvevők a személyes önsegítő csoportokhoz hasonlóan megvitatják helyzetüket és aggodalmaikat.

Egyes internetes fórumok teljesen nyilvánosak, míg mások nyilvános és zárt tereket is biztosítanak a tagok számára. Az áldozatoknak át kell tekinteniük a weboldal adatvédelmi és anonimitási irányelveit, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy azok megfelelnek-e az igényeiknek.

Minden áldozatnak egyedi igényei és preferenciái vannak, ami azt jelenti, hogy nincs előre meghatározott módja annak, hogyan közelítsünk egy önsegítő csoporthoz, akár online, akár offline.

A csoport vagy internetes fórum minden egyes résztvevőjének védelme érdekében fontos, hogy közös keretet és átlátható szabályokat hozzunk létre, és hogy ezeket a kölcsönös megértés érdekében minden résztvevővel megvitassuk.

Mielőtt csatlakoznának egy csoporthoz vagy internetes fórumhoz, az áldozatoknak a következő kérdéseket kell átgondolniuk, hogy felkészüljenek:

• Cél és téma: Mi a célja az önsegítő csoportnak vagy fórumnak?
• A találkozó részletei: Milyen gyakran és hol találkozik a csoport? Kényelmesen érzi magát az áldozat a helyszín és a gyakoriság tekintetében?
• Moderátor: Van-e moderátor? Ha igen, ki ő, és mi a szerepe?
• Résztvevők: Kik csatlakozhatnak a csoporthoz? Vannak konkrét kritériumok?
• Bizalmasság: Mik a titoktartási szabályok?
• Etikett: Mik az elvárások a csoporton belüli viselkedésre vonatkozóan?
• A megbeszélés tartalma: A résztvevők a traumatikus élményeiket vitatják meg, vagy a kapcsolódó témákra összpontosítanak?
• Kríziskezelés: Milyen protokollok vannak arra az esetre, ha egy résztvevő válsághelyzetbe kerül a foglalkozás során?
• Jóllét a foglalkozások alatt: Mi történik, ha egy résztvevő nem érzi jól magát az ülés alatt?
• Erő- dinamika: Hogyan kezelik a csoporton belüli és kívüli erőpozícióbeli egyenlőtlenségeket?

Az első találkozó után az áldozatoknak el kell gondolkodniuk érzéseiken és tapasztalataikon:

• Jól érezték-e magukat és kaptak-e támogatást?
• Úgy érezték, hogy egyenrangú félként viselkedtek a többi résztvevővel?
• Megfelelőnek érezték a csoport légkörét?

Ha nem érezték jól magukat, akkor ne feledjék, hogy a részvétel önkéntes, és nem kötelesek maradni. Nem baj, ha megkérdőjelezik a csoport szabályait, és olyan környezetet keresnek, ahol biztonságban és támogatva érzik magukat.

A pedagógusok kötelesek tájékoztatni a szülőket a gyermek vagy fiatal jólétét fenyegető veszélyre utaló jelekről, amennyiben ez nem veszélyezteti a gyermek vagy fiatal védelmét. Ezért szükség lehet külső szakértő, például iskolai tanácsadók, pszichológusok vagy szociális munkások segítségére a veszélyhelyzet felméréséhez, mielőtt további lépéseket fontolgatnának. Ha fennáll az elhanyagolás vagy bántalmazás megalapozott gyanúja, az iskola vezetőségével konzultálva kell dönteni arról, hogy feljelentést tesznek-e. Egyedi esetekben azonban célszerűbb lehet az illetékes hatóságok, például a kapcsolati erőszak áldozatául esett gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézmény bevonása, valamint a tanuló megsegítésére más intézkedések megtétele.

Nincs egységes útmutatás arra vonatkozóan, hogyan lehet a tanulónak a legjobban segíteni: pl. más szerveket is be lehet vonni, vagy jelentést lehet küldeni a kapcsolati erőszak áldozatává vált gyermekek és fiatalok gondozásáért felelős intézménynek.

Egyes országok törvényei egyértelműen előírják a segítségnyújtás kötelezettségét. Egyes iskolák alapszabályukba vagy az iskolai programba foglalták a gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás jeleinek észlelése esetén történő beavatkozás kötelezettségét.

Az, hogy a szülőket tájékoztatni kell-e a gyanúról, nagyban függ az egyedi esettől és a vonatkozó országos szabályozástól. Elvileg a szülőknek joguk van a tájékoztatáshoz, mivel saját érdekükben is felelősek azért, hogy a gyermekeket megvédjék a veszélytől. Ha feltételezhető, hogy a szülők vagy más gyámok lehetnek az elkövetők vagy a bűnrészesek, akkor a szülőket először nem szabad megkeresni. Ebben az egyedi esetben a szülőket arról sem tájékoztatják, hogy például az iskola továbbította a gyanút a kapcsolati erőszak áldozatává vált gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézménynek.

Igen. Az intézkedési kötelezettség közvetlenül következik az iskola és így a tanárok gondossági kötelezettségéből. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tanárok és az iskola vezetősége büntetőjogi felelősségre vonható, ha egyáltalán nem tesznek semmit annak ellenére, hogy egyértelmű jelei vannak a bántalmazásnak és elhanyagolásnak.

A tanároknak be kell tartaniuk a hivatalos eljárást, és különösen minden külső intézkedést egyeztetniük kell az iskola vezetőjével. Azonban nem így kell eljárni, ha például megbeszélést folytatnak a szülőkkel, vagy informális tanácsot kérnek más intézményektől (pl. a kapcsolati erőszak áldozatául esett gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézménytől).

Németországban például nincs jogszabályi kötelezettség arra, hogy a rendőrségnek vagy más illetékes hatóságnak jelenteni kell a gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás gyanúját. Ez azonban más európai országokban eltérő lehet.

Csak ha a tanár vagy az iskola figyelmen kívül hagyja az objektív tényeket, akkor fordulhat elő, hogy a tévesen tett, esetleges gyermekbántalmazásról szóló bejelentésnek káros következményei lesznek.

Igen, ön tanú lenne az ilyen előzetes eljárásban. További kötelezettségek az adott ország közszolgálati szabályzatából fakadhatnak.

A szülőket először tájékoztatni kell a jelzésekről, és szükség esetén meg kell kérni őket, hogy kérjenek segítséget a kapcsolati erőszak áldozatává vált gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézménytől. Ha a szülők bevonása megkérdőjelezné a gyermek vagy serdülő hatékony védelmét, az iskola jogosult közvetlenül tájékoztatni a kapcsolati erőszak áldozatául esett gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézményt. A kapcsolati erőszak áldozatául esett gyermekek és fiatalok támogatásáért felelős intézmény feladata ekkor a gyermek vagy serdülő védelme, a jóllétét fenyegető veszély elhárítása. A tanúk vagy az esetleges gyanúsítottak meghallgatása a rendőrség és az igazságszolgáltatás feladata. A szülők tájékoztatása veszélyeztetné a nyomozást abban az esetben, ha ők is a lehetséges gyanúsítottak körébe tartoznak.