Üdvözöljük a „Kommunikáció kapcsolati erőszak esetén” című 3. Modulban! Ebben a modulban a kapcsolati erőszak kezelése kapcsán folytatott kommunikáció legkritikusabb szempontjaival foglalkozunk. A kapcsolati erőszak nyilvánosságra hozatalának összetettsége miatt kiemelkedően fontos ennek megértése, a hatékony kommunikációs stratégiák alkalmazása és a megfelelő válaszok kidolgozása a kapcsolati erőszakot átélt áldozatok átfogó ellátásához. Az egészségügyi szakemberek ebben a modulban speciális információkat találnak a kommunikációról és az áldozatok hatékonyabb támogatásának módjairól.
Tanulási célok
+ Az egészségügyi rendszerben meglévő akadályok megértése, amelyek gátolhatják az érintetteket abban, hogy feltárják a kapcsolati erőszakot.
+ Képessé válni a kapcsolati erőszakos esetek sajátos kihívásaira szabott kommunikációs stratégiák alkalmazására.
+ Elsajátítani a szűrő kérdések alkalmazását a kapcsolati erőszak eseteinek azonosítására.
+ Képessé válni megfelelő és empatikus módon reagálni a kapcsolati erőszakról szóló bejelentésekre, biztosítva, hogy az áldozatok úgy érezzék, támogatást kapnak és megértéssel viszonyulnak hozzájuk.
+ Megtanulni megérteni és alkalmazni a vizuális kommunikációs módszereket a kapcsolati erőszak eseteiben a kommunikáció javítása érdekében.
+ Megérteni, hogy mi a következő lépés, amikor az áldozatok erőszakról számolnak be.
1. A megosztás akadályai
A kapcsolati erőszakot átélő személyek különböző kihívásokkal szembesülhetnek, amelyek megnehezíthetik számukra, hogy nyíltan beszéljenek helyzetükről.
Kérjük, kattintson az ábrán szereplő egyes kifejezések alatti keresztekre, így további információkhoz jut néhány gyakori akadályról.
Ne feledjük!A kapcsolati erőszak áldozatai mindenféle társadalmi, kulturális, gazdasági és vallási háttérrel rendelkező, különböző életkorú, nemű és szexuális irányultságú emberek, beleértve a fogyatékkal élőket is. Az erőszaknak ez a formája bármilyen társadalmi-gazdasági háttérrel és iskolázottsági szinttel rendelkező embert érint. Fontos megérteni, hogy NEM létezik „tipikus áldozat”.
Bár sok példaként használt videó a heterogén kapcsolatokban a nőt ábrázolja áldozatként, kérjük, ne hagyja magát félrevezetni! Áldozat ugyanis bárki lehet, beleértve a férfiakat, a gyermekeket, a fogyatékkal élőket vagy a nem bináris nemi identitású személyeket is. Ugyanez vonatkozik az elkövetőkre is. Az elkövetőkről bővebb információ található az 1. Modulban. A kapcsolati erőszak történhet párok, azonos nemű párok, szülő és gyermek, testvérek, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, nagyszülők vagy akár lakótársak között is.
2. Kommunikációs stratégiák
Az átélt erőszakról folytatott, tiszteleten alapuló és bizalmat sugárzó kommunikáció elősegítése érdekében biztosítsunk az áldozat számára egy olyan privát teret, ahol nincsenek jelen az őt kísérő személyek (partner, gyermekek, más családtagok vagy nem családtag gondozók), hogy az érintett kötetlenül és nyugodtan beszélhessen. Általában véve hasznos és tanácsos az „én-üzenetek” használata. Az ilyen, egyes szám első személyű mondatok kifejezetten alkalmasak az áldozat ambivalenciáinak feloldására a tanácsadás során vagy abban az esetben, ha a tanácsadásra csak kevés idő áll rendelkezésre.
“Sohase feltételezz és mindig kérdezz!”
The Royal Australian College of General Practitioners (RACGP, (Ausztráliai Királyi Általános Orvosi Kollégium)1
További információk találhatók az alábbi ábrán az egyes kifejezések alatti keresztekre kattintva.
Hogyan garantálható, hogy a páciens egyedül legyen?
Az elkövetők általában elkísérik az áldozatokat a kórházba vagy az orvoshoz. Nem akarják, hogy az áldozat egyedül maradjon az egészségügyi szakemberrel. A kihívást ebben az jelenti, hogy a pácienssel egyedül kell találkoznunk, de nem szabad feldühítenünk az elkövetőt, mert ez növeli a kapcsolati erőszak későbbi eszkalálódásának kockázatát.
Íme néhány javaslat arra, hogy hogyan lehet megvalósítani ezt:
Kérjük meg a kísérő személyt, hogy töltsön ki további papírokat!
Magyarázzuk el a kísérő személynek pl. a sürgősségi osztályon, hogy radiológiai vizsgálatra lehet szükség, amely együttjár a sugárzásnak való kitettséggel, és biztonsági okokból nem engedhetik be őt a vizsgálóhelyiségbe!
Magyarázza el, hogy a kórházi szabályzat nem engedi meg a beteg kísérését a vizsgálat alatt.
Az alábbi videóban jó példát látunk arra, hogy hogyan kell ezt jól kommunikálni:
Türelmes jelzések és empatikus odafigyelés
“Az érintettek az orvosokkal folytatott beszélgetések során gyakran adnak bizonyos támpontokat (közvetlen vagy közvetett megjegyzések életük személyes aspektusairól vagy érzelmeikről). Ezek a jelzések lehetőséget adnak az orvosoknak arra, hogy megértést és empátiát tanúsítsanak, és ezáltal elmélyítsék a terápiás szituáció bizalmi, szövetséges jellegét, ami a klinikai ellátás fókuszában áll.”2
Az empatikus odafigyeléshez tudnunk kell, hogyan ismerjük fel a betegek által adott jeleket. Vannak alkalmas pillanatok a beteg által elmondottakra adott szóbeli válaszokra. Ilyen jelzés lehet az érzelmi intenzitás csökkenése, egy mély sóhaj vagy a beszélgetés fókuszának áthelyezése. Ilyenkor természetes lehet, hogy reagálunk az üzenetükre, és rátérünk a szükséges orvosi ellátásra. A szóbeli reflexió hasznos lehet az empátia közvetítésében, ha további leírásra vagy magyarázatra van szükségünk az érintettől, vagy ha úgy érezzük, hogy ő szeretne megerősítést kapni arról, hogy odafigyelünk rá és megértjük őt.”3
Hogyan használhatjuk a testbeszédet az empátia azonnali kimutatására?4
Az érintett mellett vagy közelében foglalunk helyet
Felé hajolva kommunikálunk
Fenntartjuk a szemkontaktust
Ne keresztezzük a karunkat!
Ne koncentráljunk kizárólag a számítógép billentyűzetére vagy képernyőjére, hátat fordítva az érintettnek!
Időnként tükrözzük vagy foglaljuk össze az érintett által már elmondottakat!
A páciens mondatainak megszakítása vagy befejezése
A páciens érzelmeinek megkérdőjelezése
Lekezelően hangzó beszédmodor
Annak leírása, hogy a betegnek mit kellene gondolnia vagy éreznie.
Az érzelmek elismerésének hiánya a téma megváltoztatásával és a beszélgetés orvosi kérdésekkel való folytatásával.
Esettanulmány: A kapcsolati erőszak nyilvánosságra hozatala az orvosi gyakorlatban
Egy 80 éves özvegy férfi, Mr. Thompson úr szorongás és depresszió jelei miatt fordult orvoshoz.
Dr. Miller: Jó reggelt, Mr. Thompson. Hogy érzi magát ma?
Mr. Thompson: Ó, tudja, csak a szokásos fájdalmak és a fájdalmak, amelyek a korral járnak. Nincs miért aggódni.
Dr. Miller: Megértem. De azért vagyok itt, hogy segítsek kezelni minden aggodalmát. Van valami, amit szeretne megbeszélni?
Mr. Thompson: Nos, doktor úr, nem csak a fizikai dolgokról van szó. Mostanában levertnek és fáradtnak érzem magam.
Dr. Miller: Értékelem a nyitottságát, Mr. Thompson. Beszéljünk még bármi másról, ami ezen kívül foglalkoztatja! A testi panaszokon kívül történt-e bármilyen változás az életében vagy az emberi kapcsolataiban, ami hatással lehet a közérzetére?
Mr. Thompson: (tétován) Ez… erről nem könnyű beszélni. De Jessica, a gondozóm… A dolgok nem alakultak valami jól vele.
Dr. Miller: Nagy bátorságra van szükség a nehéz helyzetek megbeszéléséhez. Tudna többet is mondani nekem arról, hogy mi történt?
Mr. Thompson: Sokat dühöng, és bántó szavaikat használ. Úgy érzem, olyan kényes helyzetben vagyok, mintha tojáshéjon kellene járnom, tudja?
Dr. Miller: Sajnálattal hallom ezt, Mr. Thompson.Ez komoly kihívásnak hangzik. Tudna esetleg többet is mondani arról, hogy hogyan hat ez önre?
Mr. Thompson: (visszafogottan) Kihat az alvásomra, befolyásolja a hangulatomat. Úgy érzem, csapdába estem a saját otthonomban.
Dr. Miller: Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával és megosztotta velem mindezeket.
Mr. Thompson: Csak azt szeretném, ha Jessica abbahagyná ezt, doktorúr. Károsan hat az egészségemre, mind fizikailag, mind mentálisan.
Dr. Miller: Értem, és azért vagyok itt, hogy segítsek. Együtt tudunk működni, hogy megoldjuk ezeket a problémákat. Ha ez megfelel önnek, akkor akár másokat is bevonhatunk, hogy támogassuk önt.
Mr. Thompson: Köszönöm, doktor úr. Én… nem tudtam, hogy mondhatok-e erről bármit is. Csak annyira nehéz volt. Nem tudtam, hova máshova fordulhatnék.
Dr. Miller: Nincs egyedül ezzel, Mr. Thompson. Lépéseket teszünk a biztonsága és jóléte érdekében, bevonjuk a megfelelő embereket, hogy támogassuk önt ennek a nehéz helyzetnek az átvészelésében.
Feladat a reflexióhoz
(1) Vizsgáljuk meg a bizalomépítés szerepét ebben az esettanulmányban. Hogyan ébresztett bizalmat Dr. Miller Mr. Thompsonban, tekintettel a helyzet kényes jellegére? Gondolkodjuk át a bizalomépítés stratégiáit a kihívást jelentő és kiszolgáltatott körülmények között. (2) Ismerjük fel azokat a konkrét jelzéseket, amelyeket Mr. Thompson adott a konzultáció során, és amelyek potenciális kapcsolati erőszakra utaltak. Hogyan ismerte fel és értelmezte Dr. Miller ezeket a jeleket?
Megjegyzés: Bár ez a videó az Egyesült Államokban készült, a helyzet Európában is hasonló. További információért lásd: 2. Modul és a kapcsolati erőszak hatása.
„A trauma-informált alapellátás átalakíthatja a szolgáltatók gondozási tapasztalatait, így a beteget kezelőkből gyógyítókká lépnek elő.”
Eddy Machtinger, MD, Director of Women’s HIV Program, UCSF (A Női HIV-program igazgatója)
“A trauma-informált gondozás a ‘Mi baja van önnek?’ helyett a ‘Mi történt önnel?’ kérdésre helyezi a hangsúlyt. A trauma-informált megközelítés abból indul ki, hogy az egészségügyi szervezeteknek és az ellátóknak/gondozóknak teljes képet kell kapniuk a beteg élethelyzetéről – múltjáról és jelenéről – annak érdekében, hogy hatékony, a gyógyulást célzó egészségügyi szolgáltatásokat nyújthassanak. A trauma-informált gyakorlatok alkalmazása potenciálisan javíthatja a betegek elköteleződését, a kezelés melletti kitartást, az egészségügyi eredményeket, valamint a szolgáltatók és a személyzet jólétét.”6
A trauma-informált gondozás törekvései a következők:7
A trauma széleskörű hatásának felismerése és a gyógyulás útjainak megértése;
A trauma jeleinek és tüneteinek felismerése a betegek, a családok és a személyzet körében;
A traumával összefüggő ismeretek beépítése a szakpolitikákba, eljárásokba és gyakorlatokba; és
A betegek és a személyzet tagjai újbóli traumatizálásának tudatos elkerülése.
A beteg- és családközpontú ellátás elősegíti a betegek, a családok és az egészségügyi szolgáltatók közötti aktív partnerséget és közös döntéshozatalt a személyre szabott és átfogó gondozási terv kialakítása és felügyelete érdekében. A betegközpontú ellátás definícióinak többsége számos kulcsfontosságú elemet is tartalmaz, amelyek alakítják az egészségügyi szolgáltatások tervezését, irányítását és nyújtását:8
Együttműködő, jól koordinált és könnyen hozzáférhető ellátás, amely biztosítja, hogy a megfelelő ellátást a megfelelő időben és helyen nyújtják.
Az információk teljes körű és időben történő megosztása, hogy a betegek és családtagjaik megalapozott, tájékozott döntéseket hozhassanak.
„A beteg céljait az egészségügyi terv részeként kell figyelembe venni, ahelyett, hogy feltételeznék vagy előírnák, hogy mik legyenek a célok (ez összhangban van a trauma-informált ellátással).”9
„A beteg jelenlegi és korábbi egészségi állapotát, valamint az egészséget befolyásoló releváns információkat, – beleértve a traumát is – , figyelembe kell venni az ellátás tervezése és nyújtása során.”10
“A betegnek minőségi ellátást kell kapnia akkor, amikor és úgy, ahogyan szüksége van rá, nem csak egyetlen ellátási modellben.”11
3.3. A társadalmi nemet megerősítő gondozás
“Sok transznemű és nemi identitású (transgender and gender-diverse, röviden TGD) ember változtatja meg nevét, a nemére utaló névmásokat és külső megjelenését, hogy megerősítse nemi identitását. Nem lehetséges megállapítani valakinek a nemi identitását a neve, a megjelenése vagy a hangja alapján. A téves név, megszólítás vagy nem használata bárki számára kínos és megalázó lehet, nem csak a TGD-emberekre nézve. A magas hangú férfiakat gyakran szólítják “asszonyom”-nak a telefonban. A rövid hajú nőket olykor “uram”-ként szólítják meg. A TGD egyének gyakran tapasztalják, hogy ily módon félreértelmezik a nemüket, és ez nagyon megrázó lehet számukra.”12
A nemek közötti egyenlőséget megerősítő élmény megteremtése a kommunikációval kezdődik. Használjuk ezeket a legjobb gyakorlat útmutatóit a páciensekkel folytatott tiszteletteljes és megfelelő interakciók biztosításához:13
Legjobb gyakorlatok
Példák
A betegek megszólításakor kerüljük az olyan nemspecifikus kifejezések használatát, mint az „uram” vagy „hölgyem”.
“Miben segíthetek ma önnek?”
Amikor a betegekről beszélünk, kerüljük a nemekre utaló névmásokat vagy más nemspecifikus kifejezéseket. Ha van információnk a beteg által használt névről, akkor használjuk azt a névmások helyett!
“A páciense itt van a váróteremben.” „Megérkezett Max a 3 órás időpontra.”
Udvariasan kérdezzünk rá erre, ha bizonytalanok vagyunk a beteg nevével vagy a használható megszólítással kapcsolatban!
„Milyen nevet használ, és milyen megszólítást?” „Szeretnék tisztelettudó lenni ön iránt. Hogyan szeretné, hogy szólítsam?”
Érdeklődjünk tisztelettudóan a névhasználatról, ha az nem egyezik meg a nyilvántartásban szereplővel.
„Lehet, hogy a kórlapján más név szerepel?” „Milyen névre szól a biztosítása?”
„Elnézést kérek a helytelen megszólításért. Nem szerettem volna tiszteletlen lenni ön iránt.”
Csak olyan információkra kérdezzen rá, amelyek szükségesek az ellátás biztosításához.
Tegyük fel önmagunknak a kérdést: Mi az, amit tudok? Mi az, amit tudnom kell? Hogyan kérdezhetnék érzékeny módon?
Itt elérhető a nemek közötti egyenlőséget megerősítő ellátás glosszáriuma: www.pflag.org/glossary/
Esettanulmány: Egy transznemű nő feltárja az őt ért kapcsolati erőszakot az orvosának
Az alábbiakban egy példát látunk a beteg és a személyzet közötti pozitív interakcióra. Az itt bemutatott jelenet Claire, egy transznemű nő és Danielle, a recepciós között zajlik.
Danielle: Jó napot. Miben segíthetek?
Claire: Claire: Jó napot! Fél háromra van időpontom Dr. Brownhoz.
Danielle: Megmondaná a nevét, kérem?
Claire: Claire Brooks.
Danielle: Sajnálom, de nem szerepel a listán. Lehet, hogy más névre szól az időpontfoglalása?
Claire: Claire: Ó, igen. Csak nemrég változtattam meg a nevemet Lawrence-ről Claire-re.
Danielle: Rendben, itt is van, látom, hogy az időpont Lawrence Brooks néven szerepel. Elnézést kérek a tévedésért. Azonnal frissítem a regisztrációs rendszerünket a helyes nevével. Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy a megfelelő nyilvántartást használjuk; meg tudná mondani a születési dátumát?
Claire: 1987. november 12.
Danielle: Köszönöm. Megváltoztatta a nevét a biztosításán?
Claire: Nem, nem írattam át.
Danielle: Rendben, köszönöm. Nekem nem áll módomban módosítani a nevét a biztosításon. Van azonban egy esetmenedzserünk, aki segít az ügyfeleinknek biztosítási és jogi ügyekben. Szeretné, hogy felvegyem vele a kapcsolatot?
Claire: Igen, az nagyon jó lenne. Köszönöm.
Danielle: Szívesen.
Feladat a reflexióhoz
(1) Ebben a forgatókönyvben Danielle többféle kommunikációs stratégiát alkalmaz, miközben Claire-rel beszélget. Sikerül azonosítania, hogy melyek ezek?
Alapvető fontosságú, hogy a kapcsolati erőszak kapcsán olyan szűrő kérdéseket tegyünk fel, amelyekkel nem fokozzuk az áldozatok és gyermekeik sérülésének kockázatát. A szűrési folyamatot a kérdések bevezetése és normalizálása érdekében egy keretezéssel kell kezdeni. Ilyen lehet például ez: Van néhány kérdés, amelyet minden páciensnek fel szoktunk tenni. Ezeket most önnek is szeretném feltenni.”14
Nyelvi nehézségek esetén mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szűrés a beteg által preferált nyelven történjen, és a szűrési folyamat során fel kell ismerni az esetleges kulturális akadályokat.
Tegyünk fel olyan, a viselkedéssel összefüggő kérdéseket, amelyek inkább a viselkedés leírását kérik, ahelyett, hogy kizárólag a viselkedés hatására vagy jelentésére összpontosítanának.
A kérdéseket nyugodtan, tényszerűen tegyük fel! Ha a válaszok nem egyértelműek, további rövid kérdésekkel igyekezzünk pontosítani.
Mindig fejezzük ki hálánkat a kapott információkért15
Ne feledjük! Ismerkedjünk meg többféle megközelítéssel is, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet, és gondoljunk arra is, hogy minden páciens másképpen reagálhat a különböző módszerekre.
Amennyiben tolmácsra van szükség:
Soha ne alkalmazzuk tolmácsként a páciens valamelyik rokonát vagy barátját tolmácsként!
Lehetőleg olyan hivatásos tolmácsot vegyünk igénybe, akit kiképeztek a kapcsolati erőszak kezelésére, vagy kérjük fel egy helyi, kapcsolati erőszakra szakosodott szervezet képviselőjét.
Válasszunk a pácienssel azonos nemű tolmácsot, és lehetőleg írassunk alá vele titoktartási nyilatkozatot a magánélet védelme és a bizalom megőrzése érdekében!
Példák a felhasználható kérdésekre
Érdemes használni
Kezdjük általános kérdésekkel!
“Hogy mennek a dolgok otthon?”
„Hogy jön ki a partnerével?”
„Tudom, hogy sok ember számára nehézséget jelent az, hogy erőszakkal szembesül partnere, más családtagjai vagy valaki más részéről, akivel együtt él. Lehetséges, hogy ez az ön esetében is így van?”
Ne használjuk!
„Tapasztal ön erőszakot a családján belül?”
„Volt már példa arra, hogy valaki, aki közel áll Önhöz, áldozatként használta Önt?”16
Használjuk az ilyen és hasonló mondatokat arra, hogy szóba hozzuk az erőszak témáját, mielőtt közvetlen kérdéseket teszünk fel erre vonatkozóan. Nyitott, azaz kiegészítendő kérdéseket kell feltenni, hogy az áldozatot igennel vagy nemmel való válaszadás helyett beszélgetésre ösztönözzük.
Kerüljük az olyan kérdéseket, amelyek az áldozatot hibáztatják.
A kérdés keretezése
Teremtsünk csendet és nyugalmat, hogy az illetőnek legyen ideje összeszedni a gondolatait. Mutassunk türelmet és őrizze meg nyugodtságunkat! Adjuk jelét, hogy figyelmesen hallgatunk, akár bólogatással, akár szóbeli jelzésekkel, például „hmm….”. Hagyjuk érvényesülni az érintett érzéseit, és bátorítsuk, hogy a számára kényelmes tempóban mesélje el a történteket!
Érdemes használni
“Mivel sajnos az erőszak nagyon gyakori a társadalmunkban, minden páciensemet megkérdezem erről is.”17
„Felteszek önnek egy kérdést, amelyet minden páciensemnek fel szoktam tenni.”
“Mivel a kapcsolati erőszak sokféleképpen kihat az egészségre, ezért mostanában már minden páciensemet megkérdezem erről.”18
További példák
“Más páciensekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataim alapján aggódom, hogy néhány egészségügyi problémája abból fakadhat, hogy valaki bántotta önt. Erről van szó?”19
“Nem tudom, hogy ez önnek is problémát jelent-e, de sok páciensem bántalmazó kapcsolatok miatt szenved. Néhányan túlságosan félnek vagy zavarban vannak ahhoz, hogy beszéljenek erről, ezért rutinszerűen rá szoktam kérdezni újabban.”20
“Az erőszak sok családot érint. Az otthoni erőszaktevés fizikai és érzelmi problémákat okozhat Önnek és gyermekének. Mi szolgáltatásokat kínálunk mindazoknak, akik aggódnak a családjukban jelenlévő erőszak miatt.“21
Ne használjuk!
„Azért kérdezem önt az erőszakról, mert csakis nők szoktak áldozatul esni erőszaknak.”
Tegyünk közvetlen kérdéseket!
Íme néhány egyszerű és közvetlen kérdés, amellyel kezdhetjük a beszélgetés! Ezekből kiderül, hogy érdeklődünk az érintett problémái iránt. Az érintett válaszaitól függően folytassuk a kérdések feltevését és hallgassuk végig a történetet. Ha a kérdések bármelyikére igennel válaszol az érintett, ajánljon fel neki támogatásunkat! Ne mondjuk azt az áldozatnak, hogy nem is olyan vészes a helyzet, és ne bagatellizáljuk a fájdalmait!
Érdemes használni
„Szokott-e félni/félt-e már valaha is az otthonában vagy a párkapcsolatában?”
„Fenyegette-e valaha a partnere vagy valaki más otthon azzal, hogy megbántja vagy fizikailag bántalmazza bármilyen módon? Ha igen, akkor mikor történt ilyesmi önnel?”
„Próbálja-e a partnere vagy valaki más otthon irányítani Önt, például nem engedi, hogy pénzhez jusson vagy kimozduljon a négy fal közül?”
További példák
„Gyakorolt-e valakit nyomást Önre, vagy kényszerítették-e Önt valamilyen szexuális természetű dologra, ami ellenére volt?”22
„Megütötte, megrúgta, ütlegelte, vagy más módon bántotta-e önt valaki az elmúlt egy évben? Ha igen, akkor ki volt az?”
“Úgy érzi-e, hogy nincs biztonságban a jelenlegi párkapcsolatában?”23
“Van-e olyan partnere egy korábbi kapcsolatból, aki miatt jelenleg nem érzi magát biztonságban?”24
“Érezte-e már úgy, hogy valaki, aki közel áll önhöz, irányítja vagy elszigeteli?”25
“Van-e olyan biztonságos hely, ahová mehet vészhelyzet esetén?”26
“Próbálta-e a partnere vagy valaki más otthon valaha is úgy irányítani Önt, hogy azzal fenyegetőzött, hogy bántani fogja Önt vagy a családját?”27
“Előfordult-e már, hogy valaki, aki közel áll Önhöz, megpofozta, meglökte vagy lökdöste?”
Ne használjuk!
„Miért él együtt még mindig a partnerével/rokonával, aki így bánik ÖnneI?”
Soha ne alkalmazzuk tolmácsként a páciens valamelyik rokonát vagy barátját tolmácsként!
Lehetőleg olyan hivatásos tolmácsot vegyünk igénybe, akit kiképeztek a kapcsolati erőszak kezelésére, vagy kérjük fel egy helyi, kapcsolati erőszakra szakosodott szervezet képviselőjét.
Válasszunk a pácienssel azonos nemű tolmácsot, és lehetőleg írassunk alá vele titoktartási nyilatkozatot a magánélet és a bizalom megőrzése érdekében!
A tolmácsokkal való együttműködésre vonatkozó útmutatások elérhető a következő linkeken:
A kapcsolati erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok feltárása mások előtt egyéni döntés kérdése, és a kapcsolati erőszak áldozatai különféle okokból , például a biztonságukkal összefüggő aggodalmak, a lehetséges következményektől való félelem vagy a bizalom hiánya miatt is dönthetnek úgy, hogy nem beszélnek a velük történtekről az egészségügyi szakemberekkel. Abban az esetben, ha egy páciens megnyílik és beszélni kezd a kapcsolati erőszakot, előnyös a betegközpontú megközelítés alkalmazása az egyén és családja számára nyújtott támogatás során. Az egészségügyi szakemberek a kapcsolati erőszak áldozatainak szószólóiként léphetnek fel, építve saját rugalmasságukra és erősségeikre.29
Ismertető: A videó bemutatja, hogyan reagáljunk kapcsolati erőszak esetének bejelentésére.
Amikor valaki megnyílik, hallgassuk végig aktívan, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy megoldásokat kínálnánk, és adjunk teret az érintettnek, hogy kifejezhesse szükségleteit! Miközben kérdésekkel próbálhatjuk tisztázni a helyzetet, összpontosítsunk arra, hogy lehetővé tegyük az érintett számára, hogy megossza velünk érzéseit. Figyeljünk oda a kimondott és kimondatlan jelzésekre! A következő technikákkal segítsünk az érintettnek megfogalmazni szükségleteiket, így biztosítva a helyzet pontosabb megértését.
Az egyén felhatalmazása
Az áldozatot segíteni kell abban, hogy felismerje és kifejezze szükségleteit és aggodalmait. Hagyjuk, ha hallgatni szeretne! Ha pedig sírva fakad, adjunk neki elegendő időt a regenerálódásra!
Ebben a helyzetben nem szabad „miért”-tel kezdődő kérdéseket feltenni!
Használandó kifejezések
Megtudhatnám, mit jelent az ön számára az, amikor mint korábban mondta, hogy a partnere/családtagja rátámadt önre [vagy bármilyen viselkedést tanúsított, amelyet leírt]?”30
“Van valami, amire szüksége van, vagy ami miatt aggódik jelenleg?”
Ne használjuk/ne tegyük!
„Miért csinálta ezt?”
„Miért bosszantotta fel a partnerét/családtagját?”
Ne próbáljuk meg befejezni az áldozat gondolatait/félbehagyott mondatait helyette.31
Bizalomépítés és az empátia kimutatása
Biztosítsuk a kommunikáció egyértelműségét azáltal, hogy megismételjük/összefoglaljuk az áldozat által elmondottakat, hogy megerősítsük benne az érzést, hogy megértésre talált! Reflektáljunk az áldozat által kifejezett érzelmekre, és foglaljuk össze az általa kifejezett aggodalmakat! Kerüljük a szuggesztív kérdések használatát a beszélgetés során!
Használandó kifejezések
„Említette, hogy nagyon frusztráltnak érzi magát.”
„Ez úgy hangzik, mintha dühös lenne emiatt…”
„Úgy tűnik, mintha azt mondaná ezzel…”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Gondolom, ez felzaklatja önt, ugye?”
Ne nézzen az órájára, és ne beszéljen túl gyorsan! Ne vegye fel a telefont közben, ne bámulja a számítógépet, és ne írjon.32
Érzelmek érvényesítése
Biztosítsuk a másik személyt arról, hogy érzelmei tipikusak, teremtsünk olyan környezetet, amelyben biztonságban érezheti magát annyira, hogy megossza az érzéseit, és hangsúlyozzuk, hogy joga van az erőszak- és félelemmentes élethez. Az érzelmek elismerése magában foglalja az odafigyelő meghallgatást, a megértés kifejezését, annak megerősítését, hogy hitelt adunk az elhangzottaknak, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy feltételeket támasztanánk.
Használandó kifejezések
„Ez nem az ön hibája. Nem ön a hibás.”
„Csak nyugodtan beszéljen erről!”
„Elérhető a segítség.” [Csak akkor mondjuk ezt, ha valóban így van!]
További példák
„A történtekre nincs mentség sem pedig kifogás”.
„Senki sem érdemli meg, hogy a párja vagy más családtagja megverje.”
„Nincs egyedül ezzel. Sajnos sokan mások is szembesültek már ezzel a problémával.”
„Fontos az élete, az egészsége. Ön értékes ember.”
„Mindenki megérdemli, hogy biztonságban érezze magát a saját otthonában.”
„Aggódom amiatt, hogy ez hatással lehet az egészségére.”
Ne használjuk/ne tegyük!
„Ne érezze olyan rosszul magát, ez lehetne rosszabb is!”
„Ez az érzés el fog múlni, ne aggódjon!”
Támogatás felajánlása
Ügyeljen arra, hogy ne ítélkezzen! Ne adjon tanácsokat! Jelezze, hogy az erőszakos viselkedésre nincs mentség. Vegye komolyan az áldozatot! Legyen empatikus! Értékelje az áldozat tapasztalatait! Segítsen neki felismerni és megfogalmazni a szükségleteit és aggodalmait!
Használandó kifejezések
„Tudom, hogy erről nehéz beszélni, de velem nyugodtan megoszthatja a történteket.””Nincs egyedül. Én itt vagyok önnel.”
„Nem ön a felelős azért, ami történik.”
További példák
„Az erőszak sohasem helyes, és ön nem érdemli ezt meg.”
„Köszönöm, hogy bízik bennem és megosztja velem az érzéseit.”
„Van valami, amire szüksége van vagy ami aggodalommal tölti el?„
Ne használjuk/ne tegyük!
“Mindenképpen el kellene válnia”.
„Úgy vélem, ez megfelel a tipikus „férfi/nő” viselkedésnek, és nem kell túlreagálni a dolgot”.
Ne meséljük el az érintettnek valakit másnak a történetét, és a saját problémáinkról se beszéljünk neki.33
Kerüljük a konfrontációt!
Ha az áldozat nem hajlandó beszélni a helyzetről, ne erőltessük! Ismerje fel a megfelelő pillanatot, és tájékoztassa erről az áldozatot. Hagyjuk abba a nyomásgyakorlást!
Használandó kifejezések
„Azért vagyok itt, hogy segítsek önnek, és a rendelkezésére állok, még akkor is, ha megértem, hogy most nem szeretne erről beszélni.“
„Ne feledje, hogy nincs egyedül. Itt leszek önnek, amikor készen áll rá.“
Ne használjuk/ne tegyük!
Még ha kényelmetlenül is érzi magát, akkor is jobb, ha beszél róla. Ezért kérem, válaszoljon a kérdéseimre.”
Hagyjuk, hogy az érintett maga hozza meg döntéseit!
Ne ítéljük meg az áldozat döntési képességét, mert ezzel megelőzhetjük, hogy elveszítsük belénk vetett bizalmát. A bátorítás és a kérés a kulcs.
Használandó kifejezések
„Mit tehetek azért, hogy támogassam önt?”
„Hogyan segíthetek önnek megőrizni a biztonságát?”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Én az ön helyében elmennék a rendőrségre és feljelentést tennék.”
A segítségnyújtás lehetőségeinek biztosítása
Tájékoztassuk az érintettet a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szakszolgálatokról, amelyek szakmai támogatást nyújthatnak neki. Kerüljük az elítélő vagy kritizáló kijelentéseket!
Használandó kifejezések
„Itt van a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szervezet/segítő száma. Ők tudnak segíteni önnek menedékhellyel és tanácsadással.”
„Szeretné, hogy segítsek önnek kidolgozni egy biztonsági tervet?”
„Szeretnék segíteni abban, hogy Ön (gyermeke stb.) egészséges legyen és egyúttal biztonságban is érezze magát. Szeretném megosztani önnel a tájékoztató anyagokat, mint minden páciensemmel. Mindenkinek kettőt adok belőlük, hogy önnek is meglegyen az információ, és egyet odaadhasson egy barátjának. Mindannyian ismerünk valakit, aki küszködik, és akinek szüksége lehet támogatásra.”
Ne használjuk/ne tegyük!
“Mindenképpen hívja fel ezt a számot, és azonnal hagyja el az elkövetőt!”
„Miért nem hagyta el ezt az embert már régen?”
„Ha korábban jött volna, akkor jobban tudtam volna segíteni önnek.”
A kapcsolati erőszak nyilvánosságra kerülése után tájékoztatni kell az áldozatot a szociális szolgáltatások által kínált segítség lehetőségeiről.
Amennyiben a későbbiekben bírósági eljárás indul, Önt mint egészségügyi szakembert kérdezhetik az áldozatról, ezért mindent megfelelően dokumentálnia kell. További információk találhatók erről itt:
4. modul: Egészségügyi értékelés és a bizonyítékok biztosítása .
További információk a rendőrségen tett feljelentést követő büntetőeljárásokról itt.
Esettanulmány: A kapcsolati erőszak nyilvánosságra hozatala az orvosi gyakorlatban
Egy 19 éves páciens konzultációra érkezik egy háziorvosi rendelőbe.
Orvos: „Jó reggelt, mit tehetek önért ma?”
Páciens: „Túl sokat dolgoztam, és azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudna-e kiírni két hétre betegszabadságra?”
Orvos: ” Van valamilyen konkrét oka annak, hogy így érzi magát, és előfordult ez már korábban is önnel?”
Páciens: „Nem, a túl sok munka miatt még sohasem voltam betegszabadságon. De nemrég költöztem el a szüleimtől a saját lakásomba. Egyszerűen túl sok mindenen mentem keresztül mostanában.”
Orvos: „Természetesen kiírhatom betegszabadságra, de ha ennyire túlterheltnek érzi magát a helyzete miatt, szívesen felajánlok Önnek további támogatást. Szeretne esetleg beszélni velem erről?”
Páciens: „Mmm, igazából nagyon feszélyez, ha beszélnem kell róla. Voltak problémák az édesanyámmal a múltban. Ő kontrollmániás, és állandóan ellenőrizte a mobiltelefonomat. Veszekedtünk, amikor találkozni akartam a barátaimmal vagy a családommal. Ennek következtében egyre jobban elszigetelődtem, és az egyedüli társaságot a szüleim jelentették számomra. Anyám hamarabb elolvasta a barátaimtól kapott üzeneteket, még mielőtt nekem érkezésem lett volna megtenni. Nagyon rosszul éreztem magam, ezért döntöttem úgy, hogy elköltözöm tőlük. De nem tudom, hogy ez volt-e a jó döntés”.
Orvos: „Ha édesanyja ennyire irányította és terrorizálta, akkor miért gondolja, hogy hiba lehetett elköltöznie?”
Páciens: „Az anyám folyamatosan hívogatott és üzeneteket küldött nekem, mióta a saját lakásomban éltem. Nyomás alatt érzem magam, mintha nem tudna nélkülem élni. És attól tartok, kárt fog tenni magában, ha nem megyek vissza. Állandóan látom az autóját a közelemben, a parkolóban: vásárlás közben, amikor a munkahelyemen vagyok, vagy amikor a barátaimmal találkozom. Mindig az az érzésem, hogy ott jár a közelemben. Lehet, hogy ez csak véletlen? Már többször is találkoztam vele, mert annyira sajnáltam, és féltem, hogy tényleg valami baja esik.”
Feladat a reflexióhoz
(1) Értékelje az orvos reakcióját a beteg kérésére, hogy vegye őt betegállományba! Hogyan mutatott az orvos empátiát, és milyen jelzések voltak a beteg megnyilatkozásában, amelyek arra utaltak, hogy valamilyen mögöttes probléma állhat a panaszai hátterében? (2) Figyelje meg a pillanatot, amikor a beteg még habozott beszélni a problémáiról. Hogyan sikerült az orvosnak megalapoznia a bizalmat és biztonságos közeget teremtenie a páciens számára ahhoz, hogy hajlandó legyen megnyílni neki és megosztani a tapasztalatait? (3) Elemezze, hogyan jellemzi a páciens beteg a kapcsolatát az édesanyjával! Melyek azok a figyelmeztető jelek, amelyek utalhatnak kapcsolati erőszakra? (lásd még itt: 2. Modul)
6. Gyakori kérdések a kapcsolati erőszakkal összefüggésben
Az alábbiakban néhány olyan kérdésre adunk választ, amelyek felmerülhetnek a kapcsolati erőszak áldozataival foglalkozó egészségügyi szolgáltatókban.34
“Mit tehetek, ha csak kevés erőforrásom és időm van?”
Ez nem feltétlenül időigényes feladat, és nem is igényel további erőforrásokat: néha egyetlen mondat is elég ahhoz, hogy az áldozat tudja, hogy nincs egyedül, hogy az erőszak sohasem lehet opció, és hogy segítséget kaphat, amennyiben ezt szeretné. Emellett megismerheti az egészségügyi ellátórendszerben és a közösségben rendelkezésre álló erőforrásokat, amelyek segíthetnek az áldozatoknak.
“Miért ne adjunk tanácsot?”
Fontos az áldozat számára, hogy meghallgassák, és lehetőséget kapjanak arra, hogy egy empatikus személynek mondhassák el történetüket. Az áldozatok többsége nem akarja, hogy megmondják neki, mit tegyen. Valójában az odafigyelő meghallgatás és az empatikus reagálás sokkal hasznosabb, mint gondolnánk. Talán ez a legfontosabb dolog, amit tehetünk. Az áldozatoknak meg kell találniuk a saját útjukat, és maguknak kell meghozniuk a döntéseiket. A beszélgetés segíthet nekik ebben.
Ugyanakkor tájékoztatni kell őket (pl. szórólapokon keresztül) a rendelkezésre álló forrásokról (pl. pénzügyi támogatás, menhely elérhetősége).
“Miért nem hagyja el az áldozat a bántalmazót?”
Számos oka lehet annak, hogy az áldozatok nem szakítják meg a kapcsolatot a bántalmazóval. Fontos, hogy ne ítélkezzünk felettük, és ne sürgessük a kapcsolatból való kilépésüket, távozásukat! Ezt a döntést nekik maguknak kell meghozniuk, amikor eljön az ideje. A kilépés elmaradásának több oka is lehet:
Pénzügyi/társadalmi stb. függőségben élnek. Egyesek kénytelenek a gondozóikra hagyatkozni.
Vannak, akik azt gondolhatják, hogy az erőszak teljesen normális egy kapcsolatban, és hogy minden partner/családtag erőszakossá és irányítóvá válik, és úgy gondolják, hogy ők ezt érdemlik.
Félelem amiatt, hogy a távozásuk/elköltözésük szélsőséges és erőszakos reakciót vált ki a bántalmazóból.
Úgy érzik, hogy nincs hova menniük, vagy nincs kihez fordulniuk támogatásért.
A kapcsolati erőszak dinamikájáról további információk találhatok itt: 2. modul.
“Hogyan kerülhetett ez a személy ebbe a helyzetbe”
Fontos elkerülni az áldozathibáztatást: ne tegyük felelőssé az áldozatot a történtekért! Ha mégis őt hibáztatjuk, ez megakadályozza azt, hogy megfelelő ellátást nyújthassunk neki. Az erőszak soha, semmilyen helyzetben nem helyes. Az erőszakra nincs mentség és semmi sem igazolhatja. Senki sem szolgált rá arra, hogy bántalmazzák.
“Minket nem így és nem erre tanítottak”.
Az egészségügyi szolgáltatókat általában arra képezik ki, hogy a fő feladatuk a probléma diagnosztizálása és kezelése. Ebben a helyzetben azonban nem segít az, ha a hangsúlyt az orvosi problémákra korlátozzuk. Ehelyett emberi szempontokra kell fókuszálnunk azáltal, hogy meghallgatjuk, azonosítjuk az áldozat szükségleteit és aggodalmait, erősítjük a szociális támogatásukat és fokozzuk a biztonságérzetüket. Emellett segíthetünk nekik abban, hogy lássák és mérlegeljék a lehetőségeiket, és hogy úgy érezzék, van elég erejük és lehetőségük is meghozni és végrehajtani fontos döntéseket.
“Mi van akkor, ha úgy döntenek, hogy nem tesznek bejelentést a rendőrségen?”
Tartsuk tiszteletben az ilyen értelmű döntésüket! Tudassuk az illetővel, hogy később is meggondolhatja még magát! Adjuk értésükre, hogy van valaki, akivel beszélgethetnek a lehetőségeikről, és aki segíthet nekik a feljelentés elkészítésében, ha mégis emellett döntenek.
“Hogyan ígérhetnék titoktartást, ha a törvény szerint jelentenem kell az esetet a rendőrségnek?”
Ha a törvény előírja, hogy munkakörénél fogva jelentenie kell az erőszak megtörténtét a rendőrségnek, akkor erről a körülményről tájékoztatnia kell az érintettet. Mondhatja ezt például: “Amit most elmond nekem, az bizalmas természetű, és ez azt jelenti, hogy senki másnak nem fogom elmondani, amit megosztott velem. Az egyetlen kivételt ez alól az jelenti, hogy…”.
Egészségügyi szolgáltatói minőségében tájékozódjon az idevágó törvényi szabályozásról és a feltételekről, amelyek esetén jelentési kötelezettsége van (a törvény kötelezheti például a nemi erőszak vagy gyermekbántalmazás megtörténtének bejelentésére). Biztosítsa az érintettet arról, hogy ezen a kötelező bejelentésen kívül az engedélyük nélkül senki másnak nem fogja elmondani, amit megtudott tőle. A különböző országokban érvényes releváns törvényi szabályozásról további információkat találhatók itt: 7. modul
“Mi van, ha az érintett sírva fakad?”
Adjunk neki időt erre! Mondhatjuk ezt: “Tisztában vagyok vele, hogy nehéz erről beszélni. Semmi sem sürget!”
“Mi van akkor, ha erőszakra gyanakszom, de az illető nem ismeri el a megtörténtét?”
Ne próbáljuk kényszeríteni, hogy nyíljon meg! (A gyanúnk téves is lehet.) Így is ellátásban részesíthetjük és további segítséget nyújthatunk az érintettnek.
“Mi van, ha az érintett azt szeretné, hogy beszéljek a partnerével/valamelyik családtagjával/gondozójával?”
Nem jó ötlet felvállalni ezt a fajta felelősséget. Ha azonban az áldozat úgy érzi, hogy ez biztonságos megoldás, és nem fog eszkalálódni az erőszak, akkor hasznos lehet, ha beszél vele valaki, akit tisztel – esetleg egy családtag, egy barát vagy egy vallási vezető. Figyelmeztessük az érintettet, hogy ha erre nem kellő körültekintéssel kerül sor, az további erőszakhoz vezethet.
“Mi van akkor, ha a partner/családtag/gondozó is a páciensem?”
Nagyon nehéz továbbra is találkozni mindkét féllel, ha erőszakos cselekmény történt kettejük kapcsolatában. A legjobb megoldás az, ha valamelyik kollégánk foglalkozik az egyikükkel, és gondoskodunk róla, hogy az áldozat által elmondottak továbbra is bizalmasan kezelt információk maradjanak.
“Mi van akkor, ha attól tartok, hogy az áldozatot megölheti a partnere/családtagja/gondozója?”
Őszintén ossza meg ezzel kapcsolatos aggodalmait az áldozattal, magyarázza el, miért gondolja, hogy komoly veszélynek van kitéve, és fejezze ki, hogy szeretné átbeszélni vele a lehetőségeket a biztonsága érdekében. Ebben a helyzetben különösen fontos olyan biztonságos alternatívák meghatározása és felajánlása, amelyekkel az áldozat élhet.
Készüljön fel az ilyen helyzetekre, és tartsunk a kezünk ügyében egy szórólapot a megfelelő telefonszámokkal (pl. egy menedékhely elérhetőségével)! Gondoskodjunk róla, hogy ez a lista naprakész legyen!
Az adott ország jogi helyzetétől függően előfordulhat, hogy a rendőrségnek is be kell jelentenie a potenciális veszélyt.
Nézzen utána, hogy van-e olyan megbízható személy, akit bevonhat a megbeszélésbe, és akit figyelmeztethet a veszélyre.
“Mi van, ha nem vagyok képes kezelni, amit hallok?”
Az ön igényei és szükségletei ugyanolyan fontosak, mint az ön által gondozott áldozaté. Előfordulhat, hogy erős reakciókat vagy érzelmeket vált ki önből, amikor végighallgatja az áldozatok beszámolóit, vagy beszél az erőszakról az áldozatokkal. Ez különösen akkor érvényes, ha ön is megtapasztalt már bántalmazást vagy erőszakot – vagy jelenleg is ki van téve ilyesminek.
Legyen tisztában az érzelmeivel, és használja ki a lehetőséget arra, hogy jobban megismerje önmagát.
Tegye meg a lépéseket, hogy megkapja a szükséges segítséget és támogatást! Az öngondoskodással kapcsolatos további információk a 9. modulban találhatók.
7. Kommunikáció az egészségügyi csapatokon belül
A kapcsolati erőszakkal összefügghetnek kihívások akár a kollégák, akár strukturális akadályok miatt, különösen a kórházi vagy orvosi rendelők rohanó tempójú rutinjában. Sajnos, előfordul, hogy a kollégák vagy a felettesek nem támogatják a kapcsolati erőszak kezelését, mert nem akarnak foglalkozni ezzel a problémakörrel.
Ebben a videóban egy egészségügyi szolgáltató folytat beszélgetést egy bizonytalan kollégával.
Feladat a reflexióhoz
(1) Értékelje a videóban használt kommunikációs stratégiák hatékonyságát! Gondolja végig a világos és empatikus kommunikáció jelentőségét az egészségügyi környezetben! (2) Azonosítsa a forgatókönyvben bemutatott etikai dilemmákat! Gondolkodjon el azon, hogy miként befolyásolják az etikai megfontolások a döntéshozatalt az egészségügyi ellátásban!
Az ön jóléte ugyanolyan fontos, mint az ön által gondozott/ellátott személyeké. Természetes, hogy heves reakciókat vagy érzelmeket vált ki belőlünk, amikor a kapcsolati erőszakról beszélünk, különösen akkor, ha mi magunk is elszenvedtünk már bántalmazást vagy erőszakot a múltban, vagy jelenleg is szembesülünk ezzel. Ismerje fel az ezzel összefüggő érzelmeit, és használja fel ezt az alkalmat az önreflexióra! Keresse meg a szükséges segítséget és támogatást önmaga számára!
Gondolatébresztő feladatok az egészségügyi szakemberek számára
Kiemelkedően fontos felkészülni a kapcsolati erőszak felismerésére és az arra való reagálásra.
(1) Mennyire érzi magát felkészültnek e tekintetben, és milyen oktatási és/vagy képzési források állnak rendelkezésére, illetve milyen forrásokról van tudomása az Ön tevékenységi területén? (2) Van-e olyan helyiség a klinikai rendelőjében, ahol négyszemközt beszélhet a betegekkel? (A függönyök vagy paravánok mögött történő beszélgetés nem minősül privátnak vagy bizalmasnak). (3) A betegek hogyan jelezhetik Önnek a saját praxisában, hogy négyszemközt kívánnak Önnel beszélni? (4) Van-e jelenleg egyértelmű átirányítási útvonala a betegek számára más szolgáltatások és támogatási formák felé? (5) Tudja-e, hogy az Ön praxisában milyen szolgáltatások és támogatások állnak rendelkezésre azok számára, akik feltárják, hogy kapcsolati erőszak érte őket? Hozzáférhetők-e az Ön számára az ilyen szolgáltatások és támogatások elérhetőségei? (6) Tudja-e, hogyan kell az érintetteket tovább irányítani a felnőtt- és gyermekvédelmi szolgálatokhoz?
8. Vizuális kommunikáció
A kapcsolati erőszaknak kitett személyek számára gyakran kihívást jelent a hozzáférés az információkhoz vagy támogató szolgáltatásokhoz. A vizuális kommunikációnak döntő szerepe van a kapcsolati erőszakkal összefüggő tudatosság erősítésében olyan orvosi-egészségügyi környezetekben, mint a kórházak és orvosi rendelők. A várótermekben, nyilvános mosdókban és más látható helyeken stratégiailag elhelyezett plakátok (pl. QR-kódokkal), szórólapok vagy brossúrák használata kulcsfontosságú. Helyezzünk el a támogató szolgáltatásokra vonatkozó információkat a mosdókban (megfelelő figyelmeztetésekkel, hogy ne vigyék haza, ha az elkövető megtalálhatja őket náluk).
Ezek a vizuális segédeszközök azt kommunikálják, hogy a létesítmény biztonságos hely a kapcsolati erőszak megbeszélésére, és láthatóvá teszik az áldozatokat támogató szolgáltatásokat. A kapcsolati erőszakkal nyíltan foglalkozó vizuális környezet kialakításával nagyobb valószínűséggel bátoríthatjuk az érintetteket arra, hogy nyíljanak meg és kérjenek segítséget. Ez a proaktív megközelítés hozzájárul a kapcsolati erőszakot körülvevő hallgatás megtöréséhez és a támogató légkör kialakításához az egészségügyi intézményekben.
Ne feledjük:
Használjunk inkluzív vizuális anyagokat, amelyek megjelenítik az erőszaknak kitett emberek sokféle tapasztalatát (minden neműek, sztereotípiák nélkül).
Amennyiben lehetséges, használjunk több nyelven elérhető információkat, tájékoztató anyagokat.
Válasszunk hatásos képeket, amelyek pozitív üzenetet közvetítenek. Kerüljük az olyan káros hatású vizuális anyagokat, mint a fizikai erőszak megjelenítése (mivel a nemi erőszak nem csak fizikai természetű), az áldozatok-túlélők szexualizált ábrázolása, valamint a kizárólag bizonyos demográfiai csoportokhoz köthető képek.
Az alábbiakban néhány példa a különböző figyelem felhívó anyagokra:
Kattintson ide! A linken elérhető video bemutatja, hogyan használhatjuk ezt a jelzést egy videohívásban anélkül, hogy digitális nyomot hagynánk magunk után.
Ez egy nemzetközileg elfogadott félkezes gesztus, amellyel a kapcsolati erőszakra hívhatja fel a figyelmet az áldozat. Olyankor alkalmazható, ha a segítségre szoruló személy valamilyen okból nem szólalhat meg hangosan, például azért, mert az elkövető a közelben van (ugyanabban a járműben vagy otthon stb.).
„A jelzéshez az egyik kezet felfelé tartva, a hüvelykujjat a tenyérbe rejtjük, majd a négy másik ujjat behajtjuk, jelképezve, hogy a hüvelykujjat csapdába ejti a többi ujj.”35
Szórólap
Adjon információs anyagokat a kapcsolati erőszakról vagy elérhető támogató szolgáltatásokról. Ideálisan azt válasszal, amelyik helyben elérhető és anonim online tanácsadást kínál.
Névjegykártya
Ha nem érzi biztonságosnak, hogy szórólapot adjon az érintettnek, jó ötlet lehet egy névjegykártyát adni, és azon feltüntetni további támogató telefonszámokat és címeket.
Más
Ezek a jelek azt tükrözik az áldozat felé, hogy ez egy biztonságos helyszín a kapcsolati erőszak tapasztalatának megosztására.
Levinson W, Gorawara-Bhat R, Lamb J. A Study of Patient Clues and Physician Responses in Primary Care and Surgical Settings. JAMA. 2000;284(8):1021–1027. doi:10.1001/jama.284.8.1021 ↩︎
Trauma-Informed Care Implementation Resource Center, https://www.traumainformedcare.chcs.org/what-is-trauma-informed-care/, accessed 11.01.2024 ↩︎
Trauma-Informed Care Implementation Resource Center, https://www.traumainformedcare.chcs.org/what-is-trauma-informed-care/, accessed 11.01.2024 ↩︎
„What Is Patient-Centered Care? Explore the definition, benefits, and examples of patient-centered care. How does patient-centered care translate to new delivery models?” NEJM Catalyst, January 1, 2017, accessed 11.02.2024. https://catalyst.nejm.org/doi/full/10.1056/CAT.17.0559↩︎
„A National Protocol for Intimate Partner Violence Medical Forensic Examinations”, U.S. Department of Justice Office on Violence Against Women, May 2023, p. 20, accessed 11.01.24. ↩︎
„A National Protocol for Intimate Partner Violence Medical Forensic Examinations”, U.S. Department of Justice Office on Violence Against Women, May 2023, p. 21, accessed 11.01.24. ↩︎
„A National Protocol for Intimate Partner Violence Medical Forensic Examinations”, U.S. Department of Justice Office on Violence Against Women, May 2023, p. 21, accessed 11.01.24. ↩︎
Rhodes KV, Frankel RM, Levinthal N, Prenoveau E, Bailey J, Levinson W. „You’re not a victim of domestic violence, are you?” Provider patient communication about domestic violence. Ann Intern Med. 2007 Nov 6;147(9):620-7. doi: 10.7326/0003-4819-147-9-200711060-00006. PMID: 17975184; PMCID: PMC2365713. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Ashur M. L. (1993). Asking about domestic violence: SAFE questions. JAMA, 269(18), 2367. ↩︎
Rhodes KV, Frankel RM, Levinthal N, Prenoveau E, Bailey J, Levinson W. „You’re not a victim of domestic violence, are you?” Provider patient communication about domestic violence. Ann Intern Med. 2007 Nov 6;147(9):620-7. doi: 10.7326/0003-4819-147-9-200711060-00006. PMID: 17975184; PMCID: PMC2365713. ↩︎
Thackeray, J., Livingston, N., Ragavan, M. I., Schaechter, J., Sigel, E., COUNCIL ON CHILD ABUSE AND NEGLECT, & COUNCIL ON INJURY, VIOLENCE, AND POISON PREVENTION (2023). Intimate Partner Violence: Role of the Pediatrician. Pediatrics, 152(1), e2023062509. https://doi.org/10.1542/peds.2023-062509 ↩︎
