Modul 9: Öngondoskodás

• Rendszeresen étkezik (reggeli, ebéd, vacsora)
• Egészségesen étkezik
• Testmozgás, séták, kertészkedés, edzőtermi gyakorlás, súlyemelés, harcművészetek, stb.
• Rendszeresen jár megelőző orvosi vizsgálatokra
• Tünetek esetén orvoshoz fordul
• Betegség esetén szabadságot vesz ki, pihen
• Masszázsra vagy más, a testet regeneráló beavatkozásokra jár
• Fizikai gyakorlatokat végez, amelyek örömet okoznak
• A szexualitásra fordít időt
• Eleget alszik
• Olyan ruhákat hord, amelyekben jól érzi magát
• Nyaralásra, szünidőre fordít időt
• Beiktat egy napos szünetet vagy mini-pihenő időket
• Időről időre eltávolodik a stresszt generáló technikai eszközöktől (pl. mobiltelefonok, email, közösségi média)

• Időt fordít az önreflexióra
• Pszichológust vagy más tanácsadót látogat
• Naplót ír
• Nem munkához kapcsolódó irodalmat olvas
• Új dolgot tanul
• Törekszik a stressz csökkentésére az életében
• Felismeri a belső élményeit (pl., álmok, gondolatok,vágyak, érzések)
• Másokkal megismerteti különböző oldalait
• Új területtel ismerkedik (pl. múzeumba megy, előadásra megy, sporteseményeket látogat, kiállításra vagy más kulturális eseményre jár)
• Gyakorolja a segítségkérést és a befogadást
• Kíváncsi
• Nemet mond extra felelősségekre
• Időt tölt a szabadban

• Időt tölt másokkal, akiknek élvezi a társaságát
• Kapcsolatot tart az Ön számára fontos emberekkel
• Jól bánik magával (pl. támogatóan viszonyul magához, bátorítja magát)
• Büszke magára
• Újraolvassa kedvenc könyveit, megnézi kedvenc filmjeit
• Azonosít és keres olyan tevékenységeket, tárgyakat, embereket, kapcsolatokat, helyeket, amelyekben jól érzi magát
• Megengedi magának a sírást
• Talál olyan tevékenységeket, amik megnevettetik
• Konstruktív módokon kiadja a haragját

• Időt szán az ebédre
• Időt szán a kollégákkal való személyes beszélgetésre
• Elég időt fordít a feladatai elvégzésére
• Végez olyan feladatokat, projekteket, amik kapcsolódnak az identitásához, érdekesek, a személyes növekedését szolgálják vagy jutalmazzák Önt
• Határokat szab a kollégáival és klienseivel szemben
• Egyensúlyban tartja az eset/munka mennyiségét, hogy megelőzze a kiégést
• Úgy rendezi a munkakörnyezetét, hogy kényelmes legyen az Ön számára
• Rendszeres szupervízióra vagy konzultációra jár
• Képviseli a szükségleteit a munkahelyén
• Van támogató szakmai közössége/csoportja

• Vegyünk részt aktívan rendszeres szakmai szupervízióban és közös feldolgozó körökben, gyakorlatokban.
• Kapcsolódjunk, kérjünk segítséget. Segítséget adhat a főnök, egy bizalmas barát vagy kolléga, egy tanácsadó vagy bármilyen más támogató személy.
• Találjuk meg a módját annak, hogy fizikailag vagy mentálisan kikapcsoljunk, beleértve a pihenést, olvasást, a szabadnapokat, a kikapcsolódást, a sétákat,a  barátokkal való találkozást és minden olyan tevékenységet, ami  örömet okoz. Ilyen lehet a gyerekekkel és az állatokkal való játék vagy a kreatív tevékenység is.
• Iktassunk be előre tervezett munkahelyi szüneteket, hétvégéket és éves szabadságokat.
• Értékeljük a munkahelyünket a jó közérzetünk szempontjából
• Próbáljuk meg tartani a határainkat az elvégzendő munka kapcsán, ha az intézmény vagy cég alkalmazottai a munkakörünket/ erőforrásainkat meghaladó feladatot rónak ránk.
• Gyakoroljuk az aktív kommunikációt az intézmény vagy cég alkalmazottaival a személyes és munkahelyi helyzetünkről. Fejezzük ki a saját vagy a munkahelyi közösségi szükségleteinket.
• Legyünk kedvesek és támogatóak a kollégáinkkal és örüljünk az eredményeknek
• Gyakoroljuk a magunkkal való együttérzést. Amikor abúzusnak és erőszaknak vagyunk tanúi, fontos emlékeztetnünk magunkat, hogy az érzelmi reakciónk emberi gesztus. Miközben fontos fenntartanunk az áldozatokkal szembeni szakmai higgadtságot és távolságot, az abúzusra és erőszakra adott érzelmi válaszunk természetes és adekvát. Ha kapcsolatban vagyunk a saját érzéseinkkel az segít bennünket ellenállónak maradni és megőrizni szakmaiságunkat.

A segítségkérés nem csak a saját érzelmi jóllétünkhöz járul hozzá, hanem boldogabbá és hatékonyabbá tesz a munkában.

A helyettesítő trauma egyik fő oka a traumát átélt személyekkel töltött idő. Ezért is fontos a kapcsolati erőszakot elszenvedett emberekkel való munkában a munkamegosztás egy szervezeten belül.

Több információt talál a szervezet / munkahely szerepéről a “Mit tehetnek a főnökök és a munkahelyek/ szervezetek” alpontban, lejjebb.

Sok módon tarthatunk szünetet. Minden jó, ami teret ad a pihenésre és újratöltődésre.

• Fordítson időt a kiszakadásra (fizikailag, mentálisan, Take time to escape (physically or mentally, films, books, holidays)
• Have rest time (down time with no specific goal or time limit)
• Make the most of opportunities to enjoy yourself (develop positive emotions, do things that make you laugh or smile, take part in creative activities, play with children)

Amikor nagy kihívást jelentő munkát végzünk, mely során intenzív támogatást igénylő embereket segítünk, könnyű túlvállalni magunkat.

• Legyünk tudatában azoknak az elvárásoknak, amelyeket magunkkal szemben támasztunk – lehet, hogy irreálisak?
• Fogadjuk el, hogy hatással van ránk az igénybevevő munka
• Összpontosítsunk azokra a dolgokra, melyeket tudunk kontrollálni
• Aktívan próbáljuk megoldani a nehéz helyzeteket
• Tartsunk rendszeres szünetet (minden munkanapon és hosszabb szüneteket hétvégén vagy szabadság formájában)
• Értsük meg magunkat és a reakcióinkat a stresszes helyzetekre. Beleértve, hogy hogyan befolyásolják a szakmánkkal kapcsolatos előítéleteink az elvárásainkat

A magabiztosság és az együttműködő, támogató munkakörnyezetben való munka elengedhetetlen feltételei annak, hogy jól végezzük a munkánkat. Ha megfelelő készségekkel rendelkezünk egy munkára, az segít az azzal kapcsolatos stressz kezelésében. A formális képzésen túl sok egyéb módon fejleszthetjük a készségeinket.

• Olvassunk vagy képződjünk a helyettesítő trauma témájában
• Kérjünk támogatást a kollégáinktól
• Igényeljünk rendszeres szakmai szupervíziót
• Keressünk a munkánkban változatosságot
• Építsünk szakmai hálózatokat és kapcsolatokat
• Osszunk meg minél több információt a főnökünkkel vagy felettesünkkel

Fontos, hogy egyensúlyt tartsunk az életünkben és összpontosítsunk annak a munkának az értékére, amit végzünk. A perspektivikus gondolkodás segíthet, hogy ellenállóbbak és elégedettebbek legyünk a munkahelyi és a személyes életünkkel. Ezek az egyszerű változtatások nagy hatással lehetnek arra, ahogyan érezzük magunkat.

• Tartsunk egy egészséges munka-magánélet egyensúlyt, és tartsuk egyensúlyban a munkahelyi feladatainkat is
• Emlékeztessük magunkat a munkánk jelentőségére és értékére
• Legyünk figyelmesek és értékeljük az apró dolgokat (pl. egy napsütéses napot, egy jó kávét, egy ölelést)
• Adjunk jelentőséget a fontos eseményeknek, ünnepeljünk és engedjünk el rituálékkal vagy hagyományokkal
• Maradjunk kapcsolatban azokkal, akiket szeretünk
• Keressünk egyszerű módokat arra, hogy felfrissüljünk és kiengedjünk a munkanapok alatt
• Összpontosítsunk arra, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk (ahelyett, hogy speciális célokat “muszájból” teljesítsünk)
• Ismerjük fel és kérdőjelezzük meg a cinizmust
• Keressük az erősségeket és a sikereket (magunkban és a munkatársainkban egyaránt)
• Gondoljuk végig, hogy milyen tevékenységek ösztönzik a személyes növekedésünket (pl. kreatív tevékenységek, naplóírás, figyelem-fókusz gyakorlatok)
• Keressük meg, hogy melyek azok a területek, amik megújítanak minket és amiben mélyebb értelmet találunk (természet, vallás, közösség, család) és csináljuk azt rendszeresen
• A nap végén írjuk le, hogy miért adhatunk hálát vagy három dolgot, ami jól ment azon a napon

A kiégés és a helyettesítő trauma kockázatának kezelése fontos a munkahelyi jóllét megőrzéséhez és a biztonságérzet megteremtéséhez egy szervezeten belül. Vannak fontos, praktikus dolgok, amelyeket a vezetők megtehetnek a munkatársaik jó közérzetének támogatása érdekében.¹¹

A két legfontosabb terület, ami megelőzheti a kiégést és a helyettesítő trauma kialakulását:

• Hogyan szervezik/delegálják a munkát
• Milyen támogatást kapnak a szakemberek

A vezetést támogató stratégia része lehet:

• Rendszeres szupervízió és levezetés
• Váltott vagy rotálódó kinevezések egy-egy feladatra, aminek a célja, hogy minimalizálja a folyamatos stressznek való kitettséget
• Változó munkakörök, pl. az áldozatokkal való esetmunka helyett más típusú felelősségek kiosztása
• Évente változó rendszerben dolgozni az áldozatokkal és szakemberekkel (pl: oktatási tevékenységek)
• Szakmai fejlődési lehetőségek, mint kapcsolati erőszakkal, kiégéssel és helyettesítő traumával kapcsolatos workshopokon való részvétel
• A szakmai fejlődési vagy tanulási lehetőségek kínálása csökkentheti a helyettesítő trauma hatásait és támogathatja a szakembereket abban, hogy úgy érezzék, munkájuk és készségeik értékesek
• A közös gyakorlatok és szakmacsoportok közötti együttműködések ösztönzése. Ezáltal a szakemberek megélhetik, hogy nem csak őket terheli az áldozatok és családok biztonságáért vállalt felelősség
• Az öngondoskodás ösztönzése, levezető idők, ebédszünetek és más helyzetek a töltődésre

A szervezeteknek szükségük van olyan eljárásrendekre és folyamatokra, amelyek: 

• Támogatják a szakemberek biztonságát a napi munkavégzésben
• Dokumentálják és megoszthatóvá teszik a kritikus helyzeteket
• Teret adnak a munkahelyi visszaéléssel, zaklatással (bullying) és a szolgáltatás minőségével kapcsolatos problémáknak/ felvetéseknek 

Tekintettel a kapcsolati erőszak világszerte tapasztalható elterjedésére, fennáll annak a valószínűsége, hogy olyan emberek is dolgoznak az áldozatokkal és a családokkal, akiknek maguk is erőszak elszenvedői jelenleg vagy a múltban. A fenntarthatóság érdekében ki kell dolgozni olyan célzott munkahelyi eljárásrendeket, amelyek felismerik ezt a problémát / nehézséget és szükség esetén bizalmas támogatást nyújtanak a szakemberek számára is.

A légzőgyakorlatok egyszerű technikák a belső nyugalom eléréséhez. Napi 15 perc gyakorlás jelentősen csökkentheti a stressz tüneteit. A légzés az egyik olyan funkció, amelyet az akaratlagos és akaratlan idegrendszer egyaránt irányít. A technika alkalmazásához vegyen több mély lélegzetet, és minden egyes lélegzetvétellel lazítsa tovább a testét.

Rekeszizom légzés

Ez a gyakorlat a rekeszizmot veszi igénybe, ami a legfontosabb izmunk a légzés során. Ez növeli a tüdőben az oxigénáramlást. A rekeszizom területére próbálunk levegőt venni, ami a tüdő alatt és a gyomor felett helyezkedik el. Míg sokszor a mellkasunkba vesszük a levegőt, és felületesen lélegzünk, a gyakorlat során a hasunkon a köldök feletti területre összpontosítva próbáljuk a rekeszizmunkat megtölteni levegővel.

Négyszög-légzés

Doboz vagy 4X4 légzésként is ismert. Célja, hogy visszaterelje a légzést egy normális ritmusba néhány perc alatt. Lényege, hogy négy számolás alatt lassú, mély lélegzetet veszünk. Bent tartjuk négy számoláson át. Kiengedjük négy számolás alatt. Majd négy számoláson át nem veszünk levegőt.

Az egyik legnépszerűbb és legkönnyebben alkalmazható módszer a relaxációra a progresszív izomlazítás. Ez a megközelítés akkor is hasznos, ha a testünket ellazítjuk, amikor az izmaink feszültek. A gyakorlat kulcsa, hogy tudatosítjuk a feszültséget a test minden egyes izomcsoportjában, és igyekszünk egyenként ellazítani. Először feszítsünk meg egy izomcsoportot úgy, hogy feszesen összehúzódjon. Tartsuk az izmokat néhány másodpercig a feszültség állapotában. Ezután hagyjuk, hogy az izmok normálisan ellazuljanak. Ezután tudatosan lazítsuk el még jobban az izmokat, hogy a lehető leglazábbá váljanak. Ha először megfeszítjük az izmokat, azt fogjuk tapasztalni, hogy jobban el tudjuk lazítani, mintha egyszerűen csak megpróbálnánk egyből ellazítani az izmokat.

Kísérletezzünk ezzel a módszerrel úgy, hogy ökölbe szorítjuk a kezünket, és néhány másodpercig olyan erősen szorítjuk össze, amennyire csak tudjuk. Majd lazítsuk el a kezünk, aztán tudatosan lazítsuk el újra, hogy a lehető leglazább legyen. A gyakorlatot követően mély ellazulást fogunk érezni a kéz izmaiban.

A relaxációs válasz technika egy egyszerű meditációs technika, melyet Herbert Benson alakított ki. A követjük ezeket a lépéseket 10-20 percen át naponta, csökkenthetjük a stresszt és erősíthetjük a fókuszt a hétköznapjainkban.

1. Helyezkedjünk el kényelmesen, nyugodtan.
2. Csukjuk be a szemünket.
3. Kezdjük el a talp izmait lazítani és tegyük ezt minden izmunkkal egészen a fejtetőig.
4. Összpontosítsunk a légzésünkre.
5. Lélegezzünk be mélyen, majd hosszan ki. Számoljuk a lélegzetünket. Esetleg válasszunk egy szót vagy egy képet, amin a figyelmünket tartjuk. A figyelmünk lehet a be és kiáramló levegőn is.

• Legyenek tekintettel a szakemberek preferenciáira a táv-szolgáltatás és a személyes, irodai munka kapcsán egyaránt.
• Vitassák meg a munkatársakkal a távmunkavégzés kihívásait, mint a figyelmes beszélgetésekre való igény, a megosztott élettér lehetséges hatásai, az izoláció érzése vagy a stressz.
• Biztosítsák, hogy a munkatársak számára elérhetőek legyenek a távmunkavégzéshez szükséges eszközök, mint az internet elérés, számítógépek, szoftverek, telefonok és kényelmes bútorok, stb.
• Útmutatókkal és megbeszélésekkel segítsék a munkatársakat a távmunkavégzéshez szükséges eszközök és technológiák használatában.
• Ügyeljenek a kilensek adatainak védelmére és a titoktartásra, alakítsanak ki biztonságos tároló rendszereket a táv-munkavégzés keretei között.

• A krízisek idején különösen fontos, hogy figyelemmel kísérjék a munkatársak jóllétét, beleértve a rendszeres beszélgetéseket, dedikált szupervíziós üléseket, a munkatársi támogatás és a munkaközi szünetek ösztönzését
• A munkavégzés figyelemmel kísérése a vészhelyzetekben magában foglalja, hogy reflektálnak az erőszakkal való munka hatására, megvitatják az esetleges, alternatív szupervíziós módokat, a munkavégzésre is használt személyes térbe kiáramló esetleges traumákat, valamint megfontolják, hogy a  munkatársak otthonaiban élő egyéb családtagok igényelnek-e mentálhigiénés támogatást
• A társadalmi kapcsolatok fenntartása elengedhetetlenül fontos. Ezt segíti a személyes kapcsolati “rituálék” virtuális térbe való átültetése, rendszeres szakmai teamek tartása online platformokon
• A szakemberek jóllétéhez elengedhetetlenül fontos az esetmunka adaptív és egyenlő elosztása a szakemberek között, rendszeres felülvizsgálattal, mely tekintetbe veszi a munkaterhet, az esetek komplexitását, a munkatársak elérhetőségét
• A munkaerőfelvétel krízis idején különös körültekintést igényel, mind a korábbi szakmai tapasztalat mind a képzettség mérlegelése kapcsán

• A kommunikációnak döntő szerepe van válsághelyzetekben. A szervezeteknek belső és külső kommunikációs terveket kell kidolgozniuk a vészhelyzetek során felmerülő kihívások kezelésére.
• A belső kommunikációs terveknek világos csatornákat kell kialakítaniuk az esetek rangsorolásával kapcsolatos döntési mechanizmusokhoz, és biztosítaniuk kell, hogy a személyzet mentális egészségének és jóllétének minden kommunikáció során kiemelt szerepe van.
• A külső kommunikációs tervek részét képezik a nyilvánosság felé való kommunikáció csatornái, melyeknek egyértelmű és megnyugtató üzeneteket kell közvetíteni válság idején a szolgáltatások változásairól és elérhetőségéről
• A szervezeteknek figyelembe kell venniük, hogy a szolgáltatások változása hatással van a kliensekre és a munkatársakra. A fő kommunikációs csatornákon keresztül egységes tájékoztatást kell nyújtani, és ki kell jelölni a nyilvánosság tájékoztatásáért felelős szóvivőket, akik koordinálják a nyilvánosság, a media és a kormányzat felé való kommunikációt

• Vészhelyzetek és válsághelyzetek idején a kapcsolati erőszakkal dolgozó szakemberek mentális egészségére és jóllétére irányuló stratégiák kidolgozása a krízis alatt és a helyreállítás során
• Vészhelyzetek idején hangsúly a szakemberek ellenállóképességének kiépítésén a mentális egészséghez kapcsolódó stratégiák rendszeres tervezésével és megvalósításával valamint monitorozásával
• Ahogyan a szervezetek a krízis szakaszából a helyreállításba lépnek, hangsúlyozzuk a szakemberek ellenállóképességét és agilitását a jövőbeli krízisekhez való felkészülés érdekében
• A krízisre adott válasz kapcsán, jövőbeli stratégiák kidolgozásához tárjuk fel az erősségeket, hiányosságokat és a fejlesztésre szoruló területeket, reflektáljunk a múltbéli tapasztalatokra, az összes szervezeti szintről

• Fogadjuk el a szándékát.
• Várjunk újabb lehetőségekre, próbálkozzunk később.
• Ha nincs mód megoldásra, gondolkodjunk közösen kollégákkal (a titoktartási elvek mellett).
• Próbáljuk azt mondani “Megtettük, amit tehettünk. Most lépjünk egyet hátra az esettől”. A mi felelősségünk az, hogy utakat mutassunk,  nem az, hogy az áldozat helyett cselekedjünk.

• Gondoljuk végig, hogy milyen alapvető információra van szükség és kitől szerezhetnénk meg.
• Azonosítsuk a kockázatokat mielőtt cselekszünk.
• Gondolkodjunk közösen a munkatársainkkal, hogy milyen további információforrásokat használhatnánk.
• Tervezzünk, mielőtt cselekszünk.
• Biztosítsuk a megfelelő légkört.
• Osszunk meg információkat és ötleteket, hogy válaszokat kapjunk.

• Alaposan gondoljuk végig, hogy szükséges-e a rendőrség bevonása. (Ez csak az egészségügyi és a szociális ágazatra vonatkozik.)
• Vonjuk be a munkatársainkat és kérjünk segítséget.
• Ha közvetlen veszély áll fenn, hívjuk azonnal a rendőrséget.(Ez csak az egészségügyi és a szociális ágazatra vonatkozik.)
• Verbális agresszió esetén ne hívjuk egyből a rendőrséget. Ha fizikai agresszió áll fenn és az áldozat életveszélyben van, javasolt a rendőrség azonnali bevonása. (Ez csak az egészségügyi és a szociális ágazatra vonatkozik.)
• Ha nincs közvetlen veszély, próbáljunk beszélni az áldozattal.

• Legyünk nyitottak új javaslatokra.
• Próbáljuk használni a humort.
• Kérdezzük meg a munkatársainkat, hogy be tudnak-e avatni a saját munkájukba.
• A tartalmas találkozók és a munkatársaktól jövő támogatás nagyon hasznos tud lenni az erőszakkal való folyamatos munka ellensúlyozására.

• Próbáljuk meg megtalálni a megfelelő módot és hangnemet ahhoz, hogy kommunikáljunk felé.
• Találjuk meg a módját, hogy kifejezzük a problémáinkat a munkatárssal és/ vagy közvetlen felettesünkkel kapcsolatban. Kerüljük a személyeskedést.

• Próbáljuk meg azonosítani az olyan, “intő jeleket” mint a nyak és váll területén jelentkező feszültség, az izzadás, a nyugtalanság, alvási problémák és idegesség.
• Próbáljuk meg különböző szinteken kezelni a problémákat (személyes, négyszemközti, munkahelyi, szervezeti).

• Próbáljunk a munkatársakkal levezető alkalmakat, beszélgetéseket szervezni.
• Beszéljünk a barátainkkal, a titoktartás elvét szem előtt tartva.
• Relaxáljunk, sétáljunk, vegyünk forró fürdőt.
• Lélegezzünk mélyeket.

• Kérjünk támogatást a munkatársaktól.
• Beszéljünk a felettesünkkel, hogy gondoljuk át a feladatmennyiséget.
• Kezdeményezzünk egy csapat-találkozót, hogy megvitassuk a munkateherrel kapcsolatos kérdéseket.
• Próbáljuk magunkat szervezettebbé tenni.
• Fogadjuk meg, hogy szánunk időt magunkra a családunkra és a barátainkra.

• Vegyük észre és kommunikáljuk felé a jeleket.
• Bátorítsuk, hogy kérjen szakmai segítséget.
• Népszerűsítsük az öngondoskodáshoz kapcsolódó tevékenységeket.
• Teremtsünk számára is támogató munkakörnyezetet.

A fizikai tünetek magukban foglalhatják:¹⁸

• gyorsabb légzés és szívverés
• pánikrohamok
• alvásproblémák
• izomfájdalom és fejfájás

Ha stressznek vagyunk kitéve, gyakrabban érezhetjük magunkon a következő tüneteket:

• Irritált, mérges, türelmetlen vagy sértett
• szorongó, ideges
• képtelenség az öröm átélésére (mintha elveszítenénk a humorérzékünket)
• rettegés érzése
• koncentrációra való képtelenség
• emlékezetzavar, rosszabbul funkcionáló memória
• Fogcsikorgatás vagy állkapocs összeszorítása
• Szexuális problémák, mint az érdeklődés elvesztése vagy örömre való képtelenség
• Visszahúzódás az emberektől

A krónikus stressznek kitett emberek gyakran érintettek a következőkben:

• Dohányzás
• Party-drogok
• Fokozott alkoholfogyasztás

• Úgy érzi, hogy a közeli barátaival, családjával, gyermekeivel vagy a partnerével rossz irányba változnak?
• Gyakrabban irritált, szorongó, izgatott vagy “izgága” mint máskor?
• Aggódik a munkahelyi teljesítményén?
• Elkerülő vagy szorongó a munkával, esetleg a klienseivel kapcsolatban?
• Tapasztal hangulatingadozásokat vagy, hogy a hangulatát időnként nem tudja kontrollálni?
• Van, hogy kedvtelennek, szomorúnak, energiavesztettnek, túl fáradtnak érzi magát látszólag ok nélkül, vagy olyan, mintha “kiszakadna” a környezetéből, ha stresszesnek érzi magát?
• Többet beteg, mint máskor?
• Van, hogy nem érzi magát biztonságban, vagy túlságosan szorong a biztonsága kapcsán?
• Van, hogy olyan dolgokkal növeli a komfortérzetét, amelyek bénítóak, vagy később fokozzák a stresszt, mint a korlátlan evés, alkohol vagy szerhasználat, esetleg dohányzás?
• Van, hogy reményvesztettnek érzi magát, vagy úgy érzi, hogy nem igazán jó az emberiség?
• Vannak rémálmai, rosszul alszik, zavaró gondolatai vagy képei?

Emma orvos, egy városi kórház sürgősségi osztályán dolgozik. Rendszeresen találkozik kapcsolati erőszak áldozataival, akiknek orvosi ellátásra van szükségük. Emma feladata, hogy kezelje a betegek fizikai sérüléseit és megkapják a szükséges támogatást.

Orvosként Emma megszokta, hogy stresszes és érzelmileg kimerítő körülmények között dolgozik. Megtanulta, hogy ne veszítse el szakmai pozícióját, miközben figyel a páciensek szükségleteire. Mindeközben gyakran érzi magát túlterheltnek, a páciensek nagy száma és súlyos sérüléseik miatt. Rájön, hogy egyre kimerültebbnek érzi magát, gyakran van bűntudata, amikor szünetet tart vagy segítséget kér.