Modul 3: Képzési anyagok (Egészségügyi ágazat)

Egy 80 éves özvegy férfi, Mr. Thompson úr szorongás és depresszió jelei miatt fordult orvoshoz.

Dr. Miller: Jó reggelt, Mr. Thompson. Hogy érzi magát ma?

Mr. Thompson: Ó, tudja, csak a szokásos fájdalmak és a fájdalmak, amelyek a korral járnak. Nincs miért aggódni.

Dr. Miller: Megértem. De azért vagyok itt, hogy segítsek kezelni minden aggodalmát. Van valami, amit szeretne megbeszélni?

Mr. Thompson: Nos, doktor úr, nem csak a fizikai dolgokról van szó. Mostanában levertnek és fáradtnak érzem magam.

Dr. Miller: Értékelem a nyitottságát, Mr. Thompson. Beszéljünk még bármi másról, ami ezen kívül foglalkoztatja! A testi panaszokon kívül történt-e bármilyen változás az életében vagy az emberi kapcsolataiban, ami hatással lehet a közérzetére?

Mr. Thompson: (tétován) Ez… erről nem könnyű beszélni. De Jessica, a gondozóm… A dolgok nem alakultak valami jól vele.

Dr. Miller: Nagy bátorságra van szükség a nehéz helyzetek megbeszéléséhez. Tudna többet is mondani nekem arról, hogy mi történt?

Mr. Thompson: Sokat dühöng, és bántó szavaikat használ. Úgy érzem, olyan kényes helyzetben vagyok, mintha tojáshéjon kellene járnom, tudja?

Dr. Miller: Sajnálattal hallom ezt, Mr. Thompson.Ez komoly kihívásnak hangzik. Tudna esetleg többet is mondani arról, hogy hogyan hat ez önre?

Mr. Thompson: (visszafogottan) Kihat az alvásomra, befolyásolja a hangulatomat. Úgy érzem, csapdába estem a saját otthonomban.

Dr. Miller: Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával és megosztotta velem mindezeket.

Mr. Thompson: Csak azt szeretném, ha Jessica abbahagyná ezt, doktorúr. Károsan hat az egészségemre, mind fizikailag, mind mentálisan.

Dr. Miller: Értem, és azért vagyok itt, hogy segítsek. Együtt tudunk működni, hogy megoldjuk ezeket a problémákat. Ha ez megfelel önnek, akkor akár másokat is bevonhatunk, hogy támogassuk önt.

Mr. Thompson: Köszönöm, doktor úr. Én… nem tudtam, hogy mondhatok-e erről bármit is. Csak annyira nehéz volt. Nem tudtam, hova máshova fordulhatnék.

Dr. Miller: Nincs egyedül ezzel, Mr. Thompson. Lépéseket teszünk a biztonsága és jóléte érdekében, bevonjuk a megfelelő embereket, hogy támogassuk önt ennek a nehéz helyzetnek az átvészelésében.

Feladat a reflexióhoz

(1) Vizsgáljuk meg a bizalomépítés szerepét ebben az esettanulmányban. Hogyan ébresztett bizalmat Dr. Miller Mr. Thompsonban, tekintettel a helyzet kényes jellegére? Gondolkodjuk át a bizalomépítés stratégiáit a kihívást jelentő és kiszolgáltatott körülmények között.
(2) Ismerjük fel azokat a konkrét jelzéseket, amelyeket Mr. Thompson adott a konzultáció során, és amelyek potenciális kapcsolati erőszakra utaltak. Hogyan ismerte fel és értelmezte Dr. Miller ezeket a jeleket?

Lásd még a 2. Modult az idősek elleni kapcsolati erőszak lehetséges indikátorairól.

Az alábbiakban egy példát látunk a beteg és a személyzet közötti pozitív interakcióra. Az itt bemutatott jelenet Claire, egy transznemű nő és Danielle, a recepciós között zajlik.

Danielle: Jó napot. Miben segíthetek?

Claire: Claire: Jó napot! Fél háromra van időpontom Dr. Brownhoz.

Danielle: Megmondaná a nevét, kérem?

Claire: Claire Brooks.

Danielle: Sajnálom, de nem szerepel a listán. Lehet, hogy más névre szól az időpontfoglalása?

Claire: Claire: Ó, igen. Csak nemrég változtattam meg a nevemet Lawrence-ről Claire-re.

Danielle: Rendben, itt is van, látom, hogy az időpont Lawrence Brooks néven szerepel. Elnézést kérek a tévedésért. Azonnal frissítem a regisztrációs rendszerünket a helyes nevével. Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy a megfelelő nyilvántartást használjuk; meg tudná mondani a születési dátumát?

Claire: 1987. november 12.

Danielle: Köszönöm. Megváltoztatta a nevét a biztosításán?

Claire: Nem, nem írattam át.

Danielle: Rendben, köszönöm. Nekem nem áll módomban módosítani a nevét a biztosításon. Van azonban egy esetmenedzserünk, aki segít az ügyfeleinknek biztosítási és jogi ügyekben. Szeretné, hogy felvegyem vele a kapcsolatot?

Claire: Igen, az nagyon jó lenne. Köszönöm.

Danielle: Szívesen.

Feladat a reflexióhoz

(1) Ebben a forgatókönyvben Danielle többféle kommunikációs stratégiát alkalmaz, miközben Claire-rel beszélget. Sikerül azonosítania, hogy melyek ezek?

Eset és feladat a reflexióhoz: National LGBTQIA+ Health Education Centre, „Affirmative Services for Transgender and Gender-Diverse People – Best Practices for Frontline Health Care Staff”, 2020, p. 7, www.lgbtqiahealtheducation.org/publication/affirmative-services-for-transgender-and-gender-diverse-people-best-practices-for-frontline-health-care-staff/, felkeresve 2024. 02.11.

Egy 19 éves páciens konzultációra érkezik egy háziorvosi rendelőbe.

Orvos: „Jó reggelt, mit tehetek önért ma?”

Páciens: „Túl sokat dolgoztam, és azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudna-e kiírni két hétre betegszabadságra?”

Orvos: ” Van valamilyen konkrét oka annak, hogy így érzi magát, és előfordult ez már korábban is önnel?”

Páciens: „Nem, a túl sok munka miatt még sohasem voltam betegszabadságon. De nemrég költöztem el a szüleimtől a saját lakásomba. Egyszerűen túl sok mindenen mentem keresztül mostanában.”

Orvos: „Természetesen kiírhatom betegszabadságra, de ha ennyire túlterheltnek érzi magát a helyzete miatt, szívesen felajánlok Önnek további támogatást. Szeretne esetleg beszélni velem erről?”

Páciens: „Mmm, igazából nagyon feszélyez, ha beszélnem kell róla. Voltak problémák az édesanyámmal a múltban. Ő kontrollmániás, és állandóan ellenőrizte a mobiltelefonomat. Veszekedtünk, amikor találkozni akartam a barátaimmal vagy a családommal. Ennek következtében egyre jobban elszigetelődtem, és az egyedüli társaságot a szüleim jelentették számomra. Anyám hamarabb elolvasta a barátaimtól kapott üzeneteket, még mielőtt nekem érkezésem lett volna megtenni. Nagyon rosszul éreztem magam, ezért döntöttem úgy, hogy elköltözöm tőlük. De nem tudom, hogy ez volt-e a jó döntés”.

Orvos: „Ha édesanyja ennyire irányította és terrorizálta, akkor miért gondolja, hogy hiba lehetett elköltöznie?”

Páciens: „Az anyám folyamatosan hívogatott és üzeneteket küldött nekem, mióta a saját lakásomban éltem. Nyomás alatt érzem magam, mintha nem tudna nélkülem élni. És attól tartok, kárt fog tenni magában, ha nem megyek vissza. Állandóan látom az autóját a közelemben, a parkolóban: vásárlás közben, amikor a munkahelyemen vagyok, vagy amikor a barátaimmal találkozom. Mindig az az érzésem, hogy ott jár a közelemben. Lehet, hogy ez csak véletlen? Már többször is találkoztam vele, mert annyira sajnáltam, és féltem, hogy tényleg valami baja esik.”

Feladat a reflexióhoz

(1) Értékelje az orvos reakcióját a beteg kérésére, hogy vegye őt betegállományba! Hogyan mutatott az orvos empátiát, és milyen jelzések voltak a beteg megnyilatkozásában, amelyek arra utaltak, hogy valamilyen mögöttes probléma állhat a panaszai hátterében?
(2) Figyelje meg a pillanatot, amikor a beteg még habozott beszélni a problémáiról. Hogyan sikerült az orvosnak megalapoznia a bizalmat és biztonságos közeget teremtenie a páciens számára ahhoz, hogy hajlandó legyen megnyílni neki és megosztani a tapasztalatait?
(3) Elemezze, hogyan jellemzi a páciens beteg a kapcsolatát az édesanyjával! Melyek azok a figyelmeztető jelek, amelyek utalhatnak kapcsolati erőszakra? (lásd még itt: 2. Modul)