Modul 7: A szervezetek közötti együttműködés és a kockázatelemzés alapelvei a kapcsolati erőszak eseteiben a több szakmát képviselő csapatokban

A különböző szervezetek együttműködése során – a sikeres partnerség biztosítása érdekében – érdemes kidolgozni és elfogadni bizonyos elveket. Az alábbiakban felsorolt pontok segíthetnek a szakembereknek és szervezeteknek abban, hogy olyan elveket dolgozzanak ki és fogadjanak el, amelyekhez valamennyi együttműködő fél tartja magát.

• Fontos megérteni: hatékony megelőzés és korai beavatkozás hiányában a kapcsolati erőszak gyakran súlyosbodik. Ezért fontos, hogy mindent elkövessünk a felnőtt és gyermek áldozatok korai felismerése és támogatása érdekében.
• Az áldozatok és gyermekeik biztonsága a legfőbb prioritás. Ezt figyelembe kell venni egy beavatkozásról szóló döntés meghozatalakor és lehetőség szerint azonnal kell cselekedni a bántalmazás tényének felismerését követően.
• A kapcsolati erőszak eseteivel összefüggő adatokat rögzíteni és elemezni kell, valamint rendszeresen (és a szabályozásoknak megfelelően) meg kell osztani azokat az együttműködő szervezetek képviselőivel.
• Ösztönözni kell az együttműködést az elkövetőkkel foglalkozó intézmények és hatóságok között a kockázatok (több szakmacsoport által megvalósított) felmérése és a további erőszakos cselekmények megelőzése érdekében.
• A szolgálatokkal való kezdeti kapcsolatfelvétel során (megfelelő tájékoztatást követően) az áldozatok beleegyezését kell kérni, hogy szükség esetén felesleges késedelem nélkül meg lehessen osztani minden releváns információt az érintett szervezetekkel.
• Fontos az együttműködés megteremtése annak érdekében, hogy olyan támogató és elősegítő környezetet alakuljon ki, amely arra ösztönzi az embereket: jelentsék a kapcsolati erőszakot a rendőrségnek, más szakembereknek és szervezeteknek.
• Biztosítani szükséges a titoktartást és a magánélet védelmét, és tisztában kell lenni a kapcsolati erőszakkal összefüggő információmegosztással járó kockázatokkal.
• Fontos a különböző szervezetek közötti információmegosztást szabályozó közös irányelvek és eljárások kidolgozása és betartása.
• Biztosítani kell, hogy az áldozatokat tisztelettel és méltósággal kezeljék; azzal, hogy meghallgatjuk őket, hitelt adunk a tapasztalataiknak, valamint biztosítjuk őket arról, hogy soha nem az ő hibájukból történt, ami megtörtént.
• A kapcsolati erőszak áldozatait képessé kell tenni arra, hogy saját maguk döntsenek az őket érintő információk ismeretében. Ne hozzunk őket érintő döntéseket helyettük, a bevonásuk nélkül!
• Garantálni kell, hogy a szolgáltatások nyitottak legyenek a különféle szükségletekre, figyelembe véve az áldozatok életkorát, esetleges fogyatékosságát, gyengeségeit, nemét, etnikai hovatartozását, vallását vagy egyéb meggyőződését, szexuális irányultságát. Tudatosítani szükséges, hogy ezek a különbségek nem szolgálhatnak ürügyként a kapcsolati erőszak (vagy más káros gyakorlatok) elfogadására vagy elkövetésére.
• Fel kell ismerni, hogy az áldozatok és gyermekeik akkor vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, amikor megpróbálnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, vagy segítséget keresnek.
• A betegek egészségügyi ellátásával kapcsolatos információk a titoktartási szabályok hatálya alá tartoznak. Fontos tudni, hogy milyen esetekben szeghető meg a titoktartási kötelezettség. 

A több szervezetet érintő munkának megvannak a maga kihívásai. A különböző szervezetek és szolgáltatók jellemzően eltérő küldetésekkel, elképzelésekkel, értékrenddel, célokkal és célkitűzésekkel rendelkeznek. Különfélék a feladataik, valószínűleg eltérő szabályaik, előírásaik és munkamechanizmusaik is vannak. Ezért komoly kihívást jelenthet elérni azt, hogy az együttműködő szakemberek azonos munkatempóban dolgozzanak együtt. Nehézséget jelenthet az is, hogy a különböző szakemberek nem értik és ismerik a más területen dolgozó munkatársak szerepét és feladatait. Ezenkívül eltérő lehet az egyének és a szervezetek által használt nyelvezet is.

Ezt jól példázzák az áldozatra használt kifejezések, meghatározások és címkék közötti különbségek, amelyek között szerepel az„áldozat” (büntető igazságszolgáltatási rendszer), „túlélő” (nőket támogató szervezetek), „beteg” vagy “páciens” (egészségügyi szolgáltatások), „bérlő” (lakhatást biztosító szolgáltatások), „szolgáltatást igénybe vevő” (szociális intézmények) és „kliens” (szociális ellátás). Az elkövetőkkel való munka során az áldozat kifejezést büntetőjogi értelemben is használják, de utalhat általában „hozzátartozókra” és „kliensekre” is.

A különböző szakmák által gyűjtött adatok nem vethetők össze az adatgyűjtés módszerében, az adatok tárolásának módjában és az adatok hiányában megmutatkozó különbségek miatt. Az is előfordulhat, hogy a különböző szervezetek eltérő módon értelmezik a kapcsolati erőszak fogalmát, valamint annak hatásait. A munkatársak nagymértékű fluktuációja is akadályozhatja és befolyásolhatja a kommunikációt, mivel ilyen szervezeti probléma esetén időbe telik, mire bizalmi kapcsolatok alakulnak ki a szakemberek között.

Ráadásul nem mindig kommunikálnak egymással a különböző szolgálatok, akik gyakran — részben adatvédelmi okokból — nem cserélnek egymással információt. Következésképpen az áldozatok a különböző szervezetek különböző képviselőinek többször is átadnak információt, esetenként a bántalmazással összefüggő tapasztalataik részletes leírása révén. Az átéltek felidézése önmagában is traumatikus élmény lehet az áldozatok számára.

• A Danger Assessment (“Veszélyfelmérés”) egy olyan eszköz, amely segít megállapítani, hogy milyen mértékben fenyeget egy bántalmazott nőt az a veszély, hogy partnere kioltja az életét.
• Maga az eszköz két részből áll: egy naptárból és egy 20 tételből álló pontozási eszközből. A naptár segít felmérni a bántalmazás súlyosságát és gyakoriságát az elmúlt évben. A naptári részt oly módon alakították ki, hogy fokozza a nő tudatosságát, miközben csökkenti a bántalmazás tagadását és minimalizálását, különösen azért, mert a naptár használata elősegíti a pontosabb visszaemlékezést.
• 20 tételből álló eszköz súlyozott rendszert használ az igen/nem válaszok pontozására a párkapcsolati gyilkosságokkal összefüggő kockázati tényezőkre adott válaszok esetében. A kockázati tényezők közé tartozik a korábbi halálos fenyegetés, a partner foglalkoztatási helyzete és a partner fegyverhez való hozzáférése.
• Az eszköz jelenleg a következő nyelveken érhető el: angol, spanyol, kanadai francia, brazíliai portugál.
• A kapcsolati erőszakkal összefüggő hívásokra reagáló bűnüldöző szervek számára kifejlesztettek egy rövid, négy tételből álló, „Halálozással kapcsolatos értékelés” elnevezésű változatot. A magas kockázatú nőket ezt követően a Veszélyfelmérésre (Danger Assessment) keretében kiképzett tanácsadókhoz irányítják.

A Domestic Violence Risk Appraisal Guide (DVRAG), azaz a kapcsolati erőszak kockázatfelmérési útmutatója ugyanazokat a tételeket tartalmazza, mint az Ontario Domestic Assault Risk Assessment (ODARA), de magába foglalja a pszichopátia ellenőrző lista (PCL-R) megállapításait is. A DVRAG egy 14 tételből álló eszköz, amely felméri a férfiak által a női partnerrel szemben elkövetett párkapcsolati erőszak valószínűségét, és azt, hogy ez a kockázat hogyan viszonyul más bántalmazók esetében mért kockázathoz. Ezek az eszközök a bűncselekmény megismétlődését és számát, valamint az okozott sérülések súlyosságát is előre jelezhetik. Az eszköz tartalmaz utasításokat az ODARA bármilyen környezetben történő pontozására és értelmezésére vonatkozóan is. A DVRAG-ot olyan igazságügyi klinikusok és büntetőjogi tisztviselők számára alakították ki, akik hozzáférhetnek személyes információkhoz.

A DASH a kapcsolati erőszak, zaklatás és „becsület nevében elkövetett” erőszak angol megfelelőinek rövidítése. A kockázatelemzési eszköz 47 családon belüli gyilkosság dokumentálása és a DASH kockázati modell kidolgozásához szükséges legfontosabb kockázati változók katalogizálása eredményeként született meg. A DASH-ellenőrzési listát Skóciában számos szervezet, köztük a rendőrség is használja. A DASH kockázatellenőrzési lista elvileg egy következetes, módszeres és egyszerű eszköz a kapcsolati erőszak felnőtt áldozataival foglalkozó szakemberek számára. Segítségükre van abban, hogy azonosítsák azokat, akiknél magas a bántalmazás és sérülés kockázata, és akiknek az esetét tárgyalni kell az úgynevezett MARAC-találkozókon a kockázat kezelése érdekében. Ez a videó bemutatja, hogyan lehet azonosítani a kapcsolati erőszakhoz köthető esetek kockázatait a DASH RIC ellenőrzőlista segítségével: www.youtube.com/watch?v=AB00K1jiFUc&t=23s

Az USA-beli Duluthban (Minnesota) működő Domestic Abuse Intervention Program (“Családon belüli erőszak beavatkozási program”, röviden DAIP) 26 kérdést dolgozott ki az elkövető veszélyességének a felmérésére. A modell hangsúlyozza a szervezetek közötti együttműködés és a bántalmazásra adott összehangolt közösségi válasz, valamint az áldozatok biztonságának és az elkövetők elszámoltathatóságának fontosságát. További részletekért lásd: www.theduluthmodel.org/.

A DyRiAS a Dynamic Risk Assessment Systems (dinamikus kockázatértékelő rendszerek) rövidítése. A DyRiAS Intimate Partner 2012 januárja óta működik Németországban, Ausztriában és Svájcban. Az eszköz egyrészt a párkapcsolati partnerrel szembeni súlyos erőszakos cselekmények elkövetésének kockázatát méri. Ezenkívül egy külön skála segít azonosítani az enyhe és közepes fokú fizikai erőszak kockázatát. A DyRiAS-Intimate Partner kizárólag a heteroszexuális kapcsolatokban elkövetett erőszakot rögzíti. A jelenlegi vagy korábbi párkapcsolat időtartama lényegtelen; a rövidtől a hosszú távúig terjedhet. A DyRiAS Intimate Partner összesen 39 tételből áll.

Gabi hosszú ideje tartó kapcsolatot követően férjhez ment Péterhez, és hamarosan a férfi családi birtokára költöztek. A pár boldogan élt ezen a birtokon, és hamarosan megszületett első gyermekük. A terhesség alatt Péter viselkedése megváltozott, és mire lányuk megszületett, a kapcsolatuk már nem olyan volt, mint korábban. Péter visszahúzódónak tűnt, és sok időt töltött egyedül. Ez kezdte Gabit Péter apjára emlékeztetni, aki mindig is szigorú apaként volt jelen volt a férfi életében.

Péter viselkedése fenyegetővé és irányítóvá vált, különösen a pénzügyeket és a társas kapcsolatokat illetően. A vitáik során egyre agresszívebben viselkedett, gyakran kiabált és tárgyakat dobált a lakásban. Gabi úgy gondolta, hogy mivel nem bántotta őt a férje fizikailag, a viselkedése nem minősül bántalmazásnak. Péter nem mutatott különösebb érdeklődést a kislányuk, Panni iránt, kivéve azokat a helyzeteket, amikor nyilvánosan mutatkozott: ilyenkor gondoskodó és szerető apának tűnt.

Panni jól nevelt gyermek volt, Gabi azonban képtelen volt másra bízni őt. Panni ugyanis sírt és láthatóan zaklatott volt, ha az édesanyja átadta őt valaki másnak, hogy viselje gondját. Ez stresszt jelentett Gabi számára, és azzal is együtt járt, hogy társas kapcsolati még inkább beszűkültek.

Panni csak sokára kezdett el kúszni, járni és beszélni. Az alvása összezavarodott, és Gabi csak ritkán tudta átaludni az éjszakát, még akkor is, amikor Panni már elmúlt 12 hónapos. Amikor a kislány beszélni kezdett, dadogott, ami még inkább hátráltatta a beszédfejlődését. Gabi sokat aggódott miatta. A háziorvosuk azt állította, hogy ez egyes gyermekek esetében normális, és hogy ha a beszédproblémák továbbra is fennállnak, a későbbiekben bármikor elküldheti Pannit egy szakemberhez.

Néhány év elteltével Péter viselkedése Gabi számára elfogadhatatlanná fajult. Veszekedéseik során a férfi most már puskával is fenyegette Gabit (a puskát vadászat céljából tartotta). Péter többször is hozzávágott Gabihoz különféle tárgyakat, és az anya egyre jobban féltette a lányukat. Végül úgy döntött, hogy elhagyja a lakásukat. Felkereste a helyi áldozatokat támogató szervezetet, ahol segítettek neki abban, hogy távoltartást kérjen Péter ellen.

Miután Gabi elvitte Pannit Pétertől, a kislány viselkedése megváltozott. Fejlődése felgyorsulni látszott, és Gabi nem értette, hogy miért. Egy áldozatokat támogató szervezetnél folytatott tanácsadás során beszélt erről a kérdésről. A beszélgetés során kiderült, hogy a fejlődés késése, a dadogás, az ingerültség és a szeparációs szorongás azzal magyarázható, hogy Panni a korábbiakban bántalmazó környezetben élt.

Erre a történetre tekinthetünk úgy is, mint egy elszalasztott lehetőség a kapcsolati erőszak felismerésére. Ha a háziorvos kikérdezte volna Gabit vagy Pétert a kapcsolatukról és arról, hogy mi történik a családban (különös tekintettel Pannira), akkor sokkal korábban fel lehetett volna ismerni a bántalmazó helyzetet.

Feladatok reflexióhoz

a) Mit csinálhattak volna jobban az érintettek?
b) Gondolja végig, hogy mely szervezeteknek és szakembereknek kellett volna már a kezdetektől fogva részt venniük Gabi támogatásában, a szükséges szolgáltatások biztosításában.
c) Készítsen egy listát azokról a szakemberekről, akik az Ön szervezetében más szakmacsoportokkal működnek együtt, és akik elősegíthetnék azt, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai megfelelő támogatást kapjanak!

A kapcsolati erőszak áldozatait támogató szakemberek és szervezetek széles skálája magában foglalja az egészségügyi szektor alap-, és szakellátását, a mentális egészséggel és a szexuális erőszakkal foglalkozó szolgáltatásokat, a szociális ellátást, a büntető igazságszolgáltatás szervezeteit, a rendőrséget, a pártfogókat, a szerhasználattal foglalkozó valamint a kapcsolati erőszakra szakosodott szervezeteket, a gyermekjóléti szolgáltatásokat, a lakhatási szolgáltatásokat és az oktatási intézményeket. Adaptálva egy esettanulmányból innen: RACGP (2014): Abuse and Violence: Working with our patients in general practice