Modul 5: Kockázatelemzés és biztonsági terv

1. A kapcsolati erőszak kockázati tényezői
2. Kockázatelemzés
3. Nemmel (és társadalmi nemmel) összefüggő szempontok a kockázatelemzésben
4. A biztonsági terv
5. A biztonsági intézkedések és a kockázatelemzés kommunikálása
6. A jól működő kockázatelemzés szempontjai

Források

Bevezetés a témába

Üdvözöljük az 5. modulban, melynek címe: Kockázatelemzés és biztonsági terv. Ebben a modulban a kapcsolati erőszak kockázatelemzésének és a biztonsági tervnek a legfontosabb összetevőit ismerheti meg. Részletesebben kitérünk a kapcsolati erőszakkal összefüggő kockázati tényezők azonosítására és az átfogó kockázatelemzés módszerére. Emellett tárgyaljuk azt is, hogy a nem (és a társadalmi nem) aspektusai hogyan érintik a kockázatelemzés folyamatát. Ezenkívül bemutatjuk a biztonság terv készítésének stratégiáit, valamint a biztonsági intézkedések és a kockázatelemzés hatékony kommunikációját.

Tanulási célok

+ Hogyan kell átfogó kockázatelemzést végezni.

+ A nemek (és társadalmi nemek) közötti dinamika felismerése és figyelembevétele a kockázatelemzésben.

+ Az áldozatok támogatását szolgáló biztonságtervezési stratégiák megértése és kidolgozása.

A kockázatkezelés olyan stratégiák és intézkedések összességét öleli fel, amelyek célja az áldozat jóllétének megerősítése, miközben csökken vagy megszűnik annak valószínűsége, hogy az elkövető további erőszakos cselekményeket követ el.1 A kockázatkezelés magában foglalhatja a támogatásokhoz való hozzáférés megkönnyítését, konzultációk igénybevételét és a kockázatok folyamatos értékelését.2 Végül, de nem utolsósorban, minden kockázatkezelés része egy olyan biztonsági terv, ami a kapcsolati erőszakkal kapcsolatos jelzést követő időszakra fókuszál. A kockázatkezeléssel összefüggő tevékenységek magukban foglalják (többek között):3

  • A közvetlen kockázatok azonnali kezelését
  • Biztonsági terv készítését (a gyermekekre és fiatalokra is fókuszálva)
  • Egyeztetést az áldozattal a rendelkezésre álló lehetőségekről
  • Annak biztosítása, hogy az áldozat a megfelelő szolgáltatásokhoz férjen hozzá
  • A kockázatok folyamatos értékelése és kezelése, az idő múlásával a változások vagy eszkaláció figyelemmel kísérése
  • Együttműködés más szolgálatokkal a releváns információk megosztása révén.

Ne feledjük! A kapcsolati erőszak áldozatai különböző társadalmi, kulturális, gazdasági és vallási háttérrel rendelkeznek, különböző életkorúak, eltérő neműek és szexuális irányultságúak, fogyatékossággal élők is lehetnek. A kapcsolati erőszak mindenféle társadalmi-gazdasági háttérrel és iskolázottsági szinttel rendelkező embert érint. Fontos megérteni: NINCS OLYAN, hogy „tipikus áldozat”.

Bár sok példaként hozott videó a nőt ábrázolja áldozatként a kapcsolatokon belül, ne hagyjuk félrevezetni magunkat! Az áldozat ugyanis bárki lehet, beleértve a férfiakat, a gyermekeket, a fogyatékossággal élőket vagy a nem bináris személyeket is. Ugyanez vonatkozik az elkövetőkre is. Az elkövetőkkel összefüggő további információk az 1. modulban  találhatók. A kapcsolati erőszak előfordulhat párok, azonos nemű párok, szülő és gyermek, testvérek, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, nagyszülők vagy akár lakótársak között is.

1. A kapcsolati erőszak kockázati tényezői

“Egy részeg férfi (…) 3,5-ször nagyobb valószínűséggel támadta meg újra partnerét, mint egy olyan férfi, aki sohasem rúgott be. Összehasonlítva azokkal, akik csak ritkán vagy sohasem fogyasztottak alkoholt, egy naponta lerészegedő férfi 16-szor nagyobb valószínűséggel kezdett újra erőszakoskodni.”4

Fontos azonosítani azokat a kockázati tényezőket, amelyek növelik az erőszak eszkalálódásának valószínűségét, és így újabb bántalmazáshoz vezethetnek.5 Ezek a tényezők felölelik mind az elkövetők, mind az áldozatok pszichológiai és pszichoszociális jellemzőit, valamint az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat dinamikáját.6 A kockázati tényezők felmérése és megértése kifejezetten fontos a kapcsolati erőszakra való megfelelő reagálás szempontjából.7 Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tényezők nem ok-okozati természetűek.8 Azaz a kockázati tényezők nem feltétlenül közvetlen kiváltói a kapcsolati erőszaknak, hanem inkább hozzájárulhatnak a kapcsolati erőszak kialakulásához. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a tényezők különböző bonyolult módon kölcsönhatásokba léphetnek egymással.

A kapcsolati erőszakkal összefüggő kockázati tényezőket gyakran az ökológiai modell,9 szemszögéből elemzik, figyelembe véve, hogy a különböző tényezők egyéni, párkapcsolati, közösségi és társadalmi szinten is megjelenhetnek. Bizonyos kockázati tényezők szinte állandónak tekinthetők, míg mások kontextusfüggők, országonként és országon belül (például vidéki és városi környezetben) eltérőek lehetnek.

General risk factors:

Sources: 10 11 12 13 14 15 16

A magas kockázat lehetséges mutatói:17
· Váratlan változás az elkövetők viselkedésében: „hirtelen megváltozott”
· Az áldozat elmondja: „kiráz tőle a hideg”, „olyan rémisztő a tekintete”.
· Háziállatokkal szembeni erőszak
· Szerhasználat (pl. alkoholizmus, drogok)
· Fojtogatás
· Terhesség
· Különköltözés/Különélés és válás
· Az áldozat új kapcsolatban él
· Az elkövető elvesztette a gyermekek felügyeleti jogát
· Távoltartási végzés megszegése

Kihívások a kapcsolati erőszak magas kockázatú eseteiben18

  • Az elkövetőnek és az áldozatnak közös gyermekei vannak
  • Az elkövető kihasználja szoros családi hálózatot, hogy információkat gyűjtsön az áldozatról, illetve családtagokat vagy barátokat vonjon be a nyomásgyakorlás fenntartása érdekében stb.
  • Az adatvédelmi szabályok akadályozzák további szakemberek bevonását
  • Az áldozat információhiánya és nem megfelelő védelme az elkövető elítélését, illetve a börtönbüntetést követően.

Míg a kapcsolati erőszak különböző formáiban számos közös kockázati tényezőt azonosíthatunk, bizonyos csoportok esetében speciális kockázati tényezők is létezhetnek.

Speciális kockázati tényezők: Szakítást követő bántalmazás

Gyakori tévhit, hogy amikor egy kapcsolat véget ér, megszűnik az erőszak és a konfliktus is. Sokszor ennek éppen az ellenkezője történik. Ahelyett, hogy csökkenne, az erőszak eszkalálódhat és intenzívebbé válhat a szakítás/különköltözés után. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai közül sokan továbbra is elszenvedik az ismétlődő erőszakot.19 Ez összhangban van azokkal az adatokkal, amelyek szerint a bántalmazók gyakran „visszaesnek” és újra erőszakot követnek el az áldozatok ellen. A bűnügyi statisztikákon alapuló nemzetközi kutatások változó eredményeket mutatnak, a visszaesési arány 15-60% között mozog.20 21

A „különválás utáni bántalmazás” kifejezés arra a volt partnerrel szembeni tartós és szándékos megfélemlítésre utal, ami a pár szétválását követően is megvalósul. Lényegében arról van szó, hogy az elkövetők különböző mechanizmusokat alkalmaznak a kapcsolatban már meglévő hatalmi egyenlőtlenség fenntartására.22 A szétválás utáni bántalmazást vizsgáló kutatások többsége mostanáig az apák által az anyák ellen elkövetett erőszakra összpontosított,23 de az ilyesfajta bántalmazás a kapcsolati erőszak összes áldozatát érintheti.

A szétválás utáni erőszak különböző formákat ölthet, és a legfontosabbak közé tartozik:

  • Bírósági vagy jogi erőszak: az elkövető a törvény adta jogait felhasználva folytatja a bántalmazást olyan jogi eljárások révén, amelyek segítségével kontrollálja vagy megfélemlíti az áldozatot. Ilyen lehet például a gyermekfelügyeleti vagy a láthatási jog megszerzésére való törekvés (azzal a céllal, hogy a bántalmazó legyen a domináns szerepben és ellenőrzést gyakoroljon az áldozat felett).24 25
  • Pénzügyi visszaélés:26 az elkövető változtatásokat kérhet a gyermektartást szabályozó megállapodásokban, törekedhet a kizárólagos felügyeleti jog megszerzésére a pénzügyi kötelezettségek alóli teljes mentesülés érdekében, késleltetheti a bírósági eljárásokat a gyerektartás összegének vitatásával, vagy teljesen megtagadhatja a pénzügyi kötelezettségek teljesítését.27 Azok, akik ilyen típusú visszaélésekhez folyamodnak, hazudhatnak anyagi helyzetükről, elrejthetik vagyonukat, vagy munkahelyet válthatnak, hogy elkerüljék bevételük megosztását.28 A jogi eljárások elhúzódása pénzügyi terhet is róhat a túlélőkre: minél tovább tartanak a tárgyalások, annál nagyobb költségekkel kell számolniuk.
  • A gyermekek biztonságát fenyegető veszélyek: Kutatások kimutatták, hogy a kapcsolati erőszak esetén gyakran érintettek a gyermekek is.29 Sok gyermek olyan környezetben él, amelyet meghatároz a szülők közötti erőszak és a folyamatos bántalmazás (még a különválást követően is). Az ilyen környezet lehetővé teszi az elkövető számára, hogy a gyermekeken keresztül gyakoroljon hatalmat és kontrollt, például a gyermekeket fegyverként használja a másik fél irányítására vagy manipulálására. Mindennek számos negatív következménye lehet a gyermekek fizikai és mentális egészségére, életminőségére nézve.30
  • Traumatizálás és társadalmi elszigetelődés: A kapcsolati erőszak áldozatai esetében a trauma tünetei gyakran még évekig fennállnak az elkövetőtől való különválás után is.31 Ezen a csoporton belül nagyobb arányban alakul ki poszttraumás stressz szindróma (PTSD).32 Hangsúlyoznunk kell: az erőszak különböző típusai és az enyhébbnek tűnő erőszak is vezethet traumatizációhoz, nem csak a súlyos fizikai vagy szexuális erőszak.33 Az erőszak okozta a tüneteket esetenként nem ismerik fel, más pszichiátriai vagy szomatikus egészségügyi problémaként értelmezik, ami akadályozza a megfelelő ellátáshoz és kezeléshez való hozzáférést.34 Az ismételt és hosszan tartó traumatikus élmények hatására ráadásul összetettebb tünetek is kialakulhatnak: ilyenek lehetnek például az érzelemszabályozás zavara, a szomatizáció, a disszociáció, valamint a figyelemmel, emlékezettel, az identitással és az emberi kapcsolatokkal összefüggő problémák.35 Ha az áldozat nem kap támogatást, ha a támogatás ehelyett hibáztatást és gyanakvást tapasztal, akkor fennáll annak veszélye, hogy tovább mélyül a traumatizáció és felerősödnek a trauma egyéb negatív következményei.36
  • Másodlagos viktimizáció: nem ritka, hogy az áldozatokat az elsődleges áldozattá válást követően különböző társadalmi folyamatok során tovább viktimizálják.37 38 Ezt a szakirodalomban másodlagos viktimizációnak nevezik. A kutatások azt mutatják, hogy a másodlagos viktimizáció az elárulás, cserbenhagyás érzése formájában jelentkezik, ami annak köszönhető, hogy “az áldozat bár arra számít, hogy hisznek neki, elfogadják érzéseit és megvédik, ehelyett hibáztató magatartással, az áldozattá válás figyelmen kívül hagyásával vagy minimalizálásával, elbagatellizálásával találkozik”.39
  • Állandósult zaklatás: fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, hatalommal való visszaélés, ellenőrzés, magánlaksértés, fogva tartás és állandó jelenlét, amely a különválást követően is hosszú ideig fennállhat.40

A különválás utáni bántalmazásra adott társadalmi reakció döntő jelentőségű az áldozatok szempontjából,41 mivel az erőszakos partnertől való elválás utáni időszakot rengeteg nehézség terheli. Kiemelten fontos, hogy mielőbb bővítsük a szakemberek tudását és ismereteit a szakítás utáni bántalmazás jeleiről, mintáiról, a mentális és fizikai egészséget, valamint az életminőséget befolyásoló következményeiről.

Kulcsfontosságú, hogy a társadalom komolyan vegye a szétválás utáni bántalmazást és megfelelő támogatást nyújtson az érintetteknek. Ez magában foglalja a hozzáférés biztosítását a védett szálláshelyekhez, tanácsadáshoz, jogi segítséghez és egyéb forrásokhoz, ami segíthet az áldozatoknak visszanyerni függetlenségüket és biztonságukat.

Itt letölthető a “Post Separation Power and Control Wheel” (“Szétválás utáni hatalom és irányítás kereke”) című anyag (angol nyelven): www.theduluthmodel.org/wp-content/uploads/2017/03/Using-Children-Wheel.pdf

Különleges kockázati tényezők: Időskorúak elleni kapcsolati erőszak42

Egyéni kockázati tényezők:

  • Túlterheltség a gondozási feladatok miatt, mivel a gondozó nem megfelelően felkészült vagy képzett a gondozási feladatokra
  • A gondozás okozta stressz kezeléséhez szükséges készégek elégtelensége
  • Nagyfokú anyagi és érzelmi függőség a kiszolgáltatott idős embertől
  • Korábbi családi konfliktus
  • Hiányzik a képesség a pozitív proszociális kapcsolatok kialakítására vagy fenntartására
  • Társadalmi támogatás hiánya
  • Saját pénzügyi források hiánya
Az ismételt erőszak konkrét kockázati tényezői43
  • Adatok támaszták alá, hogy jelentős összefüggés van az áldozat társadalmi-gazdasági helyzete és az újra bekövetkező erőszak között.
  • Az elkövető és az áldozat közötti kapcsolat típusának feltárása során az együttélés időtartama pontosabb előrejelzője volt az újra bekövetkező erőszaknak, mint a családi állapot. A kapcsolaton belüli fizikai bántalmazás előtörténete fontos előrejelzője volt az ismételt erőszaknak.
  • Az ismételt erőszak valószínűségének mérlegelésekor az egészségügyi szakembereknek figyelembe kell venniük a kapcsolatban korábban előfordult erőszakot is, ahelyett, hogy csak a bűncselekmény súlyosságára összpontosítanának.

2. Kockázatelemzés

“A nők saját biztonságérzete és a bántalmazás valószínűségével kapcsolatos véleménye a legkövetkezetesebb és legerősebb előrejelzője a bántalmazásnak”44

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a felnőtt áldozatok gyakran jól mérik fel és jelzik előre saját biztonságukat és veszélyeztetettségük mértékét, azaz ez a legpontosabb kockázatelemzés.

Éppen ezért a kockázatok felmérése és értékelése az áldozat meghallgatásával kezdődik. A meghallgatásnak köszönhetően a szakemberek felismerhetik a jeleket, és kérdéseket tehetnek fel az erőszak jellemzőire vonatkozóan. A kockázatelemzés segít annak megállapításában, hogy a kockázat szintje alacsony vagy magas-e.45

Ha az áldozatok veszélyt sejtenek, azt mindig komolyan kell venni. A pszichológiai erőszak fontos aspektusa a bántalmazó kapcsolatoknak, és ezért mindkét összefüggésben figyelembe kell venni: a jövőbeli fizikai erőszak lehetséges előzményeként és a jelenlegi kapcsolati erőszak egy következményeként is.

A különböző szakemberek (például a rendőrség, az egészségügyi szakemberek, a szociális munkások és civil szervezetek) kockázatelemzéssel és biztonságtervezéssel összefüggő felelősségéről bővebb tájékoztatást ad a következő (angol nyelvű) dokumentum: Country reports and cross-national comparison on the risk assessment tools and case documentation used by frontline responders.

Meghatározás: Kockázatelemzés46

A kockázatelemzés a kockázat szintjének egy adott időpontban történő felmérése. A kockázat dinamikus természetű és idővel változhat. Ez azt jelenti, hogy a kockázatot rendszeresen újra kell értékelni, minden változást az újabb és újabb értékelés és kockázatkezelés részeként kell kezelni. Figyelembe kell vennünk továbbá az áldozat vagy elkövető körülményeire vonatkozó újabb releváns információkat is.

A közösen végzett kockázatelemzés lehetővé teszi, hogy az áldozat megossza velünk a történetét

  • az erőszakkal összefüggő tapasztalatairól
  • a kapcsolatról magáról
  • arról, hogy a családban élő gyermekek érintettek-e (ami a gyermekek által megtapasztalt kockázat megértése és értelmezése szempontjából fontos)
  • az elkövető meggyőződéseiről, attitűdjeiről és viselkedéséről.

Model of Structured Professional Judgement (Maram Practice Guides Foundation Knowledge Guide, State of Victoria, Australia, Family Safety Victoria, February 2021, p. 36, available at www.vic.gov.au/maram-practice-guides-and-resources)

A kockázatelemzés a kockázati tényezők szakmai felmérését jelenti, az áldozat saját kockázatelemzésével kiegészülve, a jövőbeli erőszak és az abból fakadó károk – beleértve a súlyos sérülést vagy halált – lehetőségének felmérése érdekében.47

A kockázatelemzéssel összefüggő további információk a 7. modulban találhatók.

A jövőbeli erőszakos cselekmények legerősebb mutatója az elkövető jelenlegi és korábbi viselkedése. Fontos tehát, hogy megismerjük az áldozat saját kockázatával kapcsolatos véleményét, ezenkívül megkérdezzük őt a már addig megtett biztonsági lépéseiről és jövőbeli terveiről. Gyakran előfordul: az áldozatok felismerik, ha közvetlen veszélynek vannak kitéve. Alapvető fontosságú, hogy elismerjük és komolyan vegyük ezeket az aggodalmakat. Egyes áldozatoknak segítségre lehet szükségük az őket fenyegető közvetlen veszélyek felméréséhez. Ebben az esetben a szakemberek konkrét kérdéseket tehetnek fel annak érdekében, hogy megállapítható legyen: fennáll-e a súlyos sérülés veszélye.48

Ha magas kockázat áll fenn, kifejezhetjük aggodalmunkat az érintettek biztonságáért, és megbeszélhetjük a szükséges védőintézkedéseket. Mondhatjuk ezt például: „Aggódom a biztonsága miatt. Beszéljük meg, mit tehetünk, hogy ne essen bántódása!”49

Ez a videó egy olyan szakembert mutat be, aki a „Strukturált szakmai döntés modelljét” követve, interszekcionális szemlélettel végez átfogó kockázatelemzést. Ez magában foglalja a bizonyítékokon alapuló kockázati tényezők azonosítását, az érintett gyermekek tapasztalatainak az értékelését, és szükség esetén másodlagos konzultációk lefolytatását.

Feladatok a reflexióhoz

(1) Sorolja fel azokat a bizonyítékokon alapuló kockázati tényezőket, amelyeket a szakember azonosít a videóban szereplő áldozat esetében.
(2) Gondolja át, mi a jelentősége a bizonyítékokon alapuló megközelítéseknek a kockázatelemzésben!
(3) Tanulmányozza, hogyan alkalmazza az interszekcionális szemléletet a szakember a kockázatelemzés során. Az interszekcionalitással összefüggő további információk találhatok az 1. modulban.
(4) Vizsgálja meg, hogy a videó miként tárgyalja a gyermekeket érintő kockázatelemzést!

Letölthető anyag: IMPRODOVA-Domestic Violence Risk Assessment Checklist (PDF, 0.3 MB)

Az öngyilkosság és az önkárosítás közvetlen kockázata

Vannak, akik attól tartanak, hogy az öngyilkossággal kapcsolatos kérdések az áldozatot öngyilkosságra késztethetik. Ezzel szemben az öngyilkosságról folytatott beszélgetés gyakran csökkenti az áldozat öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos félelmét, és segít neki abban, hogy úgy érezze, megértésre talált. Egy tanulmány eredményei egyértelmű összefüggést mutattak ki a kapcsolati erőszak dokumentált esetei és az önkárosítás megnövekedett valószínűsége között. A vizsgálati időszakban a kapcsolati erőszakot átélt személyek közel negyede tanúsított önsértő magatartást.50

Fontos továbbá az öngyilkosság és az önkárosítás közvetlen veszélyére fókuszáló dokumentáció biztosítása, valamint az érintett szakemberek közötti hatékony kommunikáció megkönnyítése.

Példa: Suicide Risk Screening Tool (asQ) – Öngyilkossági kockázatot szűrő eszköz: www.nimh.nih.gov/sites/default/files/documents/research/research-conducted-at-nimh/asq-toolkit-materials/asq-tool/screening_tool_asq_nimh_toolkit_1.pdf

Azokban az esetekben, amikor fennáll az önkárosítás vagy az öngyilkosság közvetlen veszélye, alapvető fontosságú, hogy az érintettet ne hagyjuk egyedül, különösen akkor, ha…

  • – … az áldozatnak jelenleg öngyilkossági gondolatai vagy tervei vannak, vagy öngyilkosságot tervez, vagy kárt akar tenni magában, vagy
  • – … az elmúlt hónapban már foglalkoztatták önkárosító gondolatok, vagy az elmúlt egy évben már előfordult önkárosítás, és az áldozat most rendkívül izgatottnak, erőszakosnak, kétségbeesettnek tűnik vagy vonakodik kommunikálni.

Az ilyen esetekben az áldozatot azonnal pszichiátriai intézetbe kell küldeni és a szállításhoz mentőt kell hívni. Az együttműködés hiánya esetén kérjen azonnali pszichiátriai konzultációt, vagy vonja be a rendőrséget. A titoktartás megszegése ebben az esetben nem jogi kérdés, az akut önveszélyeztetés bejelentése ugyanis kötelező.

3. Nemmel (és társadalmi nemmel) összefüggő szempontok a kockázatelemzésben51

Marek Studzinski / Unsplash

A kockázatelemzések többsége nem veszi kifejezetten figyelembe a nemeket/társadalmi nemekkel összefüggő szempontokat.

Gyakran előfordul, hogy ezek az eszközök nem tartalmaznak mindkét nemre vonatkozó kérdéseket az ellenőrző listákban. Következésképpen, ha a szakembereknek nemi előítéleteik vannak, akkor előfordulhat, hogy nem vesznek tudomást a férfiakról mint a kapcsolati erőszak áldozatairól.

A saját és a másik (társadalmi és biológiai) nemével összefüggő felfogások és feltételezések fontosak a kockázatelemzés szempontjából. Például egy női egészségügyi szakember megítélését befolyásolhatja a neme (az, hogy ő nő), a társadalmi neme (pl. hogyan látja saját női szerepét) és a saját gondolkodásmódja és elvárásai (pl. egy nő is lehet nagyon agresszív). Ez hatással lehet arra, hogyan beszél más nőkkel és férfiakkal (pl. erőteljes hang, szemkontaktus tartása). Ez befolyásolhatja azt is, hogyan értékeli a kockázatot, a lényegesnek tekintett szempontokat (pl. ki kezdeményezte az incidenst), és hogyan látja az áldozatot magát (milyen jelek, jelzések a legfontosabbak számára, pl. külső megjelenés). Ezenkívül azt is befolyásolja, hogy az áldozat és partnere (férfi vagy nő) hogyan látják őt. Egy nőnemű szakembert kevésbé érezhet fenyegetőnek egy női áldozat, így szívesebben oszthat meg vele információkat.

Továbbá azzal is számolni kell, hogy elfogult kommunikáció alakulhat ki, ha a szakemberek a nőket védelemre szoruló „gyengébbik nem”-nek tekintik. Ez a felfogás azzal a veszéllyel jár, hogy az áldozatot újra áldozattá teszik, például azáltal, hogy lekicsinylő szavakat használnak a kommunikációban vagy nem tekintik őket önálló személynek. Ez oda vezethet, hogy az áldozatok nem osztják meg másokkal a kockázatelemzés szempontjából lényeges információkat, mivel úgy érzik, hogy nem veszik őket komolyan. Egy másik lehetőséggel is számolni kell: a szakember esetleg nem veszi komolyan a férfi áldozatok panaszait, és elbagatellizálja a történteket, mivel az ő szemében szinte elképzelhetetlen, hogy férfiak is válhatnak kapcsolati erőszak áldozatává. Így a szakemberek esetleg nem avatkoznak be a férfi elleni erőszak megszüntetése érdekében, ami az eszkalációhoz vezethet.

Egy másik forgatókönyv szerint a szakember nem kérdezheti meg a férfi áldozattól, hogy anyagilag függ-e a feleségétől, mert az adott szociokulturális környezetben feltételezik, hogy a férfiak a családfenntartók, és több pénzt keresnek, mint a nők. Ezért aztán előfordulhat, hogy a szakemberek nem tudják, hogy a férfi áldozat anyagilag kiszolgáltatott a feleségének. Emiatt ez a körülmény nem jelenik meg az áldozat kockázatelemzésében.

Fenti okok miatt a nemek és a nemi szempontok beépítése a kockázatelemzési eszközökbe elengedhetetlenül fontos. A szakembereknek fontos tisztába lenni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályi és etikai követelményekkel, emellett érdemes átgondolni saját viselkedésüket és döntéseiket annak érdekében, hogy a kockázatelemzés eredményeit esetlegesen befolyásoló előítéleteiket tisztán lássák. Még ha a nemekkel (és társadalmi nemekkel) kapcsolatos szempontok szerepelnek is az értékelésekben, a szakembereket akkor is ki kell képezni arra, hogy azokat valóban figyelembe vegyék munkájuk során. Ezzel biztosítva, hogy a kockázatelemzéshez kapcsolódó kérdéseket megfelelő formában tegyék fel és értelmezzék. A témakörrel kapcsolatos további információ a 8. modulban található.

4. A biztonsági terv

Az egyéni körülményektől függően egy biztonsági terv elkészítésekor többféle megközelítési mód is alkalmazható. A tervnek foglalkoznia kell a közvetlen biztonsági kockázatokkal, és rugalmasan alkalmazkodnia kell a körülmények megváltozásához. Bár az áldozat nem képes kontrollálni partnere bántalmazó magatartását, de lépéseket hozhat saját maga és gyermekei védelme érdekében.

A biztonsági terv olyan személyre szabott és gyakorlatias stratégia, amely meghatározza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket az áldozat megtehet saját védelmének erősítése és a sérülés kockázatának minimalizálása érdekében. Az erőszakot elszenvedett áldozatok közül sokan aggódnak a biztonságuk miatt. Más áldozatok esetleg nem is gondolják, hogy szükségük lehet biztonsági tervre, mert nem számítanak arra, hogy az erőszak megismétlődhet. Szükséges elmagyarázni nekik, hogy a kapcsolati erőszak valószínűleg nem szűnik meg magától: a bántalmazás általában folytatódhat, idővel akár eszkalálódhat és gyakoribbá válhat.52

Amikor biztonsági tervet készítünk egy erőszakot átélt személlyel, fontos, hogy a folyamatot meghallgatással kezdjük: először hallgassuk végig és tegyünk fel neki kérdéseket az eddig történtekről. Derítsük ki, mit tesz vagy tett már az áldozat a korábbiakban biztonsága érdekében, és ennek alapján segítsünk neki átgondolni, hogyan erősíthető meg a biztonsága.53

A biztonságot veszélyeztető tényezők felmérése egy hosszabb folyamat – nem csupán egy egyszeri beszélgetés. Azzal segíthetünk az érintetteknek, ha minden egyes találkozáskor (és akkor, amikor változás áll be az élethelyzetükben) átbeszéljük velük a szükségleteiket és helyzetüket, feltárjuk a lehetőségeiket és az erőforrásaikat. Beszéljük meg velük azt is, hogy (amennyiben már elmenekültek otthonukból) biztonságos-e számukra a hazatérés.

Minden elkészült tervet dokumentálni kell a későbbi visszakereshetőség érdekében! Az ezekről készült másolatokat lehetőség szerint át kell adni az áldozatnak. Ugyanakkor tudatosítani kell benne, hogy fennáll annak a veszélye: ha elkövető megtalálja ezeket a dokumentumot, az az erőszak eszkalálódásához vezethet.

5. A biztonsági intézkedések és a kockázatelemzés kommunikálása

A kockázatelemzés elején beszélgessünk el az áldozattal négyszemközt, mérjük fel az aggályait, félelmeit. Az áldozatokkal folytatott kommunikációról további információk találhatók a 3. modulban.

Az erőszak közvetlen kockázatának felmérésére szolgáló kérdések54 55

  • Biztonságban hazamehet?
  • Mitől fél, mi történhet?
  • Mivel fenyegetőzött az elkövető?
  • Mi a helyzet a gyerekekkel szembeni fenyegetésekkel?
  • Gyakoribbá vált a fizikai erőszak vagy rosszabbodott a helyzet az elmúlt 6 hónapban?
  • Volt-e fegyvere a bántalmazónak, és használt-e valaha fegyvert, vagy fenyegette-e fegyverrel Önt vagy más családtagokat?
  • Megpróbálta valaha megfojtani Önt?
  • Úgy gondolja, hogy akár képes lenne megölni Önt?
  • Megütötte Önt akkor, amikor terhes volt?
  • Erőszakosan és folyamatosan féltékenykedik az elkövető?
  • Fenyegetőzött az elkövető öngyilkossággal? (nőgyilkosság kockázata!)

Azok az áldozatok, akik a kérdések közül legalább háromra igennel válaszolnak, különösen nagy közvetlen veszélynek lehetnek kitéve.

Biztonsági terv készítése56

Még egy olyan áldozat számára is hasznos lehet egy biztonsági terv, aki nincs közvetlenül komoly veszélyben. Ha van egy terv, akkor az érintettek jobban meg tudnak birkózni egy olyan helyzettel, amikor hirtelen erőszakkal szembesülnek. Az alábbi elemek a biztonsági terv részeit képezik, emellett olyan kérdéseket is tartalmaznak, amelyek segíthetnek a terv kidolgozásában.

Biztonságos hely„Ha sürgősen el kell hagynia az otthonát, akkor hova tudni menni?”
A gyermekeket érintő tervezés„Egyedül menne el, vagy magával vinné a gyermekeit is?”
Közlekedés/utazás“Hogyan fog/nak eljutni oda?”
Tárgyak, amiket magával vinne„Szükség van arra, hogy bármilyen iratot, kulcsot, pénzt, ruhát vagy más dolgot magával vigyen, amikor elmegy? Mi az, ami elengedhetetlenül fontos?”
Pénzügyek„Hozzá tud férni pénzhez, ha el kell mennie? Hol tartja a pénzét? Hozzá tud jutni vészhelyzetben is?”
Támogatás a közelben lévők részéről„Van-e olyan szomszédja, akinek elmesélheti, hogy erőszak történt, és aki hívhatja a rendőrséget vagy segíthet önnek, ha erőszakra utaló zajokat hall az otthonából?”

Legyünk reálisak: a legtöbbet akkor tehetjük, ha 1) megbeszéljük az áldozattal, hogy mire van szüksége, 2) tájékoztatjuk őt a különböző támogatási lehetőségekről, és 3) segítjük őt abban, hogy segítséget kapjon (amennyiben ezt igényli). Az első találkozás során általában nem lehetséges minden egyes problémát kezelni. Tudassa az áldozattal: szívesen találkozik vele azért, hogy akár más témákat is átbeszéljenek közösen!

Ne várja el, hogy az áldozat azonnal döntést hozzon! Frusztráló lehet, ha Ön úgy látja: az áldozat nem fog lépéseket tenni a helyzetének megváltoztatása érdekében. Azonban időre van szüksége az áldozatnak ahhoz, hogy olyan döntést hozzon, amit saját maga helyesnek tart. Mindig tartsa tiszteletben a másik személy kívánságait és döntéseit!

Beszéljék meg, hogyan lehet biztonságosabb a helyzet, ha otthon marad az áldozat!57

Ha az áldozat nehezen tudja elkerülni az elkövetővel való kommunikáció eszkalálódását, célszerű azt javasolni: a beszélgetésre olyan helyszínen kerüljön sor, ahonnan szükség esetén könnyű az elmenekülés és ahol nincsenek hozzáférhető fegyverek. Segítsük az áldozatot abban, hogy megtervezze a biztonságos helyre való menekülését. Mindez döntő fontosságú lehet az (áldozatot vagy esetleg gyermekeket érintő) erőszak csökkentése szempontjából.

Az áldozat ne kerüljön veszélybe!58

A biztonság megteremtése érdekében az erőszakkal összefüggő aggályokat mindig csak négyszemközt beszéljük meg az áldozattal, biztosítva azt, hogy senki se hallja meg ezeket a beszélgetéseket. Ne beszéljünk erről a témáról, ha a partner, a családtagok vagy az áldozatot elkísérő személyek (akár barátok) hallótávolságon belül vannak. Teremtsük meg a lehetőséget a négyszemközti beszélgetésekre, például úgy, hogy az áldozatot elkísérő személyt elküldjük valamilyen megbízással vagy feladattal. Ha gyermekek is jelen vannak, kérjük meg valamelyik kollégánkat, hogy felügyelje őket a beszélgetés ideje alatt!

Tartsuk titokban az ügyhöz kapcsolódó dokumentációt, és tároljuk azt biztonságos helyen! Beszéljük meg az áldozattal, hogy mivel fogja indokolni az elkövetőnek a távollétét. Amennyiben szükséges, tervezzék meg azt is, hogy milyen dokumentumokat szükséges összegyűjtenie (például azokat, amiket a későbbiekben a rendőrségnek érdemes átadni).

Ez a videó átfogóan mutatja be a kockázatkezelést, beleértve a biztonsági tervet is. Ismerteti azt is, hogyan kell vezetni egy együttműködésen alapuló esetmegbeszélést, és miként kell a kockázatkezelés középpontjába állítani az áldozatot.

Feladatok reflexióhoz

(1) Sorolja fel a videóban bemutatott legfontosabb kockázatkezelési stratégiákat és biztonságtervezési technikákat!
(2) Vizsgálja meg: hogyan hangsúlyozza a videó az áldozat központba állítását a kockázatkezelés megtervezése során.
(3) Gondolkodjon el azon, hogy mennyire fontos az áldozatok felhatalmazása és bevonása a döntéshozatalba.
(4) Gondolja át a hatékony kockázatkezelés és biztonságtervezés lehetséges kihívásait vagy akadályait!

A saját szükségleteidről való gondoskodá59

Ismerje fel, hogy az ön szükségletei is kiemelten fontosak. Az erőszakról folytatott beszélgetés erős reakciókat vagy érzelmeket válthat ki egy hallgatóból, különösen akkor, ha a múltban ő maga is elszenvedett erőszakot, vagy ha jelenleg is bántalmazás áldozata. Ismerje fel és értse meg az ezzel kapcsolatos érzelmeit, és használja fel ezeket az önreflexió lehetőségeként! Keressen a saját szükségleteire választ adó és érzelmi jóllétét biztosító segítséget. További információ található ezzel kapcsolatban a 9. modulban az “Öngondoskodás” címszó alatt.

6. A jól működő kockázatelemzési szempontjai

Egy jól működő kockázatelemzés olyan eszköz lehet, amely segít a szakembereknek azonosítani a magas kockázatú eseteket, és lehetőséget ad arra, hogy az áldozatokat még kellő időben továbbirányítsák a támogató szolgáltatásokhoz. A kockázatelemzési eszköznek fel kell hívnia a figyelmet arra a tényre, hogy bizonyos viselkedési formák bántalmazásnak minősülnek, a bántalmazás pedig helytelen.

A kapcsolati erőszak kockázatának felmérése fontos feladata a szakembereknek, mivel annak segítségével el lehet kerülni az erőszak ismétlődését. Számos olyan eszköz létezik, amely a kapcsolati erőszak kockázatelemzését teszi lehetővé. Ezek mindegyike figyelembe veszi az áldozattá válás lehetséges kockázati tényezőit és ezekre vonatkozóan tesz fel kérdéseket.

Kockázatelemzéskor cél, hogy átfogó képet tudjunk alkotni az adott helyzetről. Ez magában foglalja az elkövetőre és az áldozatra vonatkozó információkat, valamint az erőszakos cselekmények előzményeit. Emiatt a jól működő kockázatelemzés több szakmacsoport és szervezet bevonásával zajlik. Fontos, hogy komolyan vegyük az áldozat félelmeit, hiszen az a fokozott kockázat jelzője lehet.

Függetlenül attól, hogy mennyire jó egy kockázatelemzési eszköz, hatékonysága valójában attól függ, hogy hogyan használják, és mennyire képes jól kapcsolódni a kockázatelemzés folyamatához. Érdemes megemlíteni: a kockázatelemzési eszközöket esetenként az erőforrások és a költségek csökkentésének indokaként használják fel.

Az alábbiakban különböző, már használatban lévő eszközöket mutatunk be.

Danger Assessment (DA) – Veszélyfelmérés

A Danger Assessment (“veszélyfelmérés”) egy olyan eszköz, amely segít megállapítani, hogy milyen mértékben fenyeget egy bántalmazott nőt az a veszély, hogy partnere kioltja az életét.

Maga az eszköz két részből áll: egy naptárból és egy 20 tételből álló pontozási eszközből. A naptár segít felmérni a bántalmazás súlyosságát és gyakoriságát az elmúlt évben. A naptári részt oly módon alakították ki, hogy fokozza a nő tudatosságát, miközben csökkenti a bántalmazás tagadását és minimalizálását, különösen azért, mert a naptár használata elősegíti a pontosabb visszaemlékezést.60 61

20 tételből álló eszköz súlyozott rendszert használ az igen/nem válaszok pontozására a párkapcsolati gyilkosságokkal összefüggő kockázati tényezőkre adott válaszok esetében. A kockázati tényezők közé tartozik a korábbi halálos fenyegetés, a partner foglalkoztatási helyzete és a partner fegyverhez való hozzáférése.

Az eszköz jelenleg angol, spanyol, kanadai francia és brazil portugál nyelven áll rendelkezésre: www.dangerassessment.org/DATools.aspx

Egy rövid, négy tételből álló változatot dolgoztak ki Lethality Assessment (“Halálozással kapcsolatos értékelés”) címmel a kapcsolati erőszakkal összefüggő hívásokra reagáló bűnüldöző szervek munkatársai számára. A magas kockázatú nőket ezt követően a Veszélyfelmérésre (Danger Assessment) kiképzett egészségügyi dolgozókhoz, védőnőkhöz irányítják.

Idekattintva több információt is találunk a Lethality Assessmentről (“Halálozással kapcsolatos értékelés”):

www.dangerassessment.org/inTheField.aspx?pageID=Law%20Enforcement

www.dangerassessment.org/About.aspx

Domestic Violence Risk Appraisal Guide (DVRAG)

A Domestic Violence Risk Appraisal Guide (DVRAG), azaz a kapcsolati erőszak kockázatfelmérési útmutatója ugyanazokat a tételeket tartalmazza, mint az Ontario Domestic Assault Risk Assessment (ODARA), de tartalmazza a pszichopátia ellenőrző lista (PCL-R) megállapításait is. A DVRAG egy 14 tételből álló eszköz, amely felméri a férfiak által a női partnerrel szemben elkövetett párkapcsolati erőszak valószínűségét,62 és azt, hogy ez a kockázat hogyan viszonyul más bántalmazók esetégben mért kockázathoz. Ezek az eszközök a bűncselekmény megismétlődését és számát, valamint az okozott sérülések súlyosságát is előre jelezhetik. Az eszköz tartalmaz utasításokat az ODARA bármilyen környezetben történő pontozására és értelmezésére vonatkozóan is. A DVRAG-ot olyan igazságügyi klinikusok és büntetőjogi tisztviselők számára alakították ki, akik hozzáférhetnek speciális információkhoz.

www.rma.scot/wp-content/uploads/2019/09/RATED_DVRAG_August-2019_Hyperlink-Version.pdf

www.books.google.co.uk/books?id=p1JoYbAAN7QC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

DASH Risk Assessment – DASH kockázatelemzés

A DASH a kapcsolati erőszak, zaklatás és „becsület nevében elkövetett” erőszak angol megfelelőinek rövidítése. A kockázatelemzési eszköz 47 családon belüli gyilkosság dokumentálása és a DASH kockázati modell kidolgozásához szükséges legfontosabb kockázati változók katalogizálása eredményeként született meg. A DASH-ellenőrzési listát Skóciában számos szervezet, köztük a rendőrség is használja. A DASH kockázatellenőrzési lista elvileg egy következetes, módszeres és egyszerű eszköz a kapcsolati erőszak felnőtt áldozataival foglalkozó szakemberek számára. Segítségükre van abban, hogy azonosítsák azokat, akiknél magas a bántalmazás és sérülés kockázata, és akiknek az esetét tárgyalni kell az úgynevezett MARAC-találkozókon a kockázat kezelése érdekében.

A MARAC (multi-agency risk assessment conference, azaz több szervezetet érintő kockázatelemzési konferencia) egy rendszeres találkozó, ahol megvitatják, hogyan lehet segíteni a gyilkosság vagy súlyos sérülés veszélyének kitett áldozatoknak. A résztvevők a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szakemberek, a rendőrség, a gyermekjóléti szolgálat, az egészségügyi és más érintett szervezetek képviselői. Beszélgetés folytatnak az áldozatról, a családról és az elkövetőről, és megosztják egymással az adott esettel kapcsolatos információikat. A találkozón elhangzottakat a résztvevők bizalmasan kezelik. A résztvevők közösen készítenek cselekvési tervet minden egyes áldozat számára.

Források a MARAC-ülésekhez

Keressünk egy MARAC-ot

GYIK a Dash kockázati ellenőrzési listájáról

További források a kockázat áldozata arcának azonosításához

BIG 26

Az USA-beli Duluthban (Minnesota) működő Domestic Abuse Intervention Program (“Családon belüli erőszak beavatkozási program”, röviden DAIP) 26 kérdést dolgozott ki az elkövető veszélyességének a felmérésére. A modell hangsúlyozza a szervezetek közötti együttműködés és a bántalmazásra adott összehangolt közösségi válasz, az áldozatok biztonságának és az elkövetők elszámoltathatóságának fontosságát. További részletekért lásd: www.theduluthmodel.org/.

DyRiAS Intimate Partner

A DyRiAS a Dynamic Risk Assessment Systems (dinamikus kockázatértékelő rendszerek) rövidítése. A DyRiAS Intimate Partner 2012 januárja óta működik Németországban, Ausztriában és Svájcban. Az eszköz egyrészt a párkapcsolati partnerrel szembeni súlyos erőszakos cselekmények elkövetésének kockázatát méri. Ezenkívül egy külön skála segít azonosítani az enyhe és közepes fokú fizikai erőszak kockázatát. A DyRiAS-Intimate Partner kizárólag a heteroszexuális kapcsolatokban elkövetett erőszakot rögzíti, a férfi (korábbi) partnerrel kezdve. A jelenlegi vagy korábbi párkapcsolat időtartama lényegtelen; a rövidtől a hosszú távúig terjedhet. A DyRiAS Intimate Partner összesen 39 tételből áll.

A DyRiAS Intimate Partnerrel kapcsolatos további információt talál itt.

A különböző kockázatelemzési eszközök összehasonlító táblázata letölthető innen:

Comparative Analysis Table – Risk Assessment Tools (“Összehasonlító táblázat – Kockázatelemzési eszközök”) Download

Kockázatelemzési eszközök alkalmazása a rendőri szerveknél Európában

Kockázatelemzési eljárások és a reagálás különböző stratégiái

A kapcsolati erőszakkal összefüggő kockázatelemzési protokollok módszertani hátterüket tekintve lényeges eltéréseket mutatnak az európai országokban – akár egyénileg és helyben kerültek kialakításra, akár kutatók dolgozták ki őket, akár szabványosított, országos szintű vagy nemzetközileg használt eszközökről van szó. Az IMPRODOVA projektben részt vevő országok egyharmada nem alkalmaz semmiféle formális kockázatelemzési protokollt. Néhány olyan országban, ahol szabványosított eszközöket használnak, mint például Ausztria (Vorarlberg) és Magyarország egyes régióiban, a kockázatelemzési eszközök meglehetősen statikusak. Ez azt jelenti, hogy a kockázatot csak az eljárás egy bizonyos szakaszában vizsgálják és értékelik, ami egyfajta korlátját is adja az eljárásnak. Finnországban, Portugáliában és Skóciában, valamint Berlinben (Németország) azonban dinamikus kockázatelemzést alkalmaznak, és folyamatosan feldolgozzák a beérkező új információkat és fejleményeket.

Részletes országspecifikus információk

Ausztria

Ausztriában a Belügyminisztérium egy kísérleti projekt keretében kifejlesztett egy kockázatelemzési eszközt, amelynek „SALFAG” a neve. Kötelező használatát 2013 és 2014 között kísérleti jelleggel elsősorban Vorarlberg tartományra korlátozták. Azóta ezen a helyszínen diszkrecionális módon használják. Az eszközt elsősorban az ügyészek számára tervezték, ezért az nem is igazodik kifejezetten a rendőrség igényeihez. A gyakorlatban jellemzően azt követően használják, hogy a rendőr már elhagyta a kapcsolati erőszak helyszínét. A helyszínen megvalósítható gyakorlati alkalmazhatóság nehézségei és az eljárás fejlesztési lehetőségének hiánya miatt csak ritkán alkalmazzák az eszközt. További hiányosságnak tekinthető, hogy az eszköz nem minden helyzetben alkalmas arra, hogy iránymutató legyen a döntéshozatalhoz (különösen a vádemelés vagy a távoltartásról szóló döntés során).

Németország

Amennyiben felmerül a gyanú, hogy sor kerülhet kapcsolati erőszakra, Berlinben kötelező besorolni az adott esetet a veszélyeztetettség mértéke alapján. Ez a kockázatelemzés figyelembe veszi az érintett felekkel összefüggő valamennyi releváns információt és a rendőrök összes, relevánsnak minősített megfigyelését; azaz kifejezetten épít a rendőrség szakértelmére. Az erőszakos cselekmény végleges besorolása egy nyolcpontos skálán történik, amely bármikor frissíthető, aktualizálható. Az üggyel kapcsolatos információkat is folyamatosan rögzítik. Münsterben (Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartomány), Hannoverben (Alsó-Szászország szövetségi tartomány), Mannheimben és Freiburgban (Baden-Württemberg szövetségi tartomány) nincsenek szabványosított eszközök a kockázat mérésére/jelzésére. Mivel a kockázatelemzés szerves része a kapcsolati erőszakhoz köthető esetek kezelésének, a rendőrök a dokumentációs eljárás során végzik el a kockázatelemzést, anélkül, hogy erre külön, szabványosított iránymutatások vagy kritériumrendszerek vonatkoznának.

Finnország

Finnországban a bűnügyi nyomozóegységek diszkrecionálisan használnak kockázatelemzési eszközöket. A reagáló műveleti egységek (járőrök, akik a helyszínen foglalkoznak a kapcsolati erőszak eseteivel) nem használnak formális, szabványosított kockázatelemzést; maga a rendőrség azonban egyes helyszíneken alkalmaz kockázatelemzési eszközöket. Az egyik helyszínen például a MARAC-ot használják, amely egy olyan dinamikus kockázatelemzési eljárás, amely különböző szervezetek együttműködésére épít. A MARAC alkalmazása esetén rendszeresen figyelemmel kísérik az áldozat aktuális helyzetét. A MARAC-kal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a párkapcsolati erőszakra összpontosít, és kizárja az erőszak minden más formáját. Ezért ez a kockázatelemzése nem terjed ki a családon belüli és egyéb személyes kapcsolatokban elkövetett erőszakos cselekmények jelentős részére. Egy másik helyszínen a súlyos és célzott erőszak (pl. tömeges lövöldözés) szűrésére és előrejelzésére a Nemzeti Nyomozó Iroda által kifejlesztett módosított eszközt használják, amelyet olykor a kapcsolati erőszakos esetek kivizsgálásakor is alkalmaznak. Ez az eszköz egy ellenőrző listára épül, és olyan kockázati tényezőket vesz figyelembe, mint például az élethelyzetben bekövetkezett változások, a korábbról ismert erőszakos viselkedés, az, hogy a gyanúsított mennyire kitartóan próbált közeledni egy célszemélyhez, megrongálta-e az áldozat bármely tulajdonát, illetve tett-e valamilyen lépést kifejezetten az erőszakos cselekmények előkészítése vagy az áldozat bántalmazása céljából.

Portugália

Portugáliában létezik egy, a családon belül erőszakkal összefüggő kockázatelemzési ellenőrző lista, amelyet a Belügyminisztérium által vezetett projekt részeként alkottak meg. Ez többféle kockázatelemzési eszköz, köztük a DASH leggyakoribb elemeinek felülvizsgálatán és alkalmazásán alapszik. A végrehajtási folyamat megbízhatósági teszteket, kísérleti alkalmazásokat és egy kísérleti tesztelési szakaszt is magában foglalt. 2013-as bevezetése óta az eszköz használata kötelező jellegű.

Skócia

Skóciában a rendőrség kötelező jelleggel használja a DAQ kérdőívet. Ez egy szabványosított kockázatelemzési eszköz, amely a DASH RIC 24 kérdésére épül (amit három további, a gyermekekre és eltartottakra vonatkozó kérdéssel egészítettek ki, így összesen 27 kérdésből áll).

Franciaország

Franciaországban létezik egy általános kockázatelemzési eljárás, amelyet minden bűncselekményre alkalmaznak (nem csak a kapcsolati erőszakos esetekre) az “áldozat szükségleteinek személyre szabott értékelése” hivatkozással.

Ezt az eljárást a büntető törvénykönyv írja elő. Ennek lényege, hogy a bűnüldözés nemcsak a gyanúsítottak azonosítására és letartóztatására fordít figyelmet, hanem az áldozatok védelmére és kíséretére is. Miután a büntetőfeljelentést továbbították az ügyészségnek, az ügyész dönthet úgy, hogy még alaposabban megvizsgálja az áldozat helyzetét, ehhez igénybe véve egy (az Igazságügyi Minisztérium által finanszírozott) civil szervezetet, amely elismert szakértője a “szociális vizsgálatok” lefolytatásának (ami a kapcsolati erőszak helyzetének pszichológiai és szociális aspektusainak vizsgálatát jelenti, hangsúlyt fektetve az áldozat biztonságára). Ezenkívül a francia csendőrség és néhány rendőri egység kérdőíveket használ a kapcsolati erőszakhoz köthető kihallgatások előtt. Ezek az eszközök azonban nem kifejezetten a kockázatelemzés céljaira készültek. Ezek valójában olyan interjú-kalauzok, amelyek tartalmazzák a kockázatok felméréséhez és a védelmi intézkedések meghatározásához szükséges részleteket. Azaz azt garantálják, hogy a nyomozók ne felejtsék el feltenni a fontos kérdéseket a kapcsolati erőszak áldozatának meghallgatása során. A kapcsolati erőszakkal összefüggő kihallgatás előtt használt kérdőívek részei az ügyviteli szoftvereknek, alkalmazásuk a csendőrségnél kötelező jellegű, a rendőrségnél pedig diszkrecionális.

Szlovénia

Szlovéniában a rendőrség egy multidiszciplináris csoport tagja, amelyet a Szociális Munka Központja irányít. Ez a szervezet saját kockázatelemzési eszközzel rendelkezik, és továbbítja a rendőrségnek az általa végzett kockázatelemzések eredményeit.

Magyarország

Magyarországon a távoltartási végzés elrendeléséhez kapcsolódóan létezik egy félig hivatalos kockázatelemzési eljárás. Az ideiglenes (72 órás) távoltartási végzés elrendelésével megbízott rendőr (ez lehet járőr vagy nyomozótiszt) egy ellenőrző listát vezet olyan szempontok alapján, mint az erőszak rendszeresség, az eset időpontja, az okozott fizikai sérülések, az elkövető lakóhelye, az áldozat érzelmi állapota, a rendőrség által korábban hozott intézkedések stb.

Hiányosságok
Ausztria

A rendőrök számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a kockázatelemzési eszköz alkalmazása nem épül be az érintett szakemberek rutinszerű ismereteibe és gyakorlatába. Ezenkívül maga az alkalmazás időigényes. További hiányosságként említették a kockázatelemzés időzítését: mivel a távoltartási végzésről szóló határozatot követően töltik ki, nem nyújt iránymutatást a rendőri intézkedésekhez; így a járőrök nem tartják hasznosnak, és inkább csak olyan “formaságnak” minősítik, amelyet kötelező használniuk: azaz nem látják a kockázatelemzés valódi eszközét benne. Ezenkívül az eredmények validálása hiányosnak tűnik a nemzetközi bevált gyakorlatokhoz képest. Továbbá az eszköz nem tartalmazza a szakemberek álláspontját az adott esetről.

Finnország

A visszajelzések szerint a kockázatelemzési eszközt nem használják rendszeresen és módszeresen az érintett szakemberek. További problémának tekinthető, hogy a MARAC-módszer alkalmazásakor a rendőrség részvétele nem kötelező; ha nincs jelen rendőr a MARAC találkozón, a csoport akkor is összeül és elvégzi a kockázatelemzést (a rendőrség bevonása nélkül).

Franciaország

A kockázatelemzést és a védelmi intézkedések kiválasztását az ügyész végzi, míg a megfelelő döntés meghozatalához szükséges információkat a rendőrség gyűjti össze. Ennek következtében a nyomozók és az ügyészek közötti információcsere során felmerülő hibák, torzulások vagy félreértések befolyásolhatják az áldozat biztonságát.

Németország

Németország azon régióiban, ahol nem használnak speciális kockázatelemzési eszközöket, az IMPRODOVA kutatás eredményei szerint a rendőrség nem hiányolja a kockázatelemzési eljárást. Ezek az egységek elégedettek azzal, hogy a kockázat felméréséhez nem szükséges semmiféle indikátorokból/mérésekből álló ellenőrző listát használniuk. Berlinben azonban, ahol alkalmaznak hivatalos kockázatelemzést, a rendőrök úgy látják, hogy komoly haszna van a strukturált eljárásnak.

Portugália

Az IMPRODOVA program keretében megvalósított kutatás portugáliai résztvevői nagyon hasznosnak tartották a kockázatelemzési ellenőrző listát a 2013 előtti helyzethez képest (amely időszakot még az erős szubjektivitás és a kockázatelemzés egységes megközelítésének hiánya jellemzett). Egyetlen jelenlegi hiányosságként azt említették, hogy a kockázatelemzési eszköz az aktuális helyzethez igazodik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kapcsolati erőszakhoz köthető esetet csak egyfajta pillanatfelvételként rögzíti, ami korlátozza az eszköz érvényességét.

Skócia

A DAQ használatával összefüggésben néhány rendőr megemlítette, hogy a kapott válaszok számos tényezőtől függnek, beleértve a 1) kérdező rendőr bizonyos sajátosságait (nem, életkor, hozzáállás), 2) a kérdések időzítését az incidens megtörténtéhez képest, valamint 3) az áldozat hajlandóságát a folyamatban való részvételre (egyesek ugyanis túlságosan félnek attól, hogy nyilvánosságra kerülnek a történtek). A DAQ hasznos és értékes eszköznek tekinthető, de csak más forrásokból származó információkra támaszkodva és a szakemberek korábbi kockázatelemzéshez köthető tapasztalatira építve lehet jól használni.

Javasolt fejlesztések

Az IMPRODOVA program keretében a kockázatelemzési eljárások lehetséges fejlesztésére vonatkozó kérdéseket is feltettek a kutatók. A részt vevő országok többségében, például Franciaországban, Németországban, Finnországban, Szlovéniában és Magyarországon a rendőrök nem javasoltak olyan konkrét szempontokat, amelyeket a fejlesztés során figyelembe kellene venni. Meglepő módon azokban az országokban, ahol nincsenek hivatalos kockázatelemzési protokollok, a rendőrök általában nem jelezték, hogy szükségük lenne ilyen eszközökre. Skóciában a rendőrök kiemelték a belső és külső (további szervezetek) visszajelzésének hiányát; azaz a rendőröknek nem volt információja arról, hogy a DAQ kockázatelemzési jelentés benyújtását követően mi történik az adott üggyel. A visszajelzések szerint ezen a területen fejlesztésre lenne szükség. Portugáliában a válaszadók nem tettek konkrét fejlesztési javaslatokat. A kutatásba bevontak azonban arra a következtetésre jutottak, hogy az emberölések jelenlegi magas száma miatt szükség van a kockázatelemzési eszköz fejlesztésére. Azt is megemlítették, hogy a kockázatelemzési eszközt nem frissítették annak 2013-ban történt bevezetése óta. Ausztriában az interjúk eredménye szerint hasznosnak tartanák egy multidiszciplináris válságstáb létrehozását: ennek a csoportnak meg kellene osztania a kockázatelemzési eljárás és a távoltartási végzés meghozatalának felelősségét. Az eljárás további fejlesztését segítené elő, ha a távoltartási végzéseket a kockázatelemzési eljárás után adnák ki, és ha az figyelembe venné a kockázatelemzés eredményeit. Jelenleg a távoltartási végzések kiadásának gyorsasága nem teszi lehetővé, hogy minden esetben egy alaposan kidolgozott kockázatelemzési eljárást folytassanak le.

További információk a különböző európai országok kockázatelemzési eljárásairól:

IMPRODOVA D2.3: Risk Assessment Tools and Case Documentation of Frontline Responder (“Kockázatelemzési eszközök és az első vonalbeli válaszadók esetdokumentációja”)Download
Esettanulmány: A kapcsolati erőszak idővel egyre súlyosbodik

2016 tavasza

A családban élő férj, feleség és két kisgyermek saját lakásban él, amikor a férj (a továbbiakban F. úr) munkanélkülivé válik. Felesége (a továbbiakban F. asszony) ezért több munkát vállal adminisztrátorként; otthonról dolgozik. Ennek köszönhetően továbbra is képesek fizetni a házra felvett hitel törlesztőrészleteit. F. asszony látja, mennyire szenved ettől a helyzettől a férje, és támogatja őt, amennyire csak tudja.

2016 augusztusa

Az F. házaspár között időközben nagyon feszültté vált a viszony. Mivel a gyerekek napközben a bölcsődében vannak, F. úr gátlástalanul kitölti a feleségén a csalódottságát és a dühét az álláspályázatai elutasítása és az ezzel összefüggő anyagi problémák miatt. Ilyenkor kritizálja és megalázza az asszonyt.

F. asszony annyira szenved a férj vádaskodásai miatt, hogy arra kéri, menjenek párterápiára. Nagyon reménykedik abban, hogy azzal minden jobbra fordulhat. Úgy érzi, a férje viselkedése teljesen megváltozott, de szilárdan hiszi, hogy még visszatalálhat régi önmagához, ha sikerül újra munkába állnia.

Nagy meglepetésére F. úr hevesen reagál a javaslatára, hogy kérjenek külső segítséget, sőt, a férj arcon üti a feleségét. F. asszony kétségbeesik, de úgy gondolja, hogy ez csak egy egyszeri eset volt.

2016 októbere

A pofonok, a dulakodások most már hetente ismétlődnek. F. asszony próbálja elkerülni a szembesülést férje viselkedésével és igyekszik eltitkolni a történteket mások elől. Reméli, hogy javulni fog a helyzet, amint a férje ismét munkába áll.

2017 augusztusa

A nyári szünetben, amikor a gyerekek otthon vannak, a feszült helyzet mérséklődik valamelyest. F. asszony bizakodó, mert a férje most már dolgozik, ha csak rövid ideig is.

2017 szeptembere

F. asszony napközben fellélegezhet, mert olyankor nincs otthon a férje. Délután és este minden percet a gyerekekkel tölt, és éjszaka is többnyire velük alszik; lényegében meggyőzte magát, hogy a gyerekeknek gondot okoz az elalvás és az alvás, és legalább a férje aludja át az éjszakát.

2017 decembere

F. úr ismét munkanélküli, és egyik napról a másikra újra úgy viselkedik, mint régen: vádaskodik, megalázza és bántalmazza a feleségét.

F. asszony felfigyel egy plakátra a bölcsődében, amely arról tájékoztat, hogy létezik egy segélyvonal, ahol tanácsot kaphatnak a kapcsolati erőszak női áldozatai. A plakát ismerősnek tűnik, bizonyára már számtalanszor elment mellette. De most először érzi úgy, hogy ő is érintett lehet. A helyzetét azonban nem tartja annyira súlyosnak, hogy segítségre szoruljon.

2018 februárja

Az erőszakos esetek között egyre rövidebb idő telik el. F. asszony egyre nehezebben tud magyarázatot adni férje kiszámíthatatlan viselkedésére, egyre kevésbé tudja eltitkolni megromlott kapcsolatukat és számos sérülését a családja, baráti köre és gyermekei szociális környezete elől. Egyre inkább visszahúzódó életet él.

2019 szeptembere

Az F. család mostanra szinte teljesen elszigetelődött: társadalmi környezetük eleinte értetlenül reagált a közös programok gyakori lemondására, emellett csalódottak és ingerültek voltak a házaspár veszekedései miatt. Végül azonban a környezetükbe tartozók rezignáltan visszavonultak. Sokan a család érezhetően súlyosbodó anyagi helyzetének tulajdonították a kialakult helyzetet, és feltételezték, hogy minden rendbe jön majd, ha túllesznek ezen a nehéz időszakon.

Egyik este, egy különösen heves, erőszakba forduló veszekedés és a hálószobában történt fizikai bántalmazás után (amelyről gyanítható, hogy a gyerekek is hallhatták), F. asszony felhívja a nők elleni erőszakra szakosodott országos segélyvonalat. Segítséget jelent számára, hogy akad valaki, aki megértéssel hallgatja a beszámolóját a történtekről.

2019 októbere

F. asszony újra és újra felhívja a segélyvonalat az incidensek után. Végül azt is kéri, hogy irányítsák egy helyi tanácsadó központhoz. Eközben  egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, mert rájön, hogy a gyermekei máris többet tudnak és értenek a helyzetből, mint szeretné. Ennek ellenére F. asszony elképzelhetetlennek gondolja, hogy lépéseket tegyen a feljelentés és/vagy a különköltözés érdekében.

F. asszony egy másik, a szomszédságában élő édesanyától megtudja, hogy a rendőrség névtelenül is ad tanácsot az állampolgároknak. Sohasem volt még dolga a rendőrséggel, amelyhez nagy tisztelettel viszonyul, de nem bízik abban, hogy akad ott valaki, aki megérti a helyzetét. Ennek ellenére végül (hívószámának elrejtését követően) felhívja a körzet áldozatvédelmi felelősét. Meglepődik, hogy tárgyilagosan tájékoztatják, nem ítélik el, és nem gyakorolnak rá nyomást, hogy tegyen feljelentést. Ez felbátorítja. A rendőrségtől kapott tanács még inkább tudatosította benne azt, amit valójában már régóta tudott: ebből a helyzetből nem lesz könnyű kiutat találnia, a családi élete túlságosan megromlott ahhoz, hogy továbbra is reménykedjen a pozitív irányú változásban. F. asszony most már azzal is tisztában van, hogy egyedül sohasem lesz elég ereje szembeszállni a férjével, vagy akár kimondania, hogy különköltözik tőle.

2019 novembere

F. asszonyt egy női áldozatokat támogató szervezet szociális munkása elkíséri a rendőrségre, ahol feljelentést tesz. A szociális munkás már előzetesen tájékoztatta a rendőrséget az esetről, így olyan rendőr rögzíti a feljelentést, akit kiképeztek a kapcsolati erőszak eseteinek kezelésére, és már számos ilyen üggyel foglalkozott. A szociális munkás végig ott marad F. asszony mellett. A kihallgatás során a rendőr nagyon körültekintően és határozottan jár el. F. asszony eközben érzékeli, hogy a szociális munkás és a rendőr között bizalmi kapcsolat áll fenn. E megkönnyíti számára, hogy beszámoljon az őt ért megpróbáltatásokról. A rendőr a jelenlegi veszélyhelyzetéről és a gyermekei helyzetéről is kikérdezi őt. F. asszony nem képes felmérni a helyzetet, és fél a férjével való konfrontációtól. Tájékoztatják az áldozatokat megillető jogokról, a büntetőeljárás további menetéről és a rendőri védelem lehetőségeiről. A rendőr F. asszony tudtával tájékoztatja a gyermekvédelmi szolgálatot a kialakult helyzetről.

F. asszony veszi a bátorságot, és felhívja a bátyját a rendőrségről, akit tájékoztat a helyzetről. Testvére azonnal elhagyja a munkahelyét, érte megy, éjszakára magához veszi a nőt és a gyerekeket.

A feljelentést követően F. urat felkeresi a rendőrség, és kitiltja a közös lakásból. F. úr teljesen meglepettnek és rendkívül dühösnek tűnik a rendőrök előtt. Nem tudja elhinni, hogy kiutasítják a lakásból. Miután tájékoztatták a jogi helyzetről, a számára elérhető szálláshelyekről és a tanácsadási lehetőségekről, beleegyezik, hogy további intézkedésig távol marad feleségétől és gyermekeitől.

F. asszony a szociális munkás támogatásával él a lehetőséggel, hogy a bírósághoz forduljon távoltartási végzésért.

2019 decembere

A háromhetes rendőrségi nyomozás során F. úr élt a tanúvallomás megtagadásának jogával, és ügyvéd képviselte az érdekeit. F. asszony az ismételt kihallgatásán meggyőzően tudja bizonyítani kitettségét a hosszú ideje tartó erőszaknak. A kihallgatásra ismét elkíséri őt a szociális munkás. A gyermekek meghallgatásáról életkorukra való tekintettel lemondanak. Az orvosi titoktartás alóli felmentést követően F. asszony háziorvosától származó dokumentumok kerülnek be az eljárásba, amelyek alátámasztják a nő által elmondottakat.

A nyomozás befejezését követően a rendőrség az ügy iratait további döntéshozatal céljából megküldi a kapcsolati erőszak ügyeiben illetékes ügyészségi osztálynak.

A pár gyermekeit érintő kapcsolattartás szabályairól a bíróság dönt. A későbbi bírósági eljárás során F. urat többrendbeli testi sértés miatt elítélik, és arra kötelezik, hogy vegyen részt erőszakellenes tréningen.

IMPROVE: Tájékoztató. Kockázatelemzés és biztonsági tervDownload

Források

  1. “Risk Assessment.” Gippsland Family Violence Alliance , November 9, 2023. Accessed 31.01.2024 https://gippslandfamilyviolencealliance.com.au/risk-assessment/#what-is-risk-management ↩︎
  2. “Risk Assessment.” Gippsland Family Violence Alliance , November 9, 2023. Accessed 31.01.2024 https://gippslandfamilyviolencealliance.com.au/risk-assessment/#what-is-risk-management ↩︎
  3. “Risk Assessment.” Gippsland Family Violence Alliance , November 9, 2023. Accessed 31.01.2024 https://gippslandfamilyviolencealliance.com.au/risk-assessment/#what-is-risk-management ↩︎
  4. Gondolf, E. W. 2002, Batterer Intervention Systems: Issues, Outcomes and Recommendations, Sage Publications, Thousand Oaks, p. 171. ↩︎
  5. Gondolf, E. W. 2002, Batterer Intervention Systems: Issues, Outcomes and Recommendations, Sage Publications, Thousand Oaks, p. 167. ↩︎
  6. Roehl, J., & Guertin, K. 2000, ‘Intimate partner violence: The current use of risk assessments in sentencing offenders’, The Justice System Journal, vol. 21, no. 2, pp. 171-198. ↩︎
  7. Gondolf, E. W. 2002, Batterer Intervention Systems: Issues, Outcomes and Recommendations, Sage Publications, Thousand Oaks. ↩︎
  8. 1800 Respect, national domestic family and sexual violence counselling service, accessed: 01.02.24, https://www.1800respect.org.au/resources-and-tools/raft ↩︎
  9. Lauritsen J. L., Schaum R. J. (2004). The social ecology of violence against women. [Article]. Criminology, 42, 323–357. DOI10.1111/j.1745-9125.2004.tb00522.x ↩︎
  10. National Center for Injury Prevention and Control, Division of Violence Prevention. Risk and Protective Factors for Perpetration. Centers for Disease Control and Prevention 2021. https://www.cdc.gov/violenceprevention/intimatepartnerviolence/riskprotectivefactors.html (accessed January 31, 2024). ↩︎
  11. Campbell, J. C., Webster, D., Koziol-McLain, J., Block, C., Campbell, D., Curry, M. A., Gary, F., Glass, N. McFarlane, J., Sachs, C., Sharps, P., Ulrich, Y., Wilt, S. A., Mangello, J., Xu, X., Schollenberger, J., Frye, V. & Laughton, K., 2003, ‘Risk factors for femicide in abusive relationships: Results from a multisite case control study’, American Journal of Public Health, vol. 93, no. 7, pp. 1089-97. ↩︎
  12. National Center for Injury Prevention and Control, Division of Violence Prevention. Risk and Protective Factors for Perpetration. Centers for Disease Control and Prevention 2021. https://www.cdc.gov/violenceprevention/intimatepartnerviolence/riskprotectivefactors.html (accessed January 31, 2024). ↩︎
  13. Campbell, J. C., Webster, D., Koziol-McLain, J., Block, C., Campbell, D., Curry, M. A., Gary, F., Glass, N. McFarlane, J., Sachs, C., Sharps, P., Ulrich, Y., Wilt, S. A., Mangello, J., Xu, X., Schollenberger, J., Frye, V. & Laughton, K., 2003, ‘Risk factors for femicide in abusive relationships: Results from a multisite case control study’, American Journal of Public Health, vol. 93, no. 7, pp. 1089-97. ↩︎
  14. Campbell, J. C., Webster, D., Koziol-McLain, J., Block, C., Campbell, D., Curry, M. A., Gary, F., Glass, N. McFarlane, J., Sachs, C., Sharps, P., Ulrich, Y., Wilt, S. A., Mangello, J., Xu, X., Schollenberger, J., Frye, V. & Laughton, K., 2003, ‘Risk factors for femicide in abusive relationships: Results from a multisite case control study’, American Journal of Public Health, vol. 93, no. 7, pp. 1089-97. ↩︎
  15. National Center for Injury Prevention and Control, Division of Violence Prevention. Risk and Protective Factors for Perpetration. Centers for Disease Control and Prevention 2021. https://www.cdc.gov/violenceprevention/intimatepartnerviolence/riskprotectivefactors.html (accessed January 31, 2024). ↩︎
  16. National Center for Injury Prevention and Control, Division of Violence Prevention. Risk and Protective Factors for Perpetration. Centers for Disease Control and Prevention 2021. https://www.cdc.gov/violenceprevention/intimatepartnerviolence/riskprotectivefactors.html (accessed January 31, 2024). ↩︎
  17. Davies, J., Lyon, E. & Monti-Catania, D. 1998, Safety Planning with Battered Women: Complex Lives/Difficult Choices, Sage Publications, Thousand Oaks, p. 98-100). ↩︎
  18. Rechtsanwältin Susanne Köhler, “Hochrisikomanagement bei häuslicher Gewalt – Was ist das?”, 2022, p. 16. https://www.lpr.sachsen.de/download/SusanneKoehlerHochrisikomanagement.pdf ↩︎
  19. Spearman, K. J., Hardesty, J. L., & Campbell, J. (2023). Post-separation abuse: A concept analysis. Journal of advanced nursing, 79(4), 1225–1246. https://doi.org/10.1111/jan.15310 ↩︎
  20. Klein, A. R., & Tobin, T. (2008). A longitudinal study of arrested batterers, 1995–2005: Career criminals. Violence Against Women, 14(2), 136–157. ↩︎
  21. Richards, T. N., Jennings, W. G., Tomsich, E., & Gover, A. (2014). A 10-year analysis of rearrests among a cohort of domestic violence offenders. Violence and Victims, 29(6), 887–906. ↩︎
  22. Stark, E., & Hester, M. (2019). Coercive control: Update and review. Violence Against Women, 25(1), 81–104. https://doi.org/10.1177/ 1077801218816191 ↩︎
  23. Spearman, K. J., Hardesty, J. L., & Campbell, J. (2023). Post-separation abuse: A concept analysis. Journal of advanced nursing, 79(4), 1225–1246. https://doi.org/10.1111/jan.15310 ↩︎
  24. Elizabeth, V. (2015). From domestic violence to coercive control: Towards the recognition of oppressive intimacy in the Family Court. New Zealand Sociology, 30(2), 26–43. https://doi.org/10. 3316/informit.359359614101376

    Elizabeth, V. (2017). Custody stalking: A mechanism of coercively controlling mothers following separation. Feminist Legal Studies, 25(2), 185–201. https://doi.org/10.1007/s10691-017-9349-9

    Elizabeth, V. (2019). ‘It’s an invisible wound’: the disenfranchised grief of post-separation mothers who lose care time. Journal of Social Welfare and Family Law, 41(1), 34–52. https://doi.org/10.1080/ 09649069.2019.1554788 ↩︎
  25. Ward, D. (2016). In her words: Recognizing and preventing abusive litigation against domestic violence survivors. Seattle Journal for Social Justice, 14(2), 429–460. Available at: https://digitalcom mons.law.seattleu.edu/sjsj/vol14/iss2/11

    Toews, M. L., & Bermea, A. M. (2017). I was naive in thinking, ‘I divorced this man, he is out of my life’”: A qualitative exploration of post-separation power and control tactics experienced by women. Journal of Interpersonal Violence, 32(14), 2166– 2189. https://doi.org/10.1177/0886260515591278 ↩︎
  26. Elizabeth, V. (2017). Custody stalking: A mechanism of coercively controlling mothers following separation. Feminist Legal Studies, 25(2), 185–201. https://doi.org/10.1007/s10691-017-9349-9 ↩︎
  27. Przekop, M. (2011). One more battleground: Domestic violence, child custody, and the batterers’ relentless pursuit of their victims through the courts. Seattle Journal for Social Justice, 9(2), 1053–1106.

    Toews, M. L., & Bermea, A. M. (2017). I was naive in thinking, ‘I divorced this man, he is out of my life’”: A qualitative exploration of post-separation power and control tactics experienced by women. Journal of Interpersonal Violence, 32(14), 2166– 2189. https://doi.org/10.1177/0886260515591278

    Watson, L. B., & Ancis, J. R. (2013). Power and control in the legal system: From marriage/relationship to divorce and custody. Violence Against Women, 19(2), 166–186. https://doi.org/10.1177/ 1077801213478027 ↩︎
  28. Przekop, M. (2011). One more battleground: Domestic violence, child custody, and the batterers’ relentless pursuit of their victims through the courts. Seattle Journal for Social Justice, 9(2), 1053–1106.

    Toews, M. L., & Bermea, A. M. (2017). I was naive in thinking, ‘I divorced this man, he is out of my life’”: A qualitative exploration of post-separation power and control tactics experienced by women. Journal of Interpersonal Violence, 32(14), 2166– 2189. https://doi.org/10.1177/0886260515591278

    Watson, L. B., & Ancis, J. R. (2013). Power and control in the legal system: From marriage/relationship to divorce and custody. Violence Against Women, 19(2), 166–186. https://doi.org/10.1177/ 1077801213478027 ↩︎
  29. Rezey, M. L. (2020). Separated Women’s risk for intimate partner violence: A multiyear analysis using the National Crime Victimization Survey. Journal of Interpersonal Violence, 35(5–6), 1055–1080. https://doi.org/10.1177/0886260517692334 ↩︎
  30. Kitzmann, K., Gaylord, N., Holt, A. & Kenny, E. (2003) Child witnesses to domestic violence: a meta-analytic review. Journal of Consulting Clinical Psychology, 71, 339–352. ↩︎
  31. Natalie Pill, Andrew Day, Helen Mildred,Trauma responses to intimate partner violence: A review of current knowledge,
    Aggression and Violent Behavior,Volume 34, 2017,Pages 178-184,ISSN 1359-1789, https://doi.org/10.1016/j.avb.2017.01.014 ↩︎
  32. Rivera, E. A., Sullivan, C. M., Zeoli, A. M., & Bybee, D. (2018). A longitudinal examination of mothers’ depression and PTSD symptoms as impacted by partner-abusive men’s harm to their children. Journal of Interpersonal Violence, 33(18), 2779–2801. https://doi. org/10.1177/0886260516629391 ↩︎
  33. Trisha Leahy , Grace Pretty & Gershon Tenenbaum (2008) A Contextualized Investigation of Traumatic Correlates of Childhood Sexual Abuse in Australian Athletes, International Journal of Sport and Exercise Psychology, 6:4, 366-384, DOI: 10.1080/1612197X.2008.9671880 ↩︎
  34. van der Kolk, B. A. (2005). Developmental Trauma Disorder: Toward a rational diagnosis for children with complex trauma histories. Psychiatric Annals, 35(5), 401–408. https://doi.org/10.3928/00485713-20050501-06  ↩︎
  35. Herman, J. L. (1992). Complex PTSD: A syndrome in survivors of prolonged and repeated trauma. Journal of Traumatic Stress, 5(3), 377–391. https://doi.org/10.1002/jts.2490050305

    Van der Kolk, B. A. (2015). The body keeps the score: brain, mind, and body in the healing of trauma. New York, New York, Penguin Books.  ↩︎
  36. Laing, L. (2017). Secondary victimization: Domestic violence survivors navigating the family law system. Violence against women, 23(11), 1314-1335 ↩︎
  37. Hayes, B. (2012). Abusive men’s indirect control of their partner during the process of separation. Journal of Family Violence, 27(4), 333– 344. https://doi.org/10.1007/s10896-012-9428-2

    Hardesty, J. L., & Ganong, L. H. (2006). How women make custody decisions and manage co-parenting with abusive former husbands. Journal of Social and Personal Relationships, 23(4), 543–563. https:// doi.org/10.1177/0265407506065983 ↩︎
  38. Gutowski, E. R., & Goodman, L. A. (2023). Legal abuse and mental health: The role of judicial betrayal. Psychology of Violence. ↩︎
  39. Laing, L. (2017). Secondary victimization: Domestic violence survivors navigating the family law system. Violence against women, 23(11), 1314-1335.

    Gutowski, E. R., & Goodman, L. A. (2023). Legal abuse and mental health: The role of judicial betrayal. Psychology of Violence. ↩︎
  40. Spearman, K. J., Hardesty, J. L., & Campbell, J. (2023). Post-separation abuse: A concept analysis. Journal of advanced nursing, 79(4), 1225–1246. https://doi.org/10.1111/jan.15310 ↩︎
  41. Hydén, M. (2015). What social networks do in the aftermath of domestic violence. British journal of criminology, 55(6), 1040-1057. ↩︎
  42. National Center for Injury Prevention and Control, Division of Violence Prevention. Risk and Protective Factors for Perpetration. Centers for Disease Control and Prevention 2021. https://www.cdc.gov/violenceprevention/elderabuse/riskprotectivefactors.html (accessed February 6, 2024). ↩︎
  43. Risk Factors for Re-abuse in Intimate Partner Violence: A Cross-Disciplinary Critical Review, Lauren Bennett Cattaneo and Lisa A. Goodman Trauma Violence Abuse 2005; 6; 141, DOI: 10.1177/1524838005275088 ↩︎
  44. Gondolf, E. W. 2002, Batterer Intervention Systems: Issues, Outcomes and Recommendations, Sage Publications, Thousand Oaks, p. 174. ↩︎
  45. 1800 Respect, national domestic family and sexual violence counselling service, accessed: 01.02.24, https://www.1800respect.org.au/resources-and-tools/risk-assessment-frameworks-and-tools/risk-assessment ↩︎
  46. Maram Practice Guides Foundation Knowledge Guide, State of Victoria, Australia, Family Safety Victoria, February 2021, p. 36, available at https://www.vic.gov.au/maram-practice-guides-and-resources ↩︎
  47. 1800 Respect, national domestic family and sexual violence counselling service, accessed: 01.02.24, https://www.1800respect.org.au/resources-and-tools/risk-assessment-frameworks-and-tools/risk-assessment ↩︎
  48. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, p. 25. ↩︎
  49. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, p. 25-26. ↩︎
  50. Boyle A, Jones P, Lloyd S. The association between domestic violence and self harm in emergency medicine patients. Emerg Med J. 2006 Aug;23(8):604-7. doi: 10.1136/emj.2005.031260. PMID: 16858090; PMCID: PMC2564159. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2564159/ ↩︎
  51. Sondern, Lisa & Pfleiderer, Bettina. (2020). Why the integration of sex and gender aspects will improve domestic violence risk assessment. 155-165. https://bulletin.cepol.europa.eu/index.php/bulletin/article/view/413/332 ↩︎
  52. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, p. 25. ↩︎
  53. 1800 Respect, national domestic family and sexual violence counselling service, accessed: 01.02.24, https://www.1800respect.org.au/resources-and-tools/risk-assessment-frameworks-and-tools/risk-assessment ↩︎
  54. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, Questions to assess immediate risk of violence p. 26, Making a safety plan p. 27. ↩︎
  55. Austrian Women’s Shelter Network 2015, Kelly Blank, Maria Rösslhumer, TRAINING MANUAL ON GENDER-BASED VIOLENCE FOR HEALTH PROFESSIONALS, AÖF – Austrian Women’s Shelter Network, Austria, https://eeca.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/implement_train_EN_201606_hires.pdf ↩︎
  56. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, Making a safety plan p. 27. ↩︎
  57. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, Making a safety plan p. 28. ↩︎
  58. ↩︎
  59. WHO (2014) Clinical handbook Health care for women subjected to intimate partner violence or sexual violence, Making a safety plan p. 33. ↩︎
  60. Campbell, 1995 ↩︎
  61. Ferraro et al., 1983 ↩︎
  62. Rice, Harris and Hilton, 2010 ↩︎