Modul 7: A szervezetek közötti együttműködés és a kockázatelemzés alapelvei a kapcsolati erőszak eseteiben a több szakmát képviselő csapatokban

A különböző szervezetek együttműködése során – a sikeres partnerség biztosítása érdekében – érdemes kidolgozni és elfogadni bizonyos elveket. Az alábbiakban felsorolt pontok segíthetnek a szakembereknek és szervezeteknek abban, hogy olyan elveket dolgozzanak ki és fogadjanak el, amelyekhez valamennyi együttműködő fél tartja magát.

• Fontos megérteni: hatékony megelőzés és korai beavatkozás hiányában a kapcsolati erőszak gyakran súlyosbodik. Eért fontos, hogy mindent elkövessünk a felnőtt és gyermek áldozatok korai felismerése és támogatása érdekében.
• Az áldozatok és gyermekeik biztonsága a legfőbb prioritás. Ezt figyelembe kell venni egy beavatkozásról szóló döntés meghozatalakor és lehetőség szerint azonnal kell cselekedni a bántalmazás tényének felismerését követően.
• A kapcsolati erőszak eseteivel összefüggő adatokat rögzíteni és elemezni kell, valamint rendszeresen (és a szabályozásoknak megfelelően) meg kell osztani azokat az együttműködő szervezetek képviselőivel.
• Ösztönözni kell az együttműködést az elkövetőkkel foglalkozó intézmények és hatóságok között a kockázatok (több szakmacsoport által megvalósított) felmérése és a további erőszakos cselekmények megelőzése érdekében.
• A szolgálatokkal való kezdeti kapcsolatfelvétel során (megfelelő tájékoztatást követően) az áldozatok beleegyezését kell kérni, hogy szükség esetén felesleges késedelem nélkül meg lehessen osztani minden releváns információt az érintett szervezetekkel.
• Fontos az együttműködés megteremtése annak érdekében, hogy olyan támogató és elősegítő környezetet alakuljon ki, amely arra ösztönzi az embereket: jelentsék a kapcsolati erőszakot a rendőrségnek, más szakembereknek és szervezeteknek.
• Biztosítani szükséges a titoktartást és a magánélet védelmét, és tisztában kell lenni a kapcsolati erőszakkal összefüggő információmegosztással járó kockázatokkal.
• Fontos a különböző szervezetek közötti információmegosztást szabályozó közös irányelvek és eljárások kidolgozása és betartása.
• Biztosítani kell, hogy az áldozatokat tisztelettel és méltósággal kezeljék; azzal, hogy meghallgatjuk őket, hitelt adunk a tapasztalataiknak, valamint biztosítjuk őket arról, hogy soha nem az ő hibájukból történt, ami megtörtént.
• A kapcsolati erőszak áldozatait képessé kell tenni arra, hogy saját maguk döntsenek az őket érintő információk ismeretében. Ne hozzunk őket érintő döntéseket helyettük, a bevonásuk nélkül!
• Garantálni kell, hogy a szolgáltatások nyitottak legyenek a különféle szükségletekre, figyelembe véve az áldozatok életkorát, esetleges fogyatékosságát, gyengeségeit, nemét, etnikai hovatartozását, vallását vagy egyéb meggyőződését, szexuális irányultságát. Tudatosítani szükséges, hogy ezek a különbségek nem szolgálhatnak ürügyként a kapcsolati erőszak (vagy más káros gyakorlatok) elfogadására vagy elkövetésére.
• Fel kell ismerni, hogy az áldozatok és gyermekeik akkor vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, amikor megpróbálnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, vagy segítséget keresnek.

A több szervezetet érintő munkának megvannak a maga kihívásai. A különböző szervezetek és szolgáltatók jellemzően eltérő küldetésekkel, elképzelésekkel, értékrenddel, célokkal és célkitűzésekkel rendelkeznek. Különfélék a feladataik, valószínűleg eltérő szabályaik, előírásaik és munkamechanizmusaik is vannak. Ezért komoly kihívást jelenthet elérni azt, hogy az együttműködő szakemberek azonos munkatempóban dolgozzanak együtt. Nehézséget jelenthet az is, hogy a különböző szakemberek nem értik és ismerik a más területen dolgozó munkatársak szerepét és feladatait. Ezenkívül eltérő lehet az egyének és a szervezetek által használt nyelvezet is.

Ezt jól példázzák az áldozatra használt kifejezések, meghatározások és címkék közötti különbségek, amelyek között szerepel az „áldozat” (büntető igazságszolgáltatási rendszer), „túlélő” (nőket támogató szervezetek), „beteg” vagy “páciens” (egészségügyi szolgáltatások), „bérlő” (lakhatást biztosító szolgáltatások), „szolgáltatást igénybe vevő” (szociális intézmények) és „kliens” (szociális ellátás). Az elkövetőkkel való munka során az „áldozat” kifejezést büntetőjogi értelemben is használják, de utalhat általában „hozzátartozókra” és „kliensekre” is.

A különböző szakmák által gyűjtött adatok nem vethetők össze az adatgyűjtés módszerében, az adatok tárolásának módjában és az adatok hiányában megmutatkozó különbségek miatt. Az is előfordulhat, hogy a különböző szervezetek eltérő módon értelmezik a kapcsolati erőszak fogalmát, valamint annak hatásait. A munkatársak nagymértékű fluktuációja is akadályozhatja és befolyásolhatja a kommunikációt, mivel ilyen szervezeti probléma esetén időbe telik, mire bizalmi kapcsolatok alakulnak ki a szakemberek között.

Ráadásul nem mindig kommunikálnak egymással a különböző szolgálatok, akik gyakran — részben adatvédelmi okokból — nem cserélnek egymással információt. Következésképpen az áldozatok a különböző szervezetek különböző képviselőinek többször is átadnak információt, esetenként a bántalmazással összefüggő tapasztalataik részletes leírása révén. Az átéltek felidézése önmagában is traumatikus élmény lehet az áldozatok számára.

• A Danger Assessment (“Veszélyfelmérés”) egy olyan eszköz, amely segít megállapítani, hogy milyen mértékben fenyeget egy bántalmazott nőt az a veszély, hogy partnere kioltja az életét.
• Maga az eszköz két részből áll: egy naptárból és egy 20 tételből álló pontozási eszközből. A naptár segít felmérni a bántalmazás súlyosságát és gyakoriságát az elmúlt évben. A naptári részt oly módon alakították ki, hogy fokozza a nő tudatosságát, miközben csökkenti a bántalmazás tagadását és minimalizálását, különösen azért, mert a naptár használata elősegíti a pontosabb visszaemlékezést.
• 20 tételből álló eszköz súlyozott rendszert használ az igen/nem válaszok pontozására a párkapcsolati gyilkosságokkal összefüggő kockázati tényezőkre adott válaszok esetében. A kockázati tényezők közé tartozik a korábbi halálos fenyegetés, a partner foglalkoztatási helyzete és a partner fegyverhez való hozzáférése.
• Az eszköz jelenleg a következő nyelveken érhető el: angol,¹⁰ spanyol, kanadai francia, brazíliai portugál.
• A kapcsolati erőszakkal összefüggő hívásokra reagáló bűnüldöző szervek számára kifejlesztettek egy rövid, négy tételből álló, „Halálozással kapcsolatos értékelés” elnevezésű változatot. A magas kockázatú nőket ezt követően a Veszélyfelmérésre (Danger Assessment) keretében kiképzett tanácsadókhoz irányítják.

A Domestic Violence Risk Appraisal Guide (DVRAG), azaz a kapcsolati erőszak kockázatfelmérési útmutatója ugyanazokat a tételeket tartalmazza, mint az Ontario Domestic Assault Risk Assessment (ODARA), de magába foglalja a pszichopátia ellenőrző lista (PCL-R) megállapításait is. A DVRAG egy 14 tételből álló eszköz, amely felméri a férfiak által a női partnerrel szemben elkövetett párkapcsolati erőszak valószínűségét, és azt, hogy ez a kockázat hogyan viszonyul más bántalmazók esetében mért kockázathoz. Ezek az eszközök a bűncselekmény megismétlődését és számát, valamint az okozott sérülések súlyosságát is előre jelezhetik. Az eszköz tartalmaz utasításokat az ODARA bármilyen környezetben történő pontozására és értelmezésére vonatkozóan is. A DVRAG-ot olyan igazságügyi klinikusok és büntetőjogi tisztviselők számára alakították ki, akik hozzáférhetnek személyes információkhoz.

A DASH a kapcsolati erőszak, zaklatás és „becsület nevében elkövetett” erőszak angol megfelelőinek rövidítése. A kockázatelemzési eszköz 47 családon belüli gyilkosság dokumentálása és a DASH kockázati modell kidolgozásához szükséges legfontosabb kockázati változók katalogizálása eredményeként született meg. A DASH-ellenőrzési listát Skóciában számos szervezet, köztük a rendőrség is használja. A DASH kockázatellenőrzési lista elvileg egy következetes, módszeres és egyszerű eszköz a kapcsolati erőszak felnőtt áldozataival foglalkozó szakemberek számára. Segítségükre van abban, hogy azonosítsák azokat, akiknél magas a bántalmazás és sérülés kockázata, és akiknek az esetét tárgyalni kell az úgynevezett MARAC-találkozókon a kockázat kezelése érdekében. Ez a videó bemutatja, hogyan lehet azonosítani a kapcsolati erőszakhoz köthető esetek kockázatait a DASH RIC ellenőrzőlista segítségével: www.youtube.com/watch?v=AB00K1jiFUc&t=23s

The Domestic Abuse Intervention Program (DAIP) in Duluth, Minnesota, USA, has developed 26 questions to assess the danger emanating from a perpetrator. The Duluth model emphasises the importance of an interagency cooperation and coordinated community response to battering, of victim safety and offender accountability.

A DyRiAS a Dynamic Risk Assessment Systems (dinamikus kockázatértékelő rendszerek) rövidítése. A DyRiAS Intimate Partner 2012 januárja óta működik Németországban, Ausztriában és Svájcban. Az eszköz egyrészt a párkapcsolati partnerrel szembeni súlyos erőszakos cselekmények elkövetésének kockázatát méri. Ezenkívül egy külön skála segít azonosítani az enyhe és közepes fokú fizikai erőszak kockázatát. A DyRiAS-Intimate Partner kizárólag a heteroszexuális kapcsolatokban elkövetett erőszakot rögzíti. A jelenlegi vagy korábbi párkapcsolat időtartama lényegtelen; a rövidtől a hosszú távúig terjedhet. A DyRiAS Intimate Partner összesen 39 tételből áll.

A COVID-19 világjárvány idején az EU országaiból a kapcsolati erőszakhoz köthető esetek számának növekedését jelentették.

A rendőrségre érkező bejelentések gyakran késve érkeztek, vagy azokra egyáltalán nem került sor. Az eseteket gyakrabban jelentették az áldozatok rokonai. A COVID-19 miatti korlátozások – azaz a szociális kapcsolatok csökkenése vagy hiánya – is akadályozták a bejelentéseket. Ezért a szokásosnál több eset maradhatott felderítetlen; azaz magas lehetett a látencia, a be nem jelentett esetek száma.

Mindez magyarázatot adhat arra, hogy miközben bizonyos területeken nőtt a kapcsolati erőszakhoz köthető bejelentések száma, máshol csökkenő tendenciát látunk. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az elkövető mindig otthon tartózkodott, így az áldozatnak nem volt lehetősége segítséget kérni és/vagy bűncselekményt bejelenteni az eszkalálódás kockázata nélkül.

A “The COVID-19 pandemic and intimate partner violence against women in the EU”¹⁸ (“A COVID-19 világjárvány és a nők elleni párkapcsolati erőszak az EU-ban”) című dokumentum áttekintést ad azokról az áldozatokat támogató intézkedésekről, amelyeket az EU-ban hoztak a COVID-19 járvány idején (ezen belül 2020 márciusa és szeptembere között). Bemutat néhány jó gyakorlatot, és ajánlásokat fogalmaz meg az EU és a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy miként lehet jobban támogatni az áldozatokat világjárvány, vagy más válsághelyzet idején.

A COVID-19 megfékezése céljából hozott intézkedésekkel együtt a kapcsolati erőszak kérdése is egyre inkább a közvélemény és a rendőrség figyelmének a középpontjába került.

A médiában és a politikában is megjelent, valamint civil szervezetek is megfogalmazták: a COVID-19 időszaka alatt különösen a nők és a gyermekek voltak kitéve fokozott erőszaknak. A European Institute for Gender Equality (EIGE, Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete) is támogatta: a COVID-19 járványt lehetőségként használja fel az EU és annak tagállamai, hogy fokozzák a nők jogainak védelmét célzó erőfeszítéseiket.¹⁹

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation, röviden WHO) és az UN Women hangsúlyozta az adatgyűjtés fontosságát a COVID-19 világjárvány idején. Az adatgyűjtés ugyanis kulcsfontosságú eszköze lehet a nőket és lányokat érintő káros hatások enyhítésének, valamint a jövőbeli válságok megelőzését célzó stratégiák kidolgozásának. A jövőre nézve kulcsfontosságú, hogy a kutatási programok képesek legyenek támogatni az azonnali, de akár hosszabb távú szakpolitikák és gyakorlati válaszok kialakítását.^{20 21}

A következő ajánlásokat fogalmazták meg:

• A bűnüldöző hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a kapcsolati erőszakhoz köthető esetek kiemelt prioritást élvezzenek.
• Az egészségügyi ágazatnak biztosítania kell, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai hozzáférjenek a szexuális és reproduktív egészségügyi információkhoz és szolgáltatásokhoz.
• A szociális szektor intézményeinek több online krízistámogatási szolgáltatást (például segélyvonalat és chatet) kellene biztosítani. A sürgősségi és napközbeni ellátást minden családra ki kellene terjeszteni — nem csupán a fontosnak tekintett munkakörökben dolgozó szülőkre.

• Előfordulhat, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai nem szeretnének a rendőrséghez vagy szakemberekhez fordulni, mert nem bíznak az állami intézményekben, vagy mert már voltak ezzel összefüggő rossz tapasztalataik. Ebben az esetben a bántalmazó kapcsolatból való elmenekülést leginkább az segítheti elő, ha segélyvonalon vagy chaten keresztül kérnek támogatást; amennyiben ez otthonról biztonságosan megoldható számukra. További segítségre ezt követően nyílik lehetőség.
• Az áldozatokban mindig tudatosítani kell: a felelősség sohasem őket terheli, és hogy ami velük történik, az rossz. A kapcsolati erőszak egyértelművé tétele és elítélése a médiában — különösképpen járványok idején — segít az érintetteknek abban, hogy segítséget kérjenek.
• A különválással, elköltözéssel járó gazdasági/pénzügyi nehézségek megnehezíthetik a kapcsolati erőszak áldozatai számára, hogy kiutat találjanak helyzetükből. Egyes áldozatok anyagilag függenek a partnerüktől, például azért, mert a beteg családtagok ellátása és a gyermekgondozás miatt már nincsen munkahelyük, vagy nem tudnak munkába járni, vagy mert a COVID-19 járvány során elbocsátották őket. Néhány országban (például Németországban) működik egy támogatási rendszer, amely enyhíti az anyagi nehézségeket, amellyel a kapcsolati erőszak áldozatai szembesülhetnek a különválást követően. Más országokban azonban nincs ilyen rendszer.
• Fontos a párkapcsolati erőszakról és a kapcsolati erőszakról szóló információkat nyilvános helyen elérhetővé tenni, például plakátok, brosúrák vagy szórólapok formájában. Ezeket az anyagokat privát helyeken (például mellékhelyiségekben) is érdemes elhelyezni. Fontos annak feltüntetése, hogy az áldozat a kiadványt ne vigye haza, amennyiben az elkövető a közelben van. Segítség lehet egy olyan QR-kód felajánlása, amely további információkat tartalmazó weboldalra vezet. A plakátoknak, brosúráknak vagy szórólapoknak a kapcsolati erőszak női és férfi áldozataihoz is szólniuk kell, és megfogalmazásukban nem szabad sztereotípiákat használniuk. További segítség lehet az áldozatoknak, ha könnyen elérhető segítő szakemberekkel vehetik fel a kapcsolatot, valamint ha könnyen hozzáférnek tanácsadó központok vagy (anonim) tanácsadást biztosító weboldalak telefonszámaihoz.
• Akut veszély esetén az áldozatoknak a rendőrség segélyhívó számát kell felhívni. Meg kell adniuk a nevüket, lakcímüket, személyes adataikat. Tájékoztatást kell adni arról, ha az elkövetőnek van fegyvere. Ezen kívül hangsúlyozniuk kell, hogy azonnali segítségre van szükségük. A rendőrség kiérkezéséig az áldozatoknak és gyermekeiknek biztonságos helyre kell menekülniük.

Gabi hosszú ideje tartó kapcsolatot követően férjhez ment Péterhez, és hamarosan a férfi családi birtokára költöztek. A pár boldogan élt ezen a birtokon, és hamarosan megszületett első gyermekük. A terhesség alatt Péter viselkedése megváltozott, és mire lányuk megszületett, a kapcsolatuk már nem olyan volt, mint korábban. Péter visszahúzódónak tűnt, és sok időt töltött egyedül. Ez kezdte Gabit Péter apjára emlékeztetni, aki mindig is szigorú apaként volt jelen volt a férfi életében.

Péter viselkedése fenyegetővé és irányítóvá vált, különösen a pénzügyeket és a társas kapcsolatokat illetően. A vitáik során egyre agresszívebben viselkedett, gyakran kiabált és tárgyakat dobált a lakásban. Gabi úgy gondolta, hogy mivel nem bántotta őt a férje fizikailag, a viselkedése nem minősül bántalmazásnak. Péter nem mutatott különösebb érdeklődést a kislányuk, Panni iránt, kivéve azokat a helyzeteket, amikor nyilvánosan mutatkozott: ilyenkor gondoskodó és szerető apának tűnt.

Panni jól nevelt gyermek volt, Gabi azonban képtelen volt másra bízni őt. Panni ugyanis sírt és láthatóan zaklatott volt, ha az édesanyja átadta őt valaki másnak, hogy viselje gondját. Ez stresszt jelentett Gabi számára, és azzal is együtt járt, hogy társas kapcsolati még inkább beszűkültek.

Panni csak sokára kezdett el kúszni, járni és beszélni. Az alvása összeszavarodott, és Gabi csak ritkán tudta átaludni az éjszakát, még akkor is, amikor Panni már elmúlt 12 hónapos. Amikor a kislány beszélni kezdett, dadogott, ami még inkább hátráltatta a beszédfejlődését. Gabi sokat aggódott miatta. A háziorvosuk azt állította, hogy ez egyes gyermekek esetében normális, és hogy ha a beszédproblémák továbbra is fennállnak, a későbbiekben bármikor elküldheti Pannit egy szakemberhez.

Néhány év elteltével Péter viselkedése Gabi számára elfogadhatatlanná fajult. Veszekedéseik során a férfi most már puskával is fenyegette Gabit (a puskát vadászat céljából tartotta). Péter többször is hozzávágott Gabihoz különféle tárgyakat, és az anya egyre jobban féltette a lányukat. Végül úgy döntött, hogy elhagyja a lakásukat. Felkereste a helyi áldozatokat támogató szervezetet, ahol segítettek neki abban, hogy távoltartást kérjen Péter ellen.

Miután Gabi elvitte Pannit Pétertől, a kislány viselkedése megváltozott. Fejlődése felgyorsult, és Gabi nem értette, hogy miért. Egy áldozatokat támogató szervezetnél folytatott tanácsadás során beszélt erről a kérdésről. A beszélgetés során kiderült, hogy a fejlődés késése, a dadogás, az ingerültség és a szeparációs szorongás azzal magyarázható, hogy Panni a korábbiakban bántalmazó környezetben élt.

Erre a történetre tekinthetünk úgy is, mint egy elszalasztott lehetőség a kapcsolati erőszak felismerésére. Ha a háziorvos kikérdezte volna Gabit vagy Pétert a kapcsolatukról és arról, hogy mi történik a családban (különös tekintettel Pannira), akkor sokkal korábban fel lehetett volna ismerni a bántalmazó helyzetet.

Feladatok reflexióhoz

a) Mit csinálhattak volna jobban az érintettek?
b) Gondolja végig, hogy mely szervezeteknek és szakembereknek kellett volna már a kezdetektől fogva részt venniük Gabi támogatásában, a szükséges szolgáltatások biztosításában.
c) Készítsen egy listát azokról a szakemberekről, akik az Ön szervezetében más szakmacsoportokkal működnek együtt, és akik elősegíthetnék azt, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai megfelelő támogatást kapjanak!

A kapcsolati erőszak áldozatait támogató szakemberek és szervezetek széles skálája magában foglalja az egészségügyi szektor alap-, és szakellátását, a mentális egészséggel és a szexuális erőszakkal foglalkozó szolgáltatásokat, a szociális ellátást, a büntető igazságszolgáltatás szervezeteit, a rendőrséget, a pártfogókat, a szerhasználattal foglalkozó valamint a kapcsolati erőszakra szakosodott szervezeteket, a gyermekjóléti szolgáltatásokat, a lakhatási szolgáltatásokat és az oktatási intézményeket.

Adaptálva egy esettanulmányból innen RACGP (2014): Abuse and Violence: Working with our patients in general practice (“Visszaélés és erőszak: A betegekkel való munka az általános orvosi gyakorlatban”)

Működjön együtt más szolgáltatókkal protokollok fejlesztése és alkalmazása, valamint hatékony átirányítási mechanizmusok kidolgozása érdekében. Az együttműködés kiterjedhet az alábbiakra:

• az áldozatok összekötése egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal, például lakhatást biztosító szervezetekkel, orvosi és pszichológiai ellátást nyújtó intézményekkel,
• az együttműködésére építő beavatkozások intézményesülése,
• protokollok kidolgozása a hatékony átirányítás érdekében,
• annak biztosítása, hogy a szolgáltatók közötti kommunikáció ne elítélő, hanem empatikus és támogató legyen,
• az információátadást szabályozó protokollok kidolgozása.

Fontos biztosítani az igazságügyi szolgáltatók közötti hatékony információmegosztást, beleértve a következőket:

• amennyiben lehetőség van rá — az érintettek előzetes tájékoztatását követően — szükséges beleegyezést kérni az áldozattól és/vagy szüleitől, gondviselőitől és/vagy törvényes képviselőjétől az esetet érintő információk (szervezetek közötti) átadására,
• az információk megosztása az adatvédelmi és titoktartási törvényi előírások betartásával történhet csak meg,
• az információk átadása és felhasználása csak az adott esethez kapcsolódóan történhet meg,
• szükséges olyan protokollok és mechanizmusok kidolgozása, amelyek elősegítik a gyors és hatékony információáramlást a szolgáltatók között.

A szervezeteknek szükséges a kockázatelemzést és a kockázatkezelést érintő írásos protokollokat kidolgozni. A protokolloknak figyelembe kell venni a szakemberek célkitűzéseit, felelősségi körét és szerepét, a kockázatelemzés és -kezelés időtartamát és módszereit. Ezen túlmenően a protokollnak szükséges kitérnie:

• a releváns információforrások azonosítására (mint például az erőszakos cselekmények előtörténete);
• a beavatkozások meghatározására;
• a biztonsági terv elkészítésére.

A kockázatelemzésből származó információkat egyértelműen megfogalmazott, objektív írásos jelentésben kell összefoglalni, amelynek ki kell terjednie a következőkre: az erőszakos cselekmények előzményei, pszichoszociális előzmények, az elkövető jelenlegi pszichoszociális állapota, az áldozat beszámolója és az erőszak kockázatáról kialakított végleges vélemény.

A több intézményt érintő együttműködés kiemelkedő jelentőségű a nők és gyermekek biztonságának növelése szempontjából. Ebben az esetben is kiemelte jelentősége van az információcserének.

A különböző szervezetek közötti információcsere hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintett szakemberek:

• a megelőzés és a beavatkozás területén új megoldásokat találjanak és eljárásokat dolgozzanak ki (így növelve azok hatékonyságát)
• csökkentsék a kapcsolati erőszakhoz köthető (újabb) esetek számát.

 A szervezetek közötti információmegosztása ellentétes lehet fontos alapelvekkel: így a titoktartás követelményével és a magánélethez való joggal. Emiatt az információk gyűjtésével és megosztásával kapcsolatos stratégiáknak figyelembe kell venniük az etikai normákat és maximálisan tiszteletben kell tartania az emberi jogokat.

Az információmegosztásnak meg kell felelnie a következő elveknek:

• Biztonság: az információk megosztásának biztonságos módon kell történnie, az nem növelheti az áldozatot és gyermekeit fenyegető kockázatot azáltal, hogy kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza őket.
• Objektivitás: az információkat objektív módon, értékítélet nélkül kell továbbítani.
• Szükségesség: kizárólag a hatékony biztonsági terv létrehozása szempontjából releváns információkat lehet figyelembe venni.

Az áldozat elmegy egy rendőrőrsre, és feljelentést tesz, anélkül, hogy bármilyen incidens történt volna.

Nora 34 éves, bevándorló hátterű nő. Három éve él az országban szüleivel és testvéreivel. Nora két évvel ezelőtt ment hozzá Peterhez, aki a szülők barátjának a fia. Nora családja patriarchális kultúrából származik, ahol a közösség előbbre való az egyénnél.

Nora és Peter házassága megkönnyebbülést jelentett Nora családja számára, mivel az ő kultúrájukban egy Nora korabeli nő nem lehet egyedülálló. Peter azonban az esküvő után meglehetősen hamar elkezdte irányítani Nóra mindennapjait. Peter nem engedi, hogy Nora nélküle találkozzon a barátaival, vagy bárhová is egyedül menjen. A kötelező nyelvtanfolyam az egyetlen hely, ahová Nora egyedül mehet.

Peter magánál tartja Nora bankkártyáját és az ő nevére vesz fel hiteleket. Amikor Nora megpróbál ellenállni, Peter erőszakossá válik, bántalmazni kezdi és azzal fenyegetőzik, hogy visszaküldi Nórát a hazájába.

Nora elmondja a szüleinek, hogy mi a helyzet és segítséget kér. A szülők komolyan veszik a dolgot, de aztán hirtelen meghal Nora apja és gyászoló édesanyja nem képes egyedül szembe szállni Peter akaratával.

Peter pletykákat terjeszt Nora erkölcstelenségéről, hogy ezzel igazolja az erőszakos viselkedését a közösségük előtt. A pletykák megalázzák Nora családját. A közösség nyomást gyakorol Nora édesanyjára és testvérei családjára, hogy állítsák helyre a család becsületét.

Az édesanyja könyörög Noranak, hogy maradjon Peterrel, és csituljon a vihar, a testvérei pedig arra kérik, hogy ne okozzon több fájdalmat az anyjuknak az üggyel. Nora úgy érzi, hogy ő a felelős az erőszakért és a családja hírnevéért, és elfogadja, hogy szóba sem jöhet, hogy elváljon Petertől.

Idővel az erőszak egyre súlyosabbá és gyakoribbá válik. Egy alkalommal Peter olyan hosszan fojtogatja Nórát, hogy elveszíti az eszméletét. A fojtogatás után a lánynak beszédzavarai lesznek, ami különösen stresszhelyzetben jön elő. Nora elszigeteltnek, tehetetlennek és reményvesztettnek érzi magát.

Peter azzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza Nora néhány privát képét, ha Nora „tönkreteszi a férj hírnevét”, ahogy ő fogalmaz. Nora szorong, mivel senkivel, még a családjával sem tud beszélni a problémáiról és az érzéseiről.

A kapcsolati erőszak kritikus kockázati tényezői

Fontos: Létezhetnek olyan kockázati tényezők, amelyek nem az ön szakterületéhez tartoznak. A kockázati tényezők azonosítása és dokumentálása azonban fontos ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a lehetséges kockázatokról.

A kapcsolati erőszak eszkalálódására több tényező is utalhat. Minden szakembernek megfelelő képzéssel és ismeretekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy képes legyen azonosítani ezeket a kritikus kockázati tényezőket. Szakemberek alatt sok mindenkit, például rendőröket, bűnügyi nyomozókat, szociális munkásokat, ápolókat, orvosokat, pedagógusokat vagy civil szervezetek munkatársait értjük.

Az alábbi táblázatban bemutatjuk a kritikus kockázati tényezőket és azokhoz tartozó magyarázatot.

Kockázattal összefüggő információk, amit a szakembereknek ellenőrizni szükséges

A különböző érintett szervezeteknek a kockázat közös értelmezésére kell törekedniük, de munkájuk jellegéből adódóan előfordulhat, hogy különböző kockázati tényezőket tudnak azonosítani. A rendőrök nézőpontja például eltér a szociális munkásokétól. Az alábbi táblázatban bemutatjuk a különböző szakemberek nézőpontjából releváns kockázati tényezőket.

Az áldozat sebezhetőségi tényezői

Fontos: az áldozat több szempontból is sebezhető, sérülékeny lehet. A sérülékenységhez hozzájáruló tényezők azonosítása segít a szakembereknek abban, hogy együttműködjenek az érintett szervezetekkel, holisztikus módon támogassák az áldozatot, és megerősítsék az áldozat biztonságát.

Az áldozat sebezhetőségi tényezői az áldozat személyére és életkörülményeire vonatkoznak. Ilyen sebezhetőségi tényező lehet például a hatóságok iránti bizalom, a bántalmazó elhagyására való képesség vagy éppen a kapcsolatfüggőség. Az elkövetők kihasználhatják az áldozatok sebezhetőségét; egyes áldozatok korábbi tapasztalatai és életkörülményei megnehezíthetik a bántalmazó kapcsolatból való kilépést. Az alábbiakban felsoroljuk a sebezhetőségi tényezőket, és elmagyarázzuk, hogy ezek a tényezők miért és hogyan befolyásolhatják az áldozat erőforrásait, élethelyzetét, valamint a szakemberekkel való együttműködési képességét.

Idős személy

• Az áldozat függhet egy erőszakos családtagtól, vagy akár az áldozat is lehet az egyetlen felelős gondozója egy erőszakos családtagnak. Így az erőszakos családtag elhagyása nem opció az áldozat számára. Az áldozat lehet eleve szociálisan elszigetelt.
• A távozást megnehezítheti, hogy új címre kell költözni, és gondoskodni kell a kapcsolattartási adatok titkosságáról.
• Az áldozatot gondozó elkövető “kiéghetett”.
• Egy idős ember szégyenkezhet a helyzete miatt, különösen akkor, ha az elkövető az ő felnőtt gyermeke.
• A bántalmazásnak számos formája ismert, például fizikai, szexuális, érzelmi vagy pénzügyi bántalmazás, elhanyagolás vagy elszigetelés. Figyeljünk fel az emberi méltóságtól való megfosztás jeleire (pl. rendezetlen, elhanyagolt megjelenés, koszos ruhák), a nem megfelelő gondozás, vagy éppen a túl- vagy alulgyógyszerezettség jeleire.³⁷

Kiskorúak

• A kiskorúak szinte mindig függnek az elkövetőktől.
• Az ellenséges környezetben történő felnövekedés normalizálja az erőszakkal összefüggő tapasztalatokat, így az áldozatok nem értelmezik erőszakként azt, ami történik velük.
• A kiskorúak úgy gondolhatják, hogy kívülállók nem adnak hitelt nekik, amikor beszámolnak az őket ért erőszakról.
• A kényszerítő kontroll (mint például a korlátozás, az elszigetelés és a személyes szabadságtól való megfosztás) esetenként nehezen különböztethető meg a szülői neveléstől és óvintézkedésektől.

Fogyatékossággal élő személy

• A fogyatékossággal élő személyek a mindennapi életben függhetnek az elkövetőtől, segítségre szorulhatnak a mozgáshoz, az étkezéshez, a kommunikációhoz vagy éppen a gyógyszerekhez való hozzáféréshez kapcsolódóan.
• Az erőszakos családtagok vagy gondozók kiégést tapasztalhatnak.
• Az áldozatoknak nehézséget okozhat, hogy mások meghallgassák, megértsék őket vagy hitelt adjanak nekik.

Az elkövetőtől való függőség

A függőségnek több formája létezik, mint például a pénzügyi és érzelmi függőség. A függőséghez olyan strukturális okok is hozzájárulnak, mint a nemek közötti hierarchikus viszony vagy a vidéki egyenlőtlenségek; például a városi nőkhöz képest a vidéken élő nők nagyobb arányban szenvednek el kapcsolati erőszakot, ugyanakkor nehezebben férnek hozzá az őket támogató szolgáltatásokhoz.³⁸

Menekült háttér

A mentális zavarok, például a szorongás, a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és a depresszió aránya az átlagos népességhez képest magasabb a menekültek körében. Ez a fokozott sebezhetőség a migrációt megelőző tapasztalatokkal, például a háborús kitettséggel és a traumával függ össze.³⁹ Emellett a nyelvi akadályok, a rendőrséggel kapcsolatos korábbi negatív tapasztalatok és a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság is akadályozhatja az áldozatokat abban, hogy segítséget kérjenek.

Hajléktalan személy

A hajléktalanság gyakran a kapcsolati erőszak következménye, és fokozza az áldozat kiszolgáltatottságát és függőségét. A társadalmi kirekesztettség akadályozhatja az áldozatokat abban, hogy segítséget kérjenek.

Az áldozat etnikai kisebbséghez tartozik

Az áldozat etnikai kisebbséghez tartozik

A nyelvi akadályok, a rendőrséggel összefüggő korábbi negatív tapasztalatok, a félelem attól, hogy a rendőrök nem hisznek az áldozatnak, a rasszizmus és a társadalmi kirekesztés akadályozhatják egy kisebbség tagjai abban, hogy segítséget kérjenek.

Az áldozat szexuális vagy nemi kisebbséghez tartozik

Az áldozat félhet attól, hogy családtagjai, barátai és munkatársai előtt „lelepleződik”, ha a kapcsolati erőszakot jelenti a rendőrségnek. Az áldozat tarthat a rendőrség általi megkülönböztetéstől vagy tiszteletlen bánásmódtól.

Erős félelem

A bántalmazó partnertől való félelem gyengítheti a nők azon képességét, hogy kilépjenek az erőszakos kapcsolatból.⁴⁰ A félelem légköre valószínűleg növeli azt a (úgynevezett maladaptív) gondolkodást, amely gátolja a problémamegoldást, egyúttal hozzájárul az erőszak tagadásához.⁴¹

Mentális egészségügyi problémák

A kapcsolati erőszak egyik következménye is lehet. Ugyanakkor például a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) lehet az újabb áldozattá válás kockázati tényezője is.⁴²

A család vagy a közösség a becsületre/kultúrára/vallásra hivatkozva igazolja az erőszakot

Ha az áldozat családja vagy közössége elfogadja az erőszakot, az oda vezethet, hogy az áldozat elszigetelődik, emellett folyamatos kontroll alatt és rettegésben él. Ebben az esetben az áldozat túlságosan tehetetlennek érezheti magát ahhoz, hogy segítséget kérjen. Sok áldozat számára elképzelhetetlen, hogy elhagyja közösségét annak érdekében, hogy erőszakmentesen élhessen. Ráadásul, ha még sikeresen ki is szakad ebből a közegből, a család vagy a közösség elhagyása önmagában az erőszak fokozódásához vezethet.

A kapcsolati erőszak dokumentálása fontos eljárás. A szakembereknek a dinamikus kockázatelemzés és -kezelés során szükségük lehet a korábban dokumentált információkra. A kockázatelemzési eszközök támogatják a szakemberek munkáját az eset dokumentálásakor.

A kockázatelemzés egy dinamikus folyamat, amit elölről kell kezdeni, amennyiben a kockázati helyzet megváltozik. A gondosan végzett esetdokumentációnak biztosítania kell, hogy a kockázatelemzés felülvizsgálatakor a szakember megtalálja a korábban rögzített információkat.

A kockázatelemzési eszközök támogatják a szakemberek munkáját az eset dokumentálása során. Mindazonáltal a kockázatelemzésnek egyetlen ponton sem szabad veszélyeztetnie az áldozat biztonságát. Ezért a kockázatelemzést, a kockázatkezelést és a kockázati tényezők dokumentálását egyértelmű iránymutatást adó protokolloknak és biztonságot garantáló szabályoknak kell támogatni. Ezek az adatok például nem szerepelhetnek a bírósági eljárás részét képező előzetes vizsgálati jegyzőkönyvekben, így az elkövető nem férhet hozzá az áldozat kockázatelemzési dokumentációjához. A kapcsolati erőszak és a bántalmazás elleni beavatkozás során kulcsfontosságú az adatvédelem és a titoktartás, valamint az áldozat hozzájárulása az információk megosztásához.⁴³

Az alábbi táblázatokban bemutatjuk egy eset dokumentálásának alapvető irányelveit.

Egy napon Nora megtalálja egy bevándorló nőket segítő civil szervezet telefonszámát. A szolgáltatás Nora anyanyelvén elérhető. Nora névtelenül hívja a szolgáltatás, hogy jogi tanácsot kérjen arról, mi történik a tartózkodási engedélyével válás esetén. A civil szervezet munkatársa kérdéseket tesz fel Nora élethelyzetére vonatkozóan. Nora feltárja szorult helyzetét és ezzel összefüggő szorongásait.

A civil szervezet munkatársa a nyelvtanfolyam után az iskolában találkozik Noraval, mivel ez az egyetlen hely, ahová Nora egyedül mehet. Nora beleegyezésével a civil szervezet munkatársa felveszi a kapcsolatot a rendőrséggel és egy illetékes szociális szolgálat munkatársával.

Az EU néhány országában a jogszabályok lehetővé teszik, hogy a szakemberek a kockázatok átfogóbb felmérése érdekében információkat osszanak meg és cseréljenek egymással, amennyiben ez szükséges a gyermekek védelméhez, erőszakos cselekmények megelőzéséhez, vagy amennyiben ilyen jellegű hozzájárulást ad az áldozat. Néhány EU-s országban azonban nincs ilyen jogszabályi előírás a rendőrség, a szociális szektor vagy az egészségügyi ágazat közötti információcserére vonatkozóan.

Az Isztambuli Egyezmény előírja a tagállamok számára: tegyék meg a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket azért, hogy a kockázat kezelése és szükség esetén az összehangolt támogatás érdekében valamennyi érintett hatóság elvégezhesse egy adott eset súlyosságának az értékelését.

A következő példa azt mutatja, hogyan kerül be Nora esete a több szervezetet érintő kockázatelemzési folyamatba (az Isztambuli Egyezmény követelményeinek megfelelően). Ez a gyakorlat eltérhet az adott tagországokban érvényes nemzeti jogszabályoktól!

Nora beleegyezésével a rendőrség, a szociális szolgálat és egy civil szervezet munkatársa, valamint az egészségügyi ágazat képviselője részt vesz a kockázatelemzési konferencián. Nora beleegyezését adta ahhoz, hogy a szakemberek megoszthassák és kicserélhessék a vele kapcsolatos információkat.

Az alábbi ábrán tüntettük fel, hogy milyen típusú információkat lehet összegyűjteni több szervezet együttműködése esetén:

Az azonosított kockázati tényezők

A kockázatelemzési eszközök célja, hogy segítsenek a szakembereknek azonosítani az összes kockázati tényezőt és teljes áttekintést adjanak az áldozat helyzetéről. Ezeknek az információknak a birtokában  megállapítható, hogy továbbra is fennáll-e a súlyos károsodás veszélye, és könnyebbé válik egy biztonsági terv kidolgozása is.

Az áldozattá válás valószínűségének kiszámítása az adott pillanatban nem segít magán az áldozaton. De ez a számítás és a szakemberek helyzetértékelése elősegíti, hogy az érintett szervek megtegyék az áldozat védelme és a jövőbeli erőszak megelőzése érdekében szükséges lépéseket. A már korábbiakban bemutatott esettanulmányban a szakemberek a következő kockázati tényezőket és áldozati sebezhetőségi tényezőket azonosították:

Peter
• gyakrabban erőszakos
• az erőszak egyre intenzívebb

Peter
• fojtogatta Norat
• kontrollálta őt
• fizikai erőszakot alkalmazott vele szemben
• gazdasági, digitális és pszichológiai erőszakot alkalmazott vele szemben
• van priusza (van róla bűnügyi nyilvántartásban felvett terhelő adat)

Nora
• válást tervez
• bevándorlói háttérrel rendelkezik

Nora tapasztalatai
• erős félelem
• társadalmi elszigeteltség
• mentális egészségügyi problémák

Nora és Peter közössége ezen az alapon látja igazoltnak az erőszakot:
• becsület, tisztelet

Az átfogó kockázatelemzésnek hatékony kockázatkezeléshez kell vezetnie. Tanulmányozza az alábbi táblázatot: a kapcsolati erőszak áldozatának támogatásához néha több különböző szervezet segítségére is szükség van. Minden ilyen szervezetnek megvan a maga szerepe az áldozat támogatásában. Fontos a jogi lépések megtétele és Nora jólétének támogatása. Noranak szüksége lehet a családtagjai támogatására is ahhoz, hogy képes legyen kilépni a bántalmazó kapcsolatból.

A több ágazatot felölelő hatékony beavatkozások a különböző szereplők (nevezetesen a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, az egészségügy, a szociális és a gyermekjóléti ágazat, a foglalkoztatás, az oktatás, valamint az áldozatsegítés) együttműködésére építenek. Korábbi kutatások bizonyítják, hogy az ágazati érdekeltek mellett be kell vonni az áldozatok jogainak védelmezőit és a nők elleni erőszak területén dolgozó civil szervezeteket is. A nők elleni erőszakkal kapcsolatos tudás, az információmegosztást és a kockázatelemzést elősegítő közös iránymutatások és protokollok nagyban hozzájárulnak a sikeres együttműködések kialakításához. Ezek az eszközök fontos szerepet játszanak a folyamatba résztvevő szereplők elköteleződésének a biztosításában is.⁴⁴

Rendőrség

• Az áldozat tájékoztatása a védett szállásról, szükség esetén átirányítás védett szállásra
• Jelzési kötelezettségnek eleget téve: gyermekvédelmi eljárás kezdeményezése (ha még nem történt meg)
• Feljelentés (ha még nem történt meg)
• Az áldozat beleegyezésével kapcsolatfelvétel az áldozatsegítő szolgálatokkal
• A kockázatelemzés során nyert információk dokumentálása és bizalmas kezelése
• Az áldozat tájékoztatása a távoltartási végzésről, vagy ideiglenes távoltartási végzés kiadása
• Az áldozat tájékoztatása a lehetséges időpontokról, amikor a rendőrség kapcsolatba lép az elkövetővel.
• Az áldozat tájékoztatása arról, hogy az elkövető mikor kerül ki az előzetes letartóztatásból *.
• Biztonsági terv készítése az áldozat számára
• Fizikai sérülések esetén az áldozatot átirányítása az egészségügyi szolgáltatásokhoz, (annak érdekében, hogy azok kezeljék és dokumentálják a sérüléseket).
• Az áldozat átirányítása a szociális szolgálatokhoz a támogatás iránti igénye alapján.
• Biztosítani kell, hogy minden érintett civil szervezet részt vegyen a kockázatelemzési folyamatban.
• Segítségnyújtás az áldozatnak személyes adatainak védelmében
• Figyelembe kell venni a digitálisan zaklatás kockázatait, és segíteni szükséges az áldozatot digitális eszközeinek védelmében.
• A jogszabályoktól függően a rendőrség a titkos információgyűjtés eszközeit is felhasználhatja a bűncselekmények megelőzése vagy a veszély elkerülése érdekében.
• Fontolóra kell venni, milyen előnyei vannak a hordozható riasztónak az áldozat számára
• Az elkövető segítése, hogy részt vehessen egy elkövetői programban*

 * = amennyiben ez nem egy másik szervezet feldadatkörébe tartozik

Szociális munka

• Ha azonnali vagy akár valószínűsíthető veszély fenyegeti az ügyfél vagy bármely gyermek biztonságát, vegyük fontolóra a rendőrség értesítését.
• Gyermekvédelmi eljárások kezdeményezése (ha ez eddig még nem történt meg).
• Tájékoztassuk az áldozatot a védett szállásról, és szükség esetén irányítsuk az áldozatot egy ilyen helyre.
• Segítsünk az áldozatnak a pénzügyi problémái megoldásában.
• Támogassuk az áldozatot abban, hogy biztonságos lakhatása legyen.
• Segítsünk az áldozatnak személyes adatai védelmében
• Segítségünk az áldozatnak, hogy azonnali krízis segítséghez és pszichoszociális támogatáshoz jusson.

Egészségügy

• Az áldozat megvizsgálásakor sohasem lehetnek jelen családtagjai vagy házastársa.
• Segítsünk az áldozatnak, hogy azonnali krízis segítségnyújtást és pszichoszociális támogatást kapjon.
• Ha a beteg vagy a gyermekek biztonságát közvetlen veszély fenyegeti, fontoljuk meg a rendőrség értesítését.
• Kezdeményezzük a gyermekvédelmi eljárásokat, ha ez még nem történt meg.
• Kérjük az áldozat beleegyezését, mielőtt bárkit beengedünk hozzá látogatóként.

Egy beavatkozás ellenére a bántalmazó továbbra is erőszakos és elnyomó lehet az áldozattal szemben. Számos oka lehet annak, hogy a kapcsolati erőszak áldozata nem képes elhagyni a bántalmazót: pl. (kölcsönös) függőség, félelem vagy anyagi gondok. Általában több kísérlet szükséges ahhoz, hogy a végleges leválás meg tudjon történni. Ráadásul az elválás esetenként fokozza az erőszakot. Az is előfordulhat, hogy az áldozat elhagyja a bántalmazót, de a bántalmazó tovább zaklatja őt. A gyermekekkel való kapcsolattartást felhasználhatják a bántalmazók arra, hogy továbbra is erőszaknak tegyék ki az áldozatot. Összefoglalva: a helyzet változhat, akár súlyosbodhat is.

Ideális esetben a kockázatelemzés egy dinamikus folyamat. Magát a kockázatelemzést rendszeresen felül kell vizsgálni. Ha az erőszakos cselekmények veszélye továbbra is fennáll, újra kell kezdeni a kockázatelemzés folyamatát. A kapcsolati erőszak hatékony megelőzése és az erőszak ciklusának megszakítása több beavatkozást is igényelhet.

Sok minden történt azóta, hogy Nora először találkozott egy civil szervezet munkatársával.

Nora jelenleg hajléktalanszállón lakik. Elérhető számára egy támogató személy az Áldozatsegítő Szolgálattól, valamint egy olyan civil szervezettől, aki segítséget nyújt az erőszakkal szembesült bevándorló nőknek.

A rendőrség feljelentést tett a Peter által elkövetett bántalmazás, rágalmazás, fenyegetés és csalás miatt. Petert ellen emellett távoltartást rendeltek el. Nora az ügyvédjétől megtudta, hogy a válás ténye nem befolyásolja a bevándorlói státuszát.

Noranak új bankszámlája és új titkosított telefonszáma van. Nora egy másik iskolába jár nyelvtanfolyamra. Nora minden héten találkozik a civil szervezet munkatársával. A civil szervezet munkatársa sikeresen közvetített a Nora, valamint az anyja és a testvérei közötti konfliktusban.

Most már minden rendben van, ugye?

Nora azonban fél. Retteg attól az eshetőségtől, hogy Peter ismét rátalál. A halálfélelem uralja az életét.

Amikor Nora Peterrel élt, úgy érezte, hogy képes kontrollálni a félelmét. Képes volt érzékelni Peter zaklatottságát és mindig mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a feszültség kirobbanást. Ha Peter végül mégis erőszakos lett, akkor Nora megkönnyebbülést érzett. Az erőszak kirobbanását ugyanis általában nyugodtabb periódus követte.

A traumatizáló élmények miatt Nora kételkedik és önmagát hibáztatja.

A támogató szakemberek kérdéseket tesznek fel Nora félelmeiről, de ő képtelen beszélni nekik ezekről. Túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy bevallja a segítőinek: minden segítség és támogatás ellenére, amit kapott tőlük, továbbra is retteg. Egy bántalmazó partnerrel könnyebb volt együtt élnie, hiszen akkor (a nyugodtabb periódusok miatt) nem élt állandó félelemben. Ezeket a gondolatait azonban senkinek sem képes elmondani.

Nora még jobban összezavarodik, amikor véletlenül találkozik Peter egyik barátjával. Az illető elmondja neki, hogy Peter szomorú és zaklatott. Azt is hozzáteszi, hogy Peter nagyon aggódik miatta, és megpróbálta megtalálni őt.

“Nincs valami jól.”

“Kérlek, hívd fel őt!”

…

Az emberi elme igen összetett. Mi történhet ezután Nora esetében? Mi van akkor, ha Nora felhívja Petert? Vajon Peter megtalálja Norat, vagy Nora visszatér Peterhez? Mi lesz akkor, ha Nora a következő találkozón a civil szervezet munkatársával beszámol erről az esetről?

A helyzet figyelemmel kísérése, az áldozattal kialakított bizalmi kapcsolat (és annak fenntartása) rendkívül fontos. Ennek köszönhetően Nora végül feltárja a civil szervezet munkatársa előtt, hogy mennyire aggódik Peter állapota miatt. Ez elvezet Nora félelmeinek és önvádjának megbeszéléséhez. A civil szervezet munkása odafigyel arra az üzenetre, hogy Peter megpróbált Nora nyomára bukkanni.

Ha Nora helyzete megváltozik, a szakembereknek szükséges felülvizsgálni a kockázatelemzést, és új, megfelelő intézkedéseket hozni. A rendőrség például a jogszabályoktól függően fontolóra veheti a titkos információgyűjtés lehetőségeit a bűncselekmények megelőzése vagy a veszély elkerülése érdekében. Egy hordozható riasztó csökkentheti Nora félelmeit. Számos lehetőség van.

Köszönjük, hogy elolvasta Nora történetét!

Többet tudhat meg a kapcsolati erőszak kockázatelemzéséről az Ajánlott olvasmányok rovatból! Ne felejtse el kinyomtatni saját kockázatelemzési ellenőrzőlistáját a Dokumentumok című részből.

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) 2005-ben indult el, egy kapcsolati erőszakra szakosodott segélyvonal pilot programjának tapasztalatai alapján. Abban az évben mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok, szociális munkások, szociálpedagógusok és szociálpolitikai szakértők vettek részt egy komplex képzési programban, amit követően csatlakoztak a segélyvonal csapatához.

Az OKIT a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatait támogatja egy ingyenesen, non-stop elérhető telefonvonalon keresztül, amely az egész országban elérhető. A kapcsolati erőszakkal foglalkozó képzett munkatársak (akik két vonalat működtetnek a hét minden napján, a nap 24 órájában, egy további vonalat pedig munkanapokon 8 és 16 óra között, amikor a legtöbb hívás érkezik a szolgálathoz) elsősorban tanácsadást biztosítanak és tájékoztatást adnak az elérhető áldozatsegítő szolgáltatásokról. Ezenkívül az otthonukat elhagyó és a bántalmazók elől menekülő áldozatokat irányítják azokra a védett szállásokra, amelyekkel az OKIT szorosan együttműködik. A tanácsadók egy kockázatelemző eszközt használnak a krízishelyzetek értékeléséhez és a megfelelő válaszlépésekről szóló döntések meghozatalához. A hívó félnek nincs szüksége tárgyi vagy írásos bizonyítékokra azért, hogy helyzetét és rászorultságát igazolni tudja. A szervezet alacsony küszöbű ellátást nyújt és a kapcsolati erőszak áldozatainak összetett szükségleteit veszi figyelembe, ezzel a látencia csökkenéséhez is hozzájárul.

A telefonos ügyfélszolgálat munkatársai képzett segítő szakemberek, akik sokéves tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen. A szervezetbe való belépéskor az új munkatársak belső képzésen vesznek részt, ezt követően továbbképzéseket biztosítanak számukra. Rendszeres csoportos szupervízió is elérhető, de egyéni szupervíziós foglalkozásokra is van lehetőség. Ezenkívül a munkatársak rendszeres megbeszéléseket tartanak, amelyek során megvitatják az aktuális eseteket. Az OKIT a Kríziskezelő Hálózat tagja (amelybe a védett szálláshelyek, a félutas kiléptető rendszer és a krízisambulanciák is beletartoznak). A hálózat munkatársai gyakran találkoznak a szakmai kérdésekről való egyeztetést lehetővé tevő workshopokon, képzéseken és konferenciákon.

Az OKIT chat-szolgáltatást is indított azoknak a kapcsolati erőszak, gyermekbántalmazás és emberkereskedelem áldozatoknak a számára, akik más csatornákon keresztül csak nehezen juthatnak gyors segítséghez. Az OKIT honlapja az elmúlt években további fejlesztéseken ment keresztül: immáron több nyelven is elérhető, emellett akadálymentessé vált.

A GewaltFREI leben (“Éljünk erőszakmentesen”) egy 2014-ben indított kampány, amelynek célja a nők és gyermekek elleni erőszak megelőzése. A kezdeményezést minisztérium koordinálja, és a Verein Autonome Österreichische Frauenhäuser (röviden AÖF; „Autonóm Osztrák Női Menedékházak”) valósítja meg a Wiener Interventionsstelle gegen Gewalt in der Familie (“Bécsi Intervenciós Központ a kapcsolati erőszak ellen”) valamint a Bundesjugendvertretung (“Osztrák Nemzeti Ifjúsági Tanács”) együttműködésével. A 2014-es és 2015-ös évben számos olyan projektet valósítottak meg, amelyek célja a nők és gyermekek elleni erőszak tudatosítása és az ezzel összefüggő prevenció volt.

Honlapjukon a kapcsolati erőszakra fókuszáló információk, valamint a szakembereknek szánt képzési anyagok és iránymutatások találhatók.

Mi is az Ankkuri?

Finnországban számos rendőrkapitányságon működnek több szervezetet tömörítő csoportok, amelyek rendőrökből, szociális munkásokból és ápolókból állnak. A csoportok összetétele helyenként változó.

A rendőrség, a szociális szolgálatok és az egészségügy közötti, több szervezetet érintő együttműködés és információcsere (amely az Ankkuri-módszer lényege), a rendőrség és az önkormányzat közötti megállapodásra épül (érdemes megjegyezni: Finnországban az önkormányzatoknak kötelességük szociális és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtani, kapcsolati erőszak esetén is).

Az Ankkuri (angoul „Anchor”) modell támogatja a gyermekek és serdülők jóllétét, valamint a fiatalkori bűnelkövetés, a bűnözés, az erőszakos radikalizálódás és a szélsőségesség megelőzésére irányul. Egyes helyszíneken az Ankkuri-modellt a családon belüli és a párkapcsolati erőszak megelőzésére is alkalmazzák azáltal, hogy a lehető legkorábbi szakaszban beavatkoznak bántalmazás esetén, és az érintetteket a megfelelő támogató szolgáltatásokhoz irányítják.⁴⁹

Az Ankkuri-modell a több szervezetet felölelő együttműködésen alapul, amelynek keretében a különböző szervezetek képviselői a rendőrkapitányságokon találkoznak és dolgoznak együtt. Egy Ankkuri-csapat egy rendőrből, két szociális munkásból, egy szociális tanácsadóból, egy ápolóból és egy ifjúsági segítőből állhat. A szociális munkások, a szociális tanácsadó, az ifjúsági segítő és az ápoló önkormányzati alkalmazottak. A munkatársak egy olyan csapatban dolgoznak együtt, ahova mindenki hozza a saját szakmai kompetenciáját, valamint a saját háttérszervezetének támogatását, szakértelmét.

A multidiszciplináris együttműködés lehetővé teszi, hogy a szakemberek az „egyablakos ügyintézés” elvén alapuló holisztikus módon szolgálják ki az ügyfeleket. Míg a rendőrség a bűncselekményt vizsgálja, addig az Ankkuri-csapat egészségügyi és szociális munkás szakemberei az ügyfél és családja általános körülményeit mérik fel. A szükségletek alapján ezek a szakemberek további szolgáltatásokhoz (például áldozatsegítő szolgálathoz, védett szálláshelyekhez, a kapcsolati erőszak ellen dolgozó civil szervezetekhez, mentálhigiénés szolgáltatásokhoz) irányítják tovább az ügyfeleket. Ennek a holisztikus megközelítésnek és a több szervezetet érintő együttműködésnek az előnyei nyilvánvalók azokban a kihívást jelentő helyzetekben, amikor az ügyfél egyidejűleg többféle problémával küzd (például kapcsolati erőszak, szerhasználat és mentális zavarok).

Az áldozatok hatékony azonosítása és felderítése

A kapcsolati erőszak kezelésében való részvétel az adott rendőrkapitányságtól függ. Néhány Ankkuri-csoport igen aktívan részt vesz a kapcsolati erőszak áldozatainak azonosításában. Az alábbi eset egy konkrét csapat ismeretterjesztő/felvilágosító munkáját mutatja be.

Az Ankkuri-csapat rendőrtagja hetente kétszer átnézi az összes helyi jelentést, és olyan kifejezéseket keres ezekben, amelyek a párkapcsolaton belüli konfliktusokra utalnak. Például egy jelentésből kiderül, hogy egy folyosón hangoskodott valaki; ez a személy akár egy olyan áldozat is lehet, aki erőszakos házastársa elől menekült a folyosóra. A rendőr tehát kiválasztja az összes olyan jelentést, amely konfliktusokra vagy veszekedésekre utal.

A kiválasztás után a rendőr megpróbálja azonosítani az érintett személyeket a különböző bejelentések alapján. A bejelentések vizsgálata során több nyilvántartás áttekintésére is sor kerülhet. Az azonosítást követően a rendőr adatokat gyűjt az adott személy életkörülményeiről, például a gyermekeiről és azokról a személyekről, akikkel egy háztartásban él.

Az Ankkuri-csoport rendszeresen ülésezik. Ilyenkor az összes kiválasztott és azonosított esetet bemutatják a szociális munkásnak, a szociális tanácsadónak és az ápolónak. A rendőr megvizsgálja, hogy az azonosított személyek a korábbiakban kapcsolatba kerültek-e már a rendőrséggel. A szociális munkás többek között utánajár, hogy a család ügyfele-e a gyermekjóléti szolgálatnak. Az ápoló például azt vizsgálja, hogy az orvosi jelentések adnak-e bármilyen információt a család gyermekeiről. Ily módon az Ankkuri-csapat már a kapcsolatfelvétel előtt rengeteg információt gyűjt össze a családról. Az információcsere akkor a legegyszerűbb, ha vannak gyermekei az ügyfélnek. Ebben az esetben ugyanis az együttműködést a gyermek érdekeivel lehet indokolni anélkül, hogy az ügyfelek beleegyezését kérnék ehhez.

A családdal az ápoló veszi fel a kapcsolatot. A csapat azt tapasztalta, hogy az emberek szívesebben beszélnek életkörülményeikről és az esetleges kapcsolati erőszakról, amikor ez a szakember kezdeményezi a kapcsolatfelvételt. Ugyanakkor az emberek kevésbé együttműködők, ha egy rendőr vagy egy olyan szociális munkás hívja fel őket, aki a gyermekvédelmi szolgálat munkatársa.

Miután az ápoló felvette a kapcsolatot egy családdal vagy párral, gyakran kiderül, hogy valóban voltak erőszakos konfliktusok. Néhány esetben a rendőrjárőrnek sikerült a helyszínen rendeznie a konfliktust, de végül arra a következtetésre jutott, hogy nem történt bántalmazás – annak ellenére, hogy a párkapcsolatban vagy családban valójában hosszabb ideje jelen volt a kapcsolati erőszak.

Együttműködés más rendőri egységekkel

A nyomozók konzultálnak a rendőrkapitányságon az Ankkuri-csapat tagjaival. A nyomozó meggyőzheti az áldozatot vagy az elkövetőt, hogy találkozzon a csapat szociális munkásával vagy ápolójával. Előfordul, hogy a nyomozó az érintett személy engedélyével felkéri az ápolót vagy a szociális munkást, hogy tanúként legyen jelen a kihallgatáson. Ebben az esetben a szakember az áldozat vagy az elkövető történetét is meghallgathatja. A meghallgatás befejezése után a kliens támogatása úgy indulhat el, hogy nem kell újra és újra elmesélnie történetét. Ezenkívül az Ankkuri-csapat továbbirányíthatja az áldozatot az erőszakos cselekményekre szakosodott rendőri egységhez, a kapcsolati erőszak áldozatainak fenntartott menedékhelyekhez, a MARAC-csoporthoz, vagy átadhat információkat az áldozat szociális munkásának.

Együttműködés más szakemberekkel

Az Ankkuri-csapat tájékoztatja az ügyfeleket a számukra releváns szolgáltatásokról, és megpróbál hidat teremteni más szolgáltatások és szakemberek felé. A csoport szociális munkása együttműködik az önkormányzat gyermekjóléti szolgálataival, az ápoló pedig a MARAC-csoport szakemberei mellett az egészségügyi ágazat szakembereivel is kapcsolatban áll. Az ügyféllel folytatott egyéni egyeztetés során dől el, hogy milyen támogató szolgáltatásokra van szükség. A találkozókat elsősorban a rendőrségen szervezik, de ha az ügyfél védett szálláson van elszállásolva, akkor a szakemberek oda is ellátogathatnak.

Az Ankkuri-csapatok célja a kapcsolati erőszak megelőzése azáltal, hogy a lehető leghamarabb beavatkoznak, és az érintetteket a megfelelő szolgáltatásokhoz irányítják. Az áldozatokat a MARAC-csoportokhoz, a védett szállásokra, a pszichiátriára, az áldozatsegítő szolgálatokhoz, valamint a területen elérhető civil szervezetekhez és egyéb szükséges szolgáltatásokhoz irányítják.

Az Ankkuri-csapat menedzselése

A személyes adatok védelme az elsődleges oka annak, hogy a szervezetek közötti hatékony információcsere korlátozott. Ha az ügyfél beleegyezését adja, a csoport megosztja az információkat a rendőrséggel, valamint a szociális és egészségügyi intézményekkel. Az információmegosztás akkor a legegyszerűbb és leghatékonyabb, ha az ügyfélnek gyermeke van. Ilyen helyzetben az együttműködést a gyermek érdekei indokolhatják, és a beavatkozáshoz nem feltétlenül szükséges az ügyfél beleegyezése. Mindez a gyerektelen párok esetében nem biztosított, így esetükben nehezebb lehet a „hozzáférés”.

Az Ankkuri-csapat munkájának egyik nehezítő tényezője az ott dolgozók fluktuációja. A csoport tevékenysége nagymértékben független és önálló (habár a munkájuk lényege a más hatóságokkal kialakított csapatmunkán alapul). Ez a fajta munkakörnyezet megköveteli az ott dolgozóktól, hogy nyitottak, elkötelezettek, együttműködőek, megbízhatóak és kommunikatívak legyenek.

Isztambuli Egyezmény és a több szervezetet érintő együttműködés

Az Isztambuli Egyezmény 18. cikke utasítja a feleket, hogy az országuk jogrendjével összhangban tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfelelő mechanizmusok segítsék elő az összes érintett állami szerv közötti hatékony együttműködést. Ez magában foglalja az igazságszolgáltatást, az ügyészséget, a bűnüldöző szerveket, a helyi és regionális hatóságokat, a civil szervezeteket és más érintett szervezeteket. A hatóságoknak védeniük és támogatniuk kell az egyezmény hatálya alá tartozó erőszak valamennyi formájának áldozatait és tanúit; ide értve az áldozatoknak (az Isztambuli Egyezmény 20. és 22. cikkében részletezett) általános és speciális támogató szolgálatokhoz való irányítását is. Az olyan több szervezetet érintő módszerek, mint az Ankkuri-csapatok és a MARAC-csoportok olyan eszközök, amelyek erősítik ezt a fajta együttműködést a különböző szervezetek között.

Kapcsolati erőszakkal foglalkozó nyomozócsoport

A tapasztalatok szerint a kapcsolati erőszakra szakosodott nyomozócsoport működésének számos hozadéka van. A bűncselekmények egy bizonyos típusára való szakosodás eredményeképpen az adott területen jártas, magasan képzett munkatársakat lehet bevonni a munkába. Emellett nagyobb lesz az esélye annak, hogy kifejezetten a kapcsolati erőszak iránt érdeklődő, motivált és empatikus emberek jelentkeznek a nyomozócsoport munkájába. Megfordítva: azok a rendőrök, akik nem motiváltak a kapcsolati erőszakos ügyek kivizsgálására, nem kényszerülnek erre a munkára. Mindez csökkenti a másodlagos viktimizáció lehetőségét (amikor az áldozatot hibáztatják az erőszak megtörténtéért vagy nem a kellő tisztelettel bánnak vele).

A kapcsolati erőszak természetéből fakadóan a nyomozás jól képzett, empatikus, motivált és elkötelezett munkatársakat igényel. Az erre szakosodott finnországi csapat célja a bűncselekmények felderítése mellett az is, hogy megfelelő támogatást találjon az áldozatok számára. Egy kapcsolati erőszakkal összefüggő ügy kivizsgálása néha több hosszú kihallgatást igényel, miközben a nyomozóknak olyan mechanizmusokat kell megértenie, mint a traumára és az áldozattá válásra adott pszichés reakció. Ezek ismeretében a kihallgatás befejezése után a nyomozó megpróbálja motiválni az áldozatot vagy az elkövetőt, hogy segítséget kérjen és kapjon. A nyomozóknak tudniuk kell, hogyan a bizalom megteremtése érdekében hogyan kommunikáljanak az áldozattal és a gyanúsítottal. Tisztában kell lenniük azzal, hogyan motiválják az illetőt annak érdekében, hogy beszéljen a helyzetéről, és így lehetőleg segítséget is kapjon. Mindez több időt vesz igénybe, mint egy átlagos kihallgatás a rendőri gyakorlatban. A kapcsolati erőszakra kialakított finn nyomozócsoport egyfajta napi rutint biztosít. A rendőrök egy bizonyos bűncselekménytípusra összpontosíthatnak, és nem vonják el a figyelmét az olyan „könnyebb” ügyek, mint a lopás és a hamisítás. Mindez olyan közeget alakított ki, amelyben a rendőrök nem tekintik megterhelő feladatnak a kapcsolati erőszakkal összefüggő ügyek kivizsgálását.

A kapcsolati erőszakkal foglalkozó nyomozócsoportnak jó kapcsolatai vannak a különböző kormányzati és civil szervezetekkel. A rendőrök számos együttműködő partnert személyesen kerestek fel. Az ott dolgozók személyes ismerete és az, hogy a rendőrök sokoldalúan tudnak beszélni a partnerek munkájáról, hatékony eszköz az ügyfelek motiválására.

Az Isztambuli Egyezmény és a kapcsolati erőszakra szakosodott nyomozócsoportok

A kifejezetten a kapcsolati erőszakkal foglalkozó nyomozócsoportnak számos olyan hozadéka van, amely az Isztambuli Egyezmény iránymutatásai alapján is kiemelten fontos. A képzett és motivált személyzet érzékenysége megelőzi a másodlagos áldozattá válást. Az áldozatot megkérdezik: kívánja-e, hogy tájékoztassák, amikor az elkövető szabadul az őrizetből. Minden áldozatot tájékoztatnak a jogairól, a rendelkezésére álló szolgáltatásokról és a panaszuk/feljelentésük kapcsán történt fejleményekről. Az áldozatot mindig megkérik: járuljon hozzá, hogy kapcsolattartási adatai továbbításra kerüljenek a finnországi Áldozatsegítő Szolgálatnak. Az áldozat mellett az elkövetőtől is engedélyt kérnek arra, hogy a kapcsolattartási adataikat elküdjék a kapcsolati erőszakkal foglalkozó helyi segítségnyújtó szolgálatnak.

A kapcsolati erőszakkal foglalkozó nyomozócsoport biztosítja az áldozatok hatékonyabb védelmét, az információk jobb megosztását, valamint az együttműködő szervezetek közötti bizalom megerősödését. A különböző szervezetek jobban megismerik egymás munkáját, a rendszer egészének problémamegoldó képessége javul (amiatt is, mivel inkább képes figyelembe venni az áldozatok eltérő sajátosságait). A csoporton belüli specializáció lehetővé teszi a különböző jelenségek (például a kényszerházasság vagy a becsület nevében elkövetett erőszak) mélyebb megértését.

Az 1993-ban alapított „Berlin Initiative against violence against women” (azaz “Berlini kezdeményezés a nők elleni erőszak megakadályozásáért”,a továbbiakban: BIG) a kapcsolati erőszak által érintett nők és gyermekeik életkörülményeinek a javítását tűzte ki célul. A BIG azon munkálkodik, hogy olyan társadalmi és szakmai körülményeket teremtsen, amelyek csökkentik a kapcsolati erőszak előfordulását, valamint hatékonyabb védelmet és megfelelő támogatást nyújtanak az áldozatoknak. Ez magában foglalja az áldozatok jogainak megerősítését és annak biztosítását, hogy a bántalmazó férfiakat felelősségre vonják tetteikért. Mindez csak több szakmacsoport aktív együttműködésével valósítható meg.

A BIG három munkaegységet foglal magában: BIG Koordináció, BIG Forródrót és BIG Megelőzés.

A BIG Koordináció szervezetek közötti együttműködést hoz létre a kapcsolati erőszakban érintett valamennyi releváns szakmai csoport és társadalmi szereplő bevonásával, és a partnerséget segítő mechanizmusok kialakításával.

A kapcsolati erőszak három érintett csoportjára (áldozatok, gyermekek és elkövetők) összpontosítva, a BIG Koordináció elemzi a meglévő szolgáltatásokat és gyakorlatokat. Mindennek célja az esetleges hiányosságok feltárása és olyan gyakorlatok kialakítása, amelyek valóban erősítik az áldozatok védelmét. Először az áldozatok és az együttműködésbe bevont szervezetek visszajelzései alapján azonosítják az adott szolgáltatás gyengeségeit és hiányosságait. Az azonosított problémák összefügghetnek például a hatóságok működési mechanizmusával,  az együttműködésben rejlő nehézségekkel, a túl bonyolult eljárásrenddel, az egyes célcsoportoknak szóló szolgáltatások hiányával vagy éppen a jogszabályi hiányosságokkal. A BIG Koordináció ezután felkéri az adott terület szakértőit, hogy közösen dolgozzanak ki olyan megoldásokat, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatók.

A BIG Koordináció együttműködési hálózata

A BIG Koordináció kiterjedt és szerteágazó együttműködési hálózattal rendelkezik, amelyben a különböző szakmák és intézmények valamennyi érintett szereplője részt vesz.

• Szociális ágazat: az úgynevezett tanácsadó és intervenciós központok, a kapcsolati erőszakra fókuszáló szervezetek vagy projektek, berlini (és számos más németországi) védett szálláshelyek, munkaügyi központok és még sokan mások.
• Gyermek- és ifjúságvédelmi ágazat: különösképpen az gyermekvédelmi szolgálatok, a úgynevezett  gyermekmentő és leánymentő szolgálatok, de például egy gyermekszínház is.
• Egészségügyi ágazat: kórházak, traumatológiai osztályok, a berlini „Erőszak Elleni Védelmi Ambulancia” (angolul: Berlin Outpatient Clinic for the Protection against Violence) a sérülések dokumentálására, vagy a S.i.g.n.a.l. (egy olyan berlini civil szervezet, amely a szexualizált és kapcsolati erőszak egészségügyi ágazatban történő kezelésére szakosodott).
• Rendőrség: a berlini rendőrség munkatársai
• Igazságügyi ágazat: ügyvédek, ügyészek, családi bíróságok
• Oktatási ágazat: iskolák és más oktatási intézmények, beleértve az egyetemeket, főiskolákat is.
• Politikai szektor: szövetségi/állami minisztériumuk, az Erőszak Elleni Állami Bizottság, Berlin város szenátusának integrációs biztosa, a város kerületeinek esélyegyenlőségi biztosai.

Mi történik a közös munka során?

• A munkacsoportok gyakran csak egy nagyon konkrét kérdés vagy dilemma kapcsán ülnek össze; ilyen lehet például egy kockázatelemzéssel és esetkonferenciával foglalkozó szakértői csoport találkozója.
• A csak átmeneti jelleggel létrehozott munkacsoportokkal ellentétben számos rendszeres kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül. A cél a rendőri munkával összefüggő aktuális fejleményekről, követelményekről és kihívásokról szóló információcsere.

A szervezetközi együttműködések eredményei

Az alábbi rövid válogatás a BIG Koordináció által összehangolt együttműködés néhány eredményét mutatja be.

• Az Erőszak elleni védelemről szóló törvény (Gewaltschutzgesetz 2002) a BIG Koordináció kezdeményezésén alapul.
• A kapcsolati erőszak berlini meghatározása (2001) már csaknem két évtizede van érvényben. Feltételezhető, hogy minden olyan berlini rendőr ismeri, aki ezen a területen dolgozik. Akkor, amikor még sok bizonytalanság volt a kapcsolati erőszak rendőri kezeléséről, amikor az ilyen eseteket gyakran csak „családi vitának” tekintették, ez a definíció lehetővé tette az egyértelmű kategorizálást, a megbízható statisztikák összeállítását, valamint a jelenség pontos leírását és kezelését. Az Isztambuli Egyezmény (2012) végrehajtásakor azonban felmerült a dilemma, hogy a kapcsolati erőszak berlini meghatározása nem felel meg az uniós definíciónak. Az uniós meghatározás ugyanis az erőszakos bűncselekmények minden fajtáját felölelheti (nem csak a kapcsolati erőszakot). Manapság az eseteket már az Európai Uniós meghatározás szerint kell nyilván tartani. Ennek ellenére az eredeti berlini meghatározást is figyelembe veszik (mivel azon alapul a berlini rendőrségi és a szövetségi kormány statisztikai adatközlése).
• Kapcsolati erőszak esetén a rendőrség proaktív megközelítést alkalmaz; amely megközelítést a rendőrség minőségbiztosítási követelményei is előírják. A szándék az, hogy az áldozatok számára megkönnyítsék a hozzáférést a megfelelő támogató szolgáltatásokhoz: az áldozat beleegyezésével a berlini rendőrség továbbítja az elérhetőségeket a BIG Hotline-nak (“forróvonal”), és egy tanácsadó rövid időn belül telefonon keresztül felveszi a kapcsolatot az érintett nővel.
• Különösen az oktatás és a továbbképzés területén sikerült sok eredményt elérni a BIG Koordinációnak. Ez kiemelten fontos, hiszen a továbbképzés biztosítja, hogy a tanultak a gyakorlati munkába is beépüljenek.

1992-ben szervezték meg először a családon belüli férfi erőszak elleni kerekasztal-beszélgetést. Ennek eredménye a „Hannoveri intervenciós program a családon belüli férfi erőszak ellen”, rövidítve HAIP. 1997-ben a HAIP-ot a rendőrkapitány utasítása vezette be, és azóta sikeresen működik olyan hálózati programként, amely több szakmacsoport bevonására épít.

A HAIP célkitűzései

1. Kiterjedt védelem és támogatás biztosítása a kapcsolati erőszak érintettjeinek.
2. Az elkövetők felelősségre vonása, valamint olyan szolgáltatások biztosítása, amely a magatartásuk megváltozását eredményezi.
3. A kapcsolati erőszak visszaszorítása az összes érintett (hálózati) beavatkozására építve, valamint a fenntartható és hosszútávú támogatás, tanácsadás és beavatkozás biztosítása.
4. Megelőzés, ismeretterjesztés és PR-munka.
5. Nyilvános kiállás a kapcsolati erőszak ellen és a nemek közötti egyenlőség mellett.

A kapcsolati erőszak elleni küzdelem érdekében a HAIP-nek az a célja, hogy proaktív és gyors választ adjon a kapcsolati erőszak áldozatainak és elkövetőinek.

Kerekasztal

A legnagyobb testület a „Kerekasztal”, amely évente kétszer ül össze. A tagok és a HAIP bizottságok tájékoztatják egymást munkájukról és tevékenységeikről, amelyeket a Kerekasztal céljainak megfelelően végeznek. Döntéseket hoznak a HAIP munkájáról (beleértve a politikai szinten megvalósuló döntéseket is), véleményt formálnak az aktuális témákról, és ennek megfelelően a munkavégzésre vonatkozó utasításokat delegálnak a HAIP-bizottságoknak. Ebben mintegy 40 különböző intézmény vesz részt; többek között a női áldozatok számára elérhető védett szállások, a gyermekvédelmi szolgálat, az esélyegyenlőségi hivatal, az orvosko hálózata, különböző tanácsadó központok, ügyészek, bírák, a rendőrség, valamint a városi tanács valamennyi politikai frakciójának képviselői.

Építőkockák

A HAIP központja vagy szíve a konkrét esetekkel foglalkozó bizottságok, a tizenegy „építőelem” (németül: Bausteine). Ezek az egységek önállóan dolgoznak; esetmegbeszéléseket folytatnak (különösen a magas kockázatú esetekről), a Kerekasztal megbízásait és témáit dolgozzák fel, saját kérdések mentén egyeztetnek, esetbemutatásokra kerül sor. A Bausteine-bizottságok részt vesznek a HAIP PR-tevékenységében, és tanfolyamokat, előadásokat, képzéseket és szemináriumokat szerveznek.

A tizenegy építőelem a következő:

• “BISS” koordinációs egység
• Nők és gyermekek számára biztosított védett szállások
• Hanoveri Ügyészség,
• Hanoveri Rendőrség,
• Gyermekvédelmi szolgálat (amely elkövető és áldozat megállapodásokhoz nyújt tanácsadás),
• az úgynevezett Férfiak Hannoveri Irodája,
• Támogató csoport (németül „Bestärkungsstelle”, amely női áldozatonak biztosít tanácsadást)
•  az úgynevezett „SUANA”, amely migráns nők számára biztosít tanácsadást,
• A HAIP iroda igazgatója,
• Esélyegyenlőségi referens.

A koordinációs iroda, a speciális munkacsoportok és a „BISS Koordináció” a hálózat további részei.

Porto városában működik az áldozatok támogatásával és tájékoztatásával foglalkozó kabinet (Gabinete de Atendimento e Informação a Vítimas da PSP-Porto; GAIV), amelyhez 17 rendőr tartozik. Ezek a rendőrök kizárólag a kapcsolati erőszakhoz köthető esetekkel foglalkoznak, napi 24 órában. 2010 és 2014 között csak Porto városában 725 állampolgárt tartóztattak le kapcsolati erőszak miatt. Az elmúlt évben mintegy 3.000 áldozat utánkövetése valósult meg, 1.200 biztonsági tervet készítettek és 1.600 kockázatelemzést végeztek el. A GAIV kezeli az összes kapcsolati erőszakkal összefüggő telefonhívást a városban.

Érdemes megemlíteni: a PSP a városban létrehozta azokat a kapcsolati erőszakkal foglalkozó bűnügyi nyomozói különítményeket (Equipas Especiais de Violência Doméstica; EEIV) is, amelyek az ilyen bűncselekmények felderítését, bűnügyi nyomozását végzik el. A PSP egy új rendőrségi létesítményt is létrehozott. Ez a Bom Pastor Rendőrkapitányság, ahol barátságos belső teret alakítottak ki, emellett az áldozatokkal való speciális munkát támogató fizikai és funkcionális feltételeket teremtettek meg (pl. gyermekeknek fenntartott helyiségek, az áldozatok és az elkövetők elkülönítése az őrsön belül).

A hálózatban gondolkodás jó példája a PSP és a GAIV – valamint más szervezetek, így civilek, egészségügyi szolgáltatók és az ügyészség – együttműködése. A partnerség célja, hogy az egyes szereplők tisztázzák a feladatkörök határait, a különböző célokat, rendelkezésre álló erőforrásokat és az érintett szereplőket.

2011. szeptember 25-én João Sousa Dias rendőr épp szolgálatban volt, amikor egy férfi telefonon bejelentette, hogy haláleset történt a rendőrőrstől két percre lévő házban. João Sousa Dias haladéktalanul kiszáll a helyszínre, így ő volt az első rendőr, aki szemtanúja lett a kapcsolati erőszakos bűncselekménynek. A férj, akivel 30 éve élt együtt a 77 éves Julia, egyik reggel egy veszekedést követően meggyilkolta az asszonyt. A férfi önként jelentkezett a rendőrségen, és beismerte, hogy ő a gyilkos.

João Sousa Dias azt mondja: sohasem felejti el a jelenetet, amelynek szemtanúja volt. Egy olyan bűncselekmény történt, amellyel összefüggésben nem kapott riasztást a rendőrség korábban, de a környékbeliek tudtak a konfliktusról: “Kérdeztem a szomszédokat Júliáról. Mindannyian azt mondták, hogy csodálatos teremtés volt. De amikor a házaspár kapcsolatáról kérdeztem őket, vonogatták a vállukat, mondván, hogy ‘férj és feleség közötti konfliktus esetén nem lehet igazságot tenni’.”

Júlia története megviselte az egész helyi közösséget. Olyannyira, hogy most már új időszámításuk van: Júlia előtt és után. A RIAV 2015-ben alakult meg a Santo António Egyházközség kezdeményezésének köszönhetően, a lisszaboni rendőrség közrendvédelmi osztályának és a Lisszaboni Központi Kórházinak az együttműködésben.

Az Espaço Júlia, azaz “Júlia tere”, az asszony tiszteletére került kialakításra ugyanabban az utcában, ahol az idős nő lakott. Az ott kialakított szervezet integrált választ képes adni a kapcsolati erőszak áldozatainak. Olyan választ, amelyet az ország számos rendőrőrse nem tud megadni: a kapcsolati erőszak áldozatainak támogatását és kísérését az év 365 napján, a nap 24 órájában, szakképzett szakemberek közreműködésével. Az Espaço Júliában a PSP 10 ügynöke dolgozik – 5 férfi és 5 nő, akiket kiképeztek a kapcsolati erőszakról és az áldozatok ellátására.

2015 júliusa, vagyis az Espaço Júlia megnyitása óta 1.573 panasz érkezett. Csak 2019-ben 285 panaszt regisztráltak; a legtöbb (224 db) 25 és 44 év közötti nőktől érkezett, és jelentős arányt tesznek ki 18 év alatti panasztevők is (tőlük 10 panasz érkezett 2019-ben).

“Az Espaço Júlia esetei összetettek és érzékeny természetűek, mivel különösen kiszolgáltatott, különböző életkorú és társadalmi hátterű áldozatokról van szó. A legbonyolultabbak a gyermekek szexuális zaklatásával és megerőszakolásával kapcsolatos esetek, nemcsak a bűncselekmény jellege, hanem a sürgős technikai eljárások és rendőri intézkedések miatt is”, állítják az Espaço Júlia hivatalos képviselői.

A kapcsolati erőszak, nemi erőszak és szexuális visszaélés valamennyi esetével foglalkoznak az Espaço Júliában, amelyet a Dona Estefânia kórház gyermekgyógyászati sürgősségi osztályának és a São José kórház sürgősségi osztályának egészségügyi egységei jeleznek felé. „Ezenkívül ellátást kap minden olyan személyt, aki odamegy. Amennyiben szükséges, az áldozatot biztonságos helyre szállítják, amelyet olyan szervezetek tartanak fenn, amelyekkel partnerségben állunk”, teszi hozzá a Santo António Egyházközség képviselője.