Modul 6: Nemzetközi előírások és jogi keretek Európában

1. Nemzetközi keretek
1.1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY)
1.2. Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform
1.3. Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről (CEDAW)
1.4. Nyilatkozat a nők elleni erőszak felszámolásáról (DEVAW)
1.5. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (CRC)
1.6. Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól (CRPD)
1.7. Az 1951-es Menekültügyi Egyezmény
1.8. ENSZ-határozatok
1.9. ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k)
1.10. Emberi Jogok Európai Egyezménye (ECHR)
1.11. Egyezmény az Informatikai Bűnözésről (Budapesti Egyezmény)
1.12. Egyezmény a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális visszaélés elleni védelméről (Lanzarotei Egyezmény)
1.13. Az áldozatok jogairól szóló irányelv
1.14. Az Európai Parlament állásfoglalása (16/09/2021)

Reflektorfényben a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló Európa tanácsi egyezmény (Isztambuli Egyezmény)
2. Az Isztambuli Egyezmény legfontosabb adatai

3. Jogi szabályozás

Forrás

Bevezetés

Üdvözöljük a „Nemzetközi eljárások és jogi keretek Európában” című 6. modulban! Ez a modul áttekintést nyújt az olyan nemzetközi keretrendszerekről, mint az Isztambuli Egyezmény, és azok országos szintű implementációjáról, valamint az IMPROVE és VIPROM projektekben részt vevő partnerországok jogi kereteiről.

Tanulási célok

+ Az Európában létező nemzetközi előírások és jogi keretek megismerése

Fontos megjegyezni, hogy a tananyag nem az összes európai ország nemzeti jogi kereteit mutatja be; bizonyos országok (Ausztria, Finnország, Franciaország, Görögország, Németország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország) kapcsolati erőszakra irányuló átfogó elveit ismerteti.

1. Nemzetközi keretek

Ebben a részben olyan nemzetközi és európai egyezményeket és nyilatkozatokat ismertetünk, amelyek arra kötelezik az országokat, hogy a nők elleni erőszakot emberi jogi jogsértésnek minősítsék. Az ilyen egyezményeket ratifikáló országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a globális normákat beépítik nemzeti jogszabályaikba. Emellett ez a modul hivatkozik a kapcsolati erőszakra vonatkozó stratégiai keretekre és szakpolitikai dokumentumokra is.

Általános sztenderdek

A nemzetközi szervezetek minimumszabályokat határoztak meg, amelyeket a kormányoknak és a szolgáltatásokat nyújtó intézményeknek teljesíteniük kell és végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy megfeleljenek az erőszakos cselekmények kivizsgálására és büntetésére, az áldozatok védelmére és a kapcsolati erőszak megelőzésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiknek.

  • Az alapkövetelmények közé tartoznak a titoktartás, a biztonság, a védelem, a biztonság és a szolgáltatásokat igénybe vevők tiszteletben tartása, a hozzáférhetőség és a rendelkezésre állás.
  • A támogatásnak ingyenesnek kell lennie, és a felhatalmazás és az önrendelkezés elveit kell képviselnie.
  • A szolgáltatást nyújtóknak képzetteknek, a nemek közötti egyenlőségre érzékenynek kell lenniük, folyamatosan képződniük kell, és munkájukat egyértelmű iránymutatások, protokollok és etikai kódexek szerint kell végezniük. Lehetőség szerint  női alkalmazottaknak is rendelkezésre kell állniuk.
  • Minden szolgáltatóra nézve kötelező a titoktartás az áldozattal és magánéletével összefüggésben, és együtt kell működnie minden más, kapcsolódó szolgáltatással. Monitoroznia és értékelnie kell a szolgáltatást, ösztönözni a szolgáltatás igénybevételét.
  • El kell ismerni a kapcsolati erőszakra szakosodott civil szervezetek szakértelmét.
  • A sztenderdek hangsúlyozzák az integrált megközelítés fontosságát a kapcsolati erőszak vonatkozásában. Kiemelik a szervezetek közötti koordináció és az együttes fellépés, szolgáltatások közötti átirányítás és közös protokollok létrehozásának fontosságát.
  • A szolgáltatások nyújtásának legjobb módja az „egyablakos ügyintézés” vagy multidiszciplináris teamek, valamint azok a megközelítések, amelyek során az áldozat egy emberen keresztül eljut a szolgáltatásokhoz.
  • Adott esetben, ha ez a helyzetre alkalmazható, a védelmi és a támogató szolgáltatásokat azonos a helyszínen kell biztosítani.

1.1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY)

“A világ legtöbbet fordított nyilatkozata”

ENSZ
Nemzeti nyelvekre fordításokat itt talál

Ez az 1948-ban elfogadott nyilatkozat alapvető emberi jogi elveket határoz meg. A releváns cikkelyek egyike a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot hangsúlyozó 5. cikkely, amely a kapcsolati erőszakkal összefüggésben releváns.1

A következő videóban többet is megtudhat az EJENY-ről:

A következő képek az EJENY-t illusztrálják és magyarázzák egyszerűen:

Forrás: United Nations. Illustrated Universal Declaration of Human Rights. www.ohchr.org/en/universal-declaration-of-human-rights/illustrated-universal-declaration-human-rights

United Nations. 1948. Universal Declaration of Human Rights (UDHR). www.un.org/en/about-us/universal-declaration-of-human-rights

1.2. Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform

“A leghaladóbb terv a női jogok védelmére”

UN Women

A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platformot az 1995-ben megrendezett 4. Női Világkonferencián fogadták el. Hangsúlyozza a nők elleni erőszak felszámolásának fontosságát, beleértve a kapcsolati erőszakot is. Stratégiai fellépésre szólít fel e problémák kezelése érdekében.2

A Cselekvési Platform 12 kritikus területet érint:

Forrás: UN Women. 12 critical areas.

A Platform továbbá ütemezési tervet készített a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a magánszektor számára a nők emberi jogainak védelmére, valamint annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőséget minden nemzeti, regionális és nemzetközi politikában és programban figyelembe vegyék.

A Pekingi Cselekvési Platform végrehajtása terén elért eredményeket a nők helyzetével foglalkozó bizottság ötévente felülvizsgálja. Ebben a tekintetben, és a 2000-es első felülvizsgálat óta az ENSZ regionális bizottságai megbízást kaptak arra, hogy a regionális szervezetekkel együttműködve készítsenek regionális jelentéseket a BPFA végrehajtása terén elért eredményekről. Ezek a jelentések az egyes ENSZ-tagországok által elvégzett nemzeti felülvizsgálatokon alapulnak, és egy globális jelentésbe épülnek be, amelyet a CSW titkársága az UN Women-nél konszolidál, és amelyet az ENSZ főtitkár terjeszt a Közgyűlés elé.

Ez idádig öt felülvizsgálatot végeztek – 2000-ben, 2005-ben, 2010-ben, 2015-ben és 2020-ban -, és mindegyikhez eredménydokumentum készült, amelyben az országok vállalják, hogy folytatják a munkát nők és lányok jogait érintő globális kötelezettségvállalásaik megvalósításért. A záródokumentum felvázolja az elkövetkező öt évre vonatkozó kiemelt intézkedéseket.

Forrás: United Nations. 1995. Beijing Declaration and Platform for Action. www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf

1.3. Egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről (CEDAW)

Az 1979-ben elfogadott CEDAW kulcsfontosságú eszköz a nők jogainak előmozdítása szempontjából. A 2. cikkely f) pontja tartalmazza a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetésére vonatkozó kötelezettséget, amely magában foglalja a nemi alapú erőszakot, beleértve a kapcsolati erőszakot is.3

A „CEDAW Quick & Concise” sorozat ismerteti a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a CEDAW három fő alapelvét.

Alapelv: Tényleges Egyenlőség

II. Alapelv: Megkülönböztetés tilalma

III Alapelv: Az állam kötelezettségei

United Nations. 1979. Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination Against Women (CEDAW). www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-elimination-all-forms-discrimination-against-women

1.4. Nyilatkozat a nők elleni erőszak felszámolásáról (DEVAW)

“A nőkkel szemben alkalmazott diszkrimináció a nemi hovatartozás miatt minden olyan megkülönböztetést, kizárást vagy korlátozást jelent, amelynek az a hatása vagy célja, hogy csorbítsa vagy megsemmisítse a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári vagy bármely más területen fennálló emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak az elismerését és megvalósítását a férfiak és nők közötti egyenlőség alapján, függetlenül családi állapotuktól”

Nyilatkozat a nők elleni erőszak felszámolásáról (CEDAW), 1 Cikk.

Az ENSZ Közgyűlése által 1993-ban elfogadott DEVAW egy átfogó dokumentum, amely a nők elleni erőszakkal foglalkozik, beleértve a kapcsolati erőszakot is. Az erőszak felszámolására és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására szólít fel.4

A 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen

  • A nemi alapú erőszak ellen meghirdetett 16 akciónap egy nemzetközi kampány, amely november 25-én, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napján kezdődik és december 10-ig, az emberi jogok világnapjáig tart.
  • A kampányt aktivisták indították el a Női Globális Vezetői Intézet (Women’s Global Leadership Institute) 1991-es alakuló ülésén.
  • A kampányt világszerte használják egyének és szervezetek, hogy a nők és lányok elleni erőszak megelőzésére és felszámolására szólítsanak fel.
  • E civil társadalmi kezdeményezés támogatására az ENSZ főtitkára 2008-ban elindította az ‘UNITE by 2030 a Nők Elleni Erőszak Megszűntetésére’ – kampányt, amely a 16 akciónappal párhuzamosan zajlik.
  • Az UNITE kampány minden évben egy adott témakörre, problémára fókuszál.
Forrás: UN Women Asia and the Pacific. In Focus: 16 Days of Activism against Gender-Based Violence.

A The Global Database on Violence against Women a nők elleni erőszakkal kapcsolatos globális adatbázis. Olyan online forrás, amelynek célja, hogy átfogó és naprakész információkat nyújtson a kormányok által a nők elleni erőszak kezelése érdekében hozott intézkedésekről a jogszabályok és politikák, a megelőzés, a szolgáltatások és a statisztikai adatok terén.

Forrás: United Nations. 1993. Declaration on the Elimination of Violence against Women. www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/declaration-elimination-violence-against-women

1.5. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (CRC)

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (CRC) egy jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás, amely minden gyermek polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogait rögzíti, függetlenül faji hovatartozásukra, vallásukra vagy képességeikre. Bár elsősorban a gyermekek jogaira összpontosít, a CRC a kapcsolati erőszak szempontjából is releváns, amennyiben az a gyermekeket is érinti. A 19. cikkely kifejezetten a gyermekek erőszakkal szembeni védelmével foglalkozik, fellépve az erőszak, a bántalmazás és az elhanyagolás minden formájával szemben.5

Forrás: Save the Children’s Child Rights Resource Centre. The United Nations Convention on the Rights of the Child: The Children’s Version.

Forrás: United Nations. 1989. Convention on the Rights of the Child. www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-rights-child

1.6. Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól (CRPD)

A 2006-ban elfogadott CRPD hangsúlyozza a fogyatékossággal élő személyek jogait, beleértve a kizsákmányolással, erőszakkal és visszaéléssel szembeni védelmet. A fogyatékossággal élő személyek fokozottan ki vannak téve a kapcsolati erőszaknak, és az egyezmény olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek biztosítják a védelmüket.6

1.7. Az 1951-es Menekültügyi Egyezmény

Az 1951. évi menekültügyi egyezmény olyan jelentős nemzetközi eszköz, amely kifejezetten a menekülteknek biztosított jogokkal és védelemmel foglalkozik, beleértve azokat is, akik a kapcsolati erőszak vagy az üldöztetés más formái elől menekülnek. Az egyezmény meghatározza a menekültek számára biztosítandó jogokat és előnyöket, többek között a jogi és egészségügyi rendszerhez való hozzáférést is.7

1.8. ENSZ-határozatok

Számos ENSZ-határozat hangsúlyozza az erőszakkal, különösen a nemi alapú erőszakkal szembeni védelem fontosságát.

A nők elleni erőszakról szóló közgyűlési határozatok és a hozzájuk kapcsolódó jelentések teljes listája megtalálható ezen a weboldalon: UN Women website.

1.9. ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k)

„The world is not on track to achieve gender equality by 2030”

The Global Sustainable Development Goals Report 2023, United Nations

Az ENSZ valamennyi tagállama által 2015-ben egyhangúlag elfogadott fenntartható fejlődési menetrend, (The 2030 Agenda for Sustainable Development) a globális béke, jóllét és a fenntarthatóság előmozdításának kollektív keretrendszerét biztosítja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan. Középpontjában a 17 Fenntartható Fejlődési Cél áll, amelyek sürgősen közös fellépésre szólítják fel a fejlett és a fejlődő országokat egy globális partnerség keretében. E célok felismerik, hogy a szegénység és a nélkülözés felszámolása összefügg az egészségügy és az oktatás javítására, az egyenlőtlenségek csökkentésére, a gazdasági növekedés ösztönzésére, az éghajlatváltozás kezelésére, valamint az óceánok és erdők megőrzésére irányuló kezdeményezésekkel.8

Az ENSZ főtitkára minden évben éves jelentést készít a fejlődési célok előrehaladásáról, amelyet az ENSZ -el együttműködve dolgoznak ki, és amelynek alapja egy globális indikátorkeret, valamint a nemzeti statisztikai rendszerek által gyűjtött adatok és a regionális szinten gyűjtött információk. A fejlődési célok előrehaladásáról szóló jelentések itt érhetőek el:

Emellett négyévente egyszer elkészül a Globális Fenntartható Fejlődési Jelentés, amely az ENSZ közgyűlésén négyévente sorra kerülő, a fenntartható fejlődési célokat felülvizsgáló tanácskozásokhoz ad hátteret. A jelentést a főtitkár által kinevezett független szakemberek készítik.

A fenntartható fejlődési célok 5. célja a nemek közötti egyenlőségre és a nők és lányok elleni erőszak felszámolására összpontosít. Ennek része a kapcsolati erőszak elleni küzdelem is.

Forrás: United Nations. 2015. Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development. www.sdgs.un.org/2030agenda

1.10. Emberi Jogok Európai Egyezménye (ECHR)

Az Európa Tanács alá tartozó ECHR az alapvető emberi jogokat védi. Az olyan rendelkezések, mint a 3. cikkely (a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma) a kapcsolati erőszak eseteire is alkalmazandó.9

1.11. Egyezmény az Informatikai Bűnözésről (Budapesti Egyezmény)

Ez az Európa Tanács-egyezmény elsősorban az informatikai bűnözésre összpontosít, de a számítógépes rendszerekkel összefüggő bűncselekményekre is kitér. Mivel a kapcsolati erőszakos ügyekben egyre gyakrabban alkalmazzák a technológiát, a számítástechnikai bűnözés következményeinek megértése alapvető fontosságú.10

1.12. Egyezmény a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális visszaélés elleni védelméről (Lanzarotei Egyezmény)

A Lanzarotei Egyezményt az Európa Tanács 2007-ben fogadta el, és 2010-ben lépett hatályba. Elsődleges célja a gyermekek védelme a szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szemben, kiemelve a nemzeti és nemzetközi szintű hatékony intézkedések szükségességét.11

2015-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a befejezett ONE in FIVE Campaign (“EGY az ÖTBŐL”) kampány fontos munkájának és hatásának nyomon követése érdekében úgy döntött, hogy egy lépéssel tovább megy, és létrehozza A Gyermekek Szexuális Kizsákmányolása és Szexuális Zaklatása Elleni Védelmének Európai Napját, amelyet minden évben november 18-án vagy annak környékén ünnepelnek.

Forrás: Council of Europe. Infographics.

Forrás: Council of Europe. Lanzarote Convention. www.coe.int/en/web/children/lanzarote-convention

1.13. Az áldozatok jogairól szóló irányelv

Az Európai Unió által 2012-ben elfogadott áldozatok jogairól szóló irányelv, a the Victims’ Rights Directive célja az, hogy minimumszabályokat állapítson meg a bűncselekmények, köztük a kapcsolati erőszak áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozóan.12

  • Az irányelv jelentősen megerősíti az áldozatok és családtagjaik tájékoztatáshoz, támogatáshoz és védelemhez való jogát. Ezenkívül nagy hangsúlyt tesz a sértettek eljárási jogaira a büntetőeljárásokban.
  • Az irányelv azt is előírja, hogy az uniós országoknak biztosítaniuk kell az áldozatok igényeivel, szükségleteivel összefüggő megfelelő képzést azon hivatali tisztviselők számára, akik kapcsolatba kerülhetnek az áldozatokkal.
  • Az uniós országoknak 2015. november 16-ig kellett átültetniük az irányelv rendelkezéseit nemzeti jogrendszerükbe. Az Európai Bizottság 2013-ban útmutató dokumentumot adott ki, hogy segítse az uniós országokat ebben a folyamatban.
  • 2020. május 11-én az Európai Bizottság elfogadta a jelentést az áldozatok jogaira vonatkozó irányelv végrehajtásáról. A jelentés értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket az irányelv rendelkezéseinek való megfelelés érdekében.
  • Bizonyos bűncselekmények áldozatai számára az EU külön szabályokat fogadott el. Ezek a szabályok az áldozatok jogairól szóló irányelvre épülnek, de közvetlenebbül reagálnak az egyes bűncselekmények áldozatainak sajátos szükségleteire. Egyes uniós jogszabályok az emberkereskedelem áldozatainak, a szexuális kizsákmányolás és gyermekpornográfia gyermekkorú áldozatainak áldozatainak védelmét és támogatását szolgálják.
  • Annak érdekében, hogy segítse a nemzeti hatóságokat az áldozatok jogaira vonatkozó nemzetközi jogszabályok implementációjában, az Európai Bizottság létrehozta a terrorizmus áldozatainak uniós szakértői központját (EU Centre of Expertise for Victims of Terrorism). Az uniós központ szakmai támogatást, képzést és iránymutatást nyújt a nemzeti hatóságoknak és az áldozatsegítő szervezeteknek.
  • 2020. június 24-én a Bizottság elfogadta az áldozatok jogairól szóló első uniós stratégiát EU Strategy on Victims’ Rights (2020-2025) névvel, melynek célja annak biztosítása, hogy az EU-ban minden bűncselekmény valamennyi áldozata teljes mértékben élhessen jogaival. A stratégia 5 évre szóló intézkedéseket ír elő az Európai Bizottság, a tagállamok és a civil társadalom számára.
  • 2022. március 8-án a Bizottság irányelv-javaslatot fogadott el a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről (Directive on combating violence against women and domestic violence). A javaslat konkrét intézkedéseket ír elő az információhoz való hozzáféréssel, a támogatással, a védelemmel és a kártalanítással kapcsolatban, amennyiben ezek kifejezetten a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak áldozatait érintik.
  • 2023. július 12-én a Bizottság javaslatot tett az áldozatok jogairól szóló irányelv módosítására, melyben az irányelv 2022. júniusi értékelése során feltárt problémákra reagál. A módosítások az áldozatok öt fő jogára vonatkoznak: az információhoz való hozzáférés, a hatékonyabb támogatás és védelem, a büntetőeljárásban való teljesebb körű részvétel és a kártérítéshez való könnyebb hozzájutás.

1.14. Az Európai Parlament állásfoglalása (16/09/2021)

Az Európai Parlament 2021. szeptember 16-i állásfoglalása a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt új bűncselekményi területként történő meghatározásáról (2021/2035(INL)) figyelemre méltó példája az Európai Unió azon törekvésének, hogy a nemi alapú erőszakot a bűncselekmények egy sajátos kategóriájaként kezelje. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely a nemi alapú erőszakot az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdése hatálya alá tartozó bűncselekménynek minősíti. Ennek a lépésnek az a célja, hogy a nemi alapú erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében harmonizálja az uniós tagállamok jogi megközelítéseit.13

Forrás: European Parliament resolution of 16 September 2021 with recommendations to the Commission on identifying gender-based violence as a new area of crime listed in Article 83(1) TFEU. www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2021-0388_EN.html

Reflektorfényben a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló Európa tanácsi egyezmény (Isztambuli Egyezmény)

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott, a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezménye (Isztambuli Egyezmény) részletes kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg a tagállamok számára az erőszak megelőzéséhez, az áldozatok védelméhez és az elkövetők felelősségre vonásához kapcsolódóan.

“(…) komoly aggodalommal elismerve azt, hogy a nők és a leányok gyakran vannak kitéve az erőszak olyan súlyos formáinak, mint a kapcsolaton belüli erőszak, a szexuális zaklatás, az erőszakos közösülés, a kényszerházasság, az ún. „becsület” nevében elkövetett bűncselekmények és a nemiszerv-csonkítás, amelyek a nők és a leányok emberi jogainak súlyos megsértését jelentik, és komoly mértékben akadályozzák a nők és a férfiak közötti egyenlőség elérését; (…)”

Preamblum, Isztanbuli Egyezmény

Az Isztambuli Egyezményt az Európai Unió 2023. június 28-án ratifikálta, és 2023. október 1-jén lépett hatályba. A Bizottság 2023. november 29-én létrehozta a nemi alapú és kapcsolati erőszak megelőzésével foglalkozó uniós hálózatot, amely évente kétszer ülésezik majd. Tagjai a tagállamok tisztviselői és döntéshozók (www.preventiongbv.eu).

A ratifikációk/csatlakozások száma összesen: 39 (2024. januári állapot)

Az aláírásokra és ratifikálásokra vonatkozó naprakész információk elérhetők itt.

2. Az Isztambuli Egyezmény legfontosabb adatai14

Mi az Isztambuli Egyezmény célja?
  • A nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezmény egy olyan fontos emberi jogi szerződés, amely átfogó jogi normákat állapít meg a nőkkel szembeni erőszak megelőzése érdekében.
  • Az Európa Tanácsnak a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzését célzó, az 1990-es évek óta tartó folyamatos erőfeszítéseinek eredményeként született európai jogi eszköz, amelyet 47 tagállam tárgyalt meg, és 2011. április 7-én fogadott el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága.
  • Isztambuli Egyezmény néven ismert, annak a városnak a nevét viseli, ahol 2011. május 11-én aláírásra bocsátották.
  • Három évvel később, 2014. augusztus 1-jén, a 10. ratifikációt követően lépett hatályba. Azóta az egyezményt ratifikáló valamennyi kormányt kötik a benne foglalt kötelezettségek.
Hogyan kapcsolódik az Isztambuli Egyezmény a nemi alapú erőszakhoz?
  • Az Isztambuli Egyezmény a nők elleni erőszakot az emberi jogok megsértésének és a nőkkel szembeni megkülönböztetés egyik formájának tekinti.
  • Érvénye a nők elleni, nemi alapú erőszak különböző formáira terjed ki, amely a nők ellen elkövetett erőszak olyan formáira terjed ki, mely összefüggésben van női mivoltukkal, valamint az olyan típusú erőszakra, mely aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket.
  • A nők elleni, nemi alapú erőszak abban különbözik az erőszak egyéb formáitól, hogy a nők ellen elkövetett erőszak oka és eredménye is a nők és férfiak közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyoknak. Ezek a viszonyok a nők alárendelt helyzetéhez vezetnek a köz- és magánszférában, ami pedig hozzájárul a nők elleni erőszak elfogadottságához.
  • Az egyezmény értelmében a „gender” kifejezés használata azt hivatott kifejezni, hogy milyen szerepet játszanak a nőkkel szembeni erőszak állandósulásában a társadalomban a nőktől elvárt szerepekkel és viselkedéssel összefüggő káros attitűdök és felfogások.
  • Ez a terminológia nem helyettesíti a „biológiai nem” meghatározását, sem pedig a „nők” és a „férfiak” fogalmát, de célja annak hangsúlyozása, hogy az egyenlőtlenségek, sztereotípiák és az erőszak nem biológiai különbségekből, hanem a nők tulajdonságairól vagy szerepeiről alkotott káros előítéletekből ered, amelyek korlátozzák a nők cselekvőképességét.
  • Ezért az egyezmény a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak felszámolását a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának kontextusában látja megvalósíthatónak.

Az Isztambuli Egyezmény hatályáról és céljairól bővebb információ található az alábbi tájékoztatóban:

The Istanbul Convention: Questions and answers – Az Isztambuli Egyezmény: Kérdések és válaszok

Kire vonatkozik az Isztambuli Egyezmény?
  • Az Isztambuli Egyezmény áldozatközpontú megközelítésre épül.
  • Az Isztambuli Egyezmény által biztosított védelemnek és támogatásnak minden nő számára egyaránt elérhetőnek kell lennie, megkülönböztetés nélkül, függetlenül az érintett életkorától, fogyatékosságától, családi állapotától, nemzeti kisebbséghez való tartozásától, migráns vagy menekült státuszától, nemi identitásától vagy szexuális irányultságától.
  • Az Isztambuli Egyezmény elismeri, hogy a nők bizonyos csoportjai jobban ki vannak szolgáltatva az erőszak veszélyének. Közéjük tartoznak például a fogyatékkal élők, a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozók, az LBTI (leszbikus, biszexuális, transznemű, interszexuális) nők, a vidéken élők, a migránsok, a menedékkérők és menekültek, a tartózkodási engedély nélküli nők, a leánygyermekek, az idősebb nők, a hajléktalan nők, a prostitúció áldozatai és a pszichoaktív szereket használók.
  • Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a nemi alapú erőszak megszüntetését célzó intézkedések módszeresen érintsék a nők sérülékeny csoportjait, elérhetőek legyenek számukra és igazodjanak sajátos szükségleteikhez
  • A tagállamokat  arra is ösztönzi, hogy alkalmazzák az Isztambuli Egyezményt a kapcsolati erőszak további áldozataira, így a férfiakra, a gyermekekre és az idősekre is.
Mit ír elő az Isztambuli Egyezmény az államok számára?
  • Az Isztambuli Egyezmény jelentős lépés egy átfogó és összehangolt reakció felé, amely Európában és azon kívül is biztosítja az erőszakmentes életet minden nő és lány számára.
  • A benne foglalt kötelezettségek négy cselekvési területet fednek le, melyek a következők: a nők elleni erőszak megelőzése, az áldozatok védelme, az elkövetők felelősségre vonása, valamint az erőszakhoz kapcsolódó átfogó és összehangolt szakpolitikák végrehajtása.
  • Ez a négy fő célkitűzés különböző rendelkezéseket foglal magában, beleértve a jogi és gyakorlati intézkedéseket, amelyek célja, hogy konkrét változásokat idézzenek elő a nők elleni erőszakra és a kapcsolati erőszakra adott válaszokban a tagállamok szintjén.

Az alábbi infografika részletesen elmagyarázza, hogy ez mit jelent. Ha az infografika nem látható, az Isztambuli Egyezmény négy pilléréről szóló brosúra elérhető a megadott linkek alatt.

Mit büntet az Isztambuli Egyezmény?

Az Isztambuli Egyezmény a nők elleni nemi alapú erőszak számos olyan formáját definiálja, amelyet büntethetővé kell tenni (vagy adott esetben, amikor ez alkalmazható, más módon szankcionálni). Ezek a következők:

  • Pszichológiai erőszak
  • Fenyegető zaklatás
  • Fizikai erőszak
  • Szexuális erőszak (beleértve a nemi erőszakot is)
  • Szexuális zaklatás
  • Kényszerházasság
  • Női nemi szervek megcsonkítása
  • Kikényszerített terhességmegszakítás
  • Kényszerített sterilizálás

Az Isztambuli Egyezmény ezen túlmenően kötelezi az aláírókat annak biztosítására, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmény miatt indult büntetőeljárások során a kultúra, a szokás, a vallás, a hagyomány vagy az úgynevezett „becsület” nem tekinthető az erőszakos cselekmények igazolásának.

Kapcsolati erőszak

  • Az Isztambuli Egyezmény kiterjed a kapcsolati erőszakra is, beleértve a fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági erőszak minden olyan cselekményét, amely családon vagy családi egységen belül, illetve korábbi vagy jelenlegi házastársak vagy élettársak között történik, függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal közös lakóhelyen él vagy élt.
  • Az ilyen típusú erőszak súlyossága miatt biztosítani kell, hogy a bűncselekmény elkövetésének körülményei, amelyek között egy korábbi vagy jelenlegi házastárs vagy élettárs ellen egy családtag, a sértettel együtt élő személy vagy a sértettel visszaélő személy abuzálta a nőt, súlyosbító körülményként legyen kezelve, ami szigorúbb büntetést vonhat maguk után. Ez egy egyértelmű üzenet: a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak nem magánügy.
  • Az Isztambuli Egyezmény arra kéri az államokat, hogy garantálják a családtagok, házastársak vagy intim partnerek által elkövetett kapcsolati erőszak áldozatainak biztonságát és támogatását, függetlenül attól, hogy milyen a családi állapotuk, házasságban élnek vagy sem.
  • Az Isztambuli Egyezményt a „család” vagy a „házasság” jogi meghatározásától és az azonos neműek közötti kapcsolatok elismerésétől, illetve annak hiányától függetlenül lehet és kell alkalmazni. Ezekről az egyes államoknak kell dönteniük, mivel nem tartozik az Isztambuli Egyezmény hatálya alá az, hogy az egyes államok jogrendszere elismeri-e az azonos neműek kapcsolatát vagy az azonos nemű párok általi örökbefogadást.
Hogyan ellenőrzik az Isztambuli Egyezmény végrehajtását?

Miután egy kormány ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, intézkedéseket kell hoznia a nők elleni erőszak megelőzését és leküzdését célzó rendelkezések végrehajtására. Létrejött egy monitoring mechanizmus, amely a rendelkezések gyakorlatba való átültetését ellenőrzi, és iránymutatást nyújt a tagállamok hatóságai számára. A mechanizmus két testületből áll:

A Nőkkel Szembeni Erőszak és a Kapcsolati Erőszak Elleni Fellépés Szakértői Csoportja  (GREVIO) –
  • A GREVIO egy specializálódott, 15 független szakértőből álló testület, amely felelős az egyezményt ratifikáló országok (az egyezmény tagállamai) által történő végrehajtás ellenőrzéséért.
  • Nemzeti értékelési eljárásokat folytat, amelyek magukban foglalják a helyszíni látogatásokat, valamint jelentéseket tesz közzé, amelyekben értékeli az egyezmény követelményeinek való megfelelés érdekében hozott jogalkotási és egyéb intézkedéseket.
  • A GREVIO alapszintű értékelő jelentéseket tesz közzé, amelyek személyre szabott útmutatást nyújtanak a végrehajtás szintjének javítása céljából.
  • Ezen túlmenően a GREVIO meghatározott körülmények között vizsgálatokat kezdeményezhet.
  • A GREVIO általános ajánlásokat is elfogadhat az egyezmény témáival és koncepcióival kapcsolatban.
  • A GREVIO aktivitásának áttekintését az általános tevékenységi jelentések tartalmazzák.

További információk itt: A nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja

Részes Felek Bizottsága (The Committee of the Parties)
  • Ez a testület az egyezményhez csatlakozott nemzeti kormányok képviselőiből áll.
  • 2018 óta a bizottság – a GREVIO alapértékelési jelentései alapján – ajánlásokat fogad el a GREVIO által egy adott ország kapcsán megállapított vélemények, javaslatok és módosítások végrehajtása érdekében meghozandó intézkedésekről.
  • Ezek az országok hároméves időszakot kapnak arra, hogy végrehajtsák ezeket az ajánlásokat, és jelentést tegyenek erről a bizottságnak.
  • Ennek alapján a bizottság véleményezi az ajánlások végrehajtását.
  • A bizottság megvizsgálhatja a GREVIO tagjai által végzett vizsgálatok megállapításait is, és ezek alapján mérlegelheti a szükséges intézkedéseket. 

A Részes Felek Bizottságáról

Mit ért el eddig az Isztambuli Egyezmény?
  • A GREVIO által eddig lezárt számos értékelési eljárás rávilágított arra, hogy milyen kézzelfogható hatása volt az Egyezménynek az elmúlt évtizedben.
  • Számos országban kulcsfontosságú lépés volt az új bűncselekmény-kategóriáik bevezetése, amelyekkel hozzá igazították a büntetőjogot az egyezmény követelményeihez.
  • Ezek a lépések elsősorban a zaklatás, a kényszerházasság és a női nemi szervek megcsonkítása bűncselekménnyé nyilvánítását eredményezték.
  • Ezen túlmenően néhány tagállamban úgy módosították a jogszabályokat, hogy a szexuális erőszak jogi meghatározását az áldozat által szabadon adott beleegyezés hiányára alapozzák, összhangban az Isztambuli Egyezménnyel.
  • Emellett számos helyi, regionális és nemzeti kormányzat bővítette a női áldozatok számára elérhető támogató szolgáltatások körét, például nemzeti telefonos segélyvonalak létrehozásával, a menedékhelyek számának növelésével vagy a szexuális erőszak áldozatainak nyújtott speciális szolgáltatások bevezetésével.
  • Sok tagállamban fokozták a nők elleni erőszak különböző formáira való figyelemfelkeltés érdekében tett erőfeszítéseiket is, és jó gyakorlatokat azonosítottak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet elérni a fogyatékkal élő nőket vagy a női nemi szervek megcsonkítása veszélyének kitett nőket és lányokat.
  • Bár továbbra is vannak komoly kihívások, határozottan kijelenthető, hogy átfogó és holisztikus módon kell kezelni a nők elleni erőszak valamennyi formáját.
  • A GREVIO megállapításai rendszeresen hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy az egyezmény céljai minden nőt és lányt elérjenek.
  • Az Isztambuli Egyezmény így elősegíti egyfelől a jogszabályok és a támogató szolgáltatások kiterjesztését, hogy a nemi alapú erőszak kockázatának kitett nők és lányok szélesebb körét érjék el. Másfelől szilárdan rögzíti azt a felfogást is, hogy az államnak kötelessége reagálni minden nő és leány elleni erőszak valamennyi formájára.
  • Az Isztambuli Egyezmény és nyomon követési mechanizmusa kulcsfontosságú a kormányok számára a nők elleni erőszakra való hatékony reagálást célzó intézkedések kidolgozásában. Az egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az egyezmény teljes mértékben kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.
Hogyan valósult meg az Isztambuli Egyezmény a világjárvány idején?
  • A COVID-19 járvány visszaszorítása érdekében folytatott izolációs és kijárási korlátozási intézkedések világszerte növelték a kapcsolati, szexuális és egyéb nemi alapú erőszak gyakoriságát, fokozott igényt teremtve a megelőzésre és az áldozatok védelmére.
  • Figyelmet kell fordítani a világjárványnak a munka-magánélet egyensúlyára, valamint a nők mentális terhelésére, anyagi függetlenségére gyakorolt hosszabb távú hatásaira is, mivel sokukat – köztük a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nőket – nehéz döntések meghozatalára kényszeríthette a járvány. Például arra, hogy ideiglenesen vagy véglegesen elhagyják a munka világát, és fizetetlen gondozási munkára térjenek át.
  • Az Isztambuli Egyezmény tagállamainak bizottsága és a GREVIO elnöke felszólította a tagállamokat, hogy minden körülmények között tegyenek eleget az egyezmény tartalmának, így a Covid-19 világjárvány idején is.
  • Az Európa Tanács által összeállított, a nők jogairól és a COVID-19-ről szóló Women’s Rights and COVID-19 elnevezésű önálló honlap tájékoztatást nyújt a tagállamok által tett intézkedésekről, valamint az Európa Tanács mint intézmény, továbbá más nemzetközi szervezetek és a civil társadalom kezdeményezéseiről.
  • A nemzeti intézkedésekre vonatkozó információkat a Gender Equality Commission (Nemek Közötti Egyenlőség Bizottsága) és a Committee of the Parties (a Részes Felek Bizottsága) által közösen közzétett felhívás alapján gyűjtötték össze.

Itt közlünk további információkat az Isztambuli Egyezményről.

Feladat reflexióhoz
Válaszoljon az alábbi kérdésekre az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban.

(1) Mely országok írták alá az Isztambuli Egyezményt?
(2) Ki és milyen gyakran ellenőrzi az Egyezmény végrehajtását?
(3) Hogyan hajtották végre az Isztambuli Egyezményt az Ön országában? Hol szorul még fejlesztésre/módosításra egyesek szerint?
(4) Miért nem akarnak egyes kormányok csatlakozni az Isztambuli Egyezményhez, vagy miért léptek ki belőle? Melyek az érveik? Milyen ellenérvek jutnak eszébe?
(5) Miben különbözik az Isztambuli Egyezmény más egyezményektől és határozatoktól?

Milyen mítoszok ismertek az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban? Melyek a tények? Tudjon meg többet erről itt:15

Forrás: Council of Europe. 2020. Myths and facts about the Istanbul Convention. www.rm.coe.int/ukr-2020-brochure-ic-myths-and-facts-en-25112020/1680a07ee8

Factsheet: Istanbul Convention (IMPROVE)Download

3. Jogi szabályozás

A családon belüli erőszakkal kapcsolatos nemzeti kereteket, a végrehajtásukra vonatkozó dokumentumokat és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos belépési pontokat itt mutatjuk be.

Forrás

  1. United Nations (1948). Universal Declaration of Human Rights (UDHR). www.un.org/en/about-us/universal-declaration-of-human-rights ↩︎
  2. United Nations (1995). Beijing Declaration and Platform for Action. www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf  ↩︎
  3. United Nations (1979). Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination Against Women (CEDAW). www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-elimination-all-forms-discrimination-against-women ↩︎
  4. United Nations (1993). Declaration on the Elimination of Violence against Women. www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/declaration-elimination-violence-against-women ↩︎
  5. United Nations (1989). Convention on the Rights of the Child. www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-rights-child ↩︎
  6. United Nations (2006). Convention on the Rights of Persons with Disabilities. www.ohchr.org/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-rights-persons-disabilities ↩︎
  7. UNHCR. The UN Refugee Agency. Convention and Protocol Relating to the Status of Refugees. www.unhcr.org/media/convention-and-protocol-relating-status-refugees  ↩︎
  8. United Nations (2015). Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development. www.sdgs.un.org/2030agenda ↩︎
  9. European Court of Human Rights. European Convention on Human RIghts. www.echr.coe.int/european-convention-on-human-rights ↩︎
  10. Council of Europe. The Budapest Convention (ETS No. 185) and its Protocols. www.coe.int/en/web/cybercrime/the-budapest-convention ↩︎
  11. Council of Europe. Lanzarote Convention. www.coe.int/en/web/children/lanzarote-convention ↩︎
  12. European Commission. Victims’ rights in the EU. Legal and policy framework on victims’ rights. commission.europa.eu/strategy-and-policy/policies/justice-and-fundamental-rights/criminal-justice/protecting-victims-rights/victims-rights-eu_en ↩︎
  13. European Parliament resolution of 16 September 2021 with recommendations to the Commission on identifying gender-based violence as a new area of crime listed in Article 83(1) TFEU. www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2021-0388_EN.html ↩︎
  14. Council of Europe. Key facts about the Istanbul Convention. www.coe.int/en/web/istanbul-convention/key-facts ↩︎
  15. Council of Europe (2020). Myths and facts about the Istanbul Convention. www.rm.coe.int/ukr-2020-brochure-ic-myths-and-facts-en-25112020/1680a07ee8 ↩︎